Az ugrálókötelezés fogyaszt vagy csak az erőnlétünk fejlesztésében segít? (tudásbázis kérdés)

erőnlétünk fejlesztésében segít

legalábbis remélem!

Ezt a cikket egy oldalon olvastam...remélem nem baj ha be másolom,hátha segít valakinek...:))

"

Egy helyben szökdelve kiváló kondíciót szerezhetünk, arról nem is beszélve, hogy e gyakorlat alakformálónak sem utolsó. A folyamatos ugrálás olyan mértékben emeli meg a pulzust, mintha könnyű iramban kocognánk, tehát mérsékelt terhelést jelent. A szív és érrendszer mellett pedig alaposan megdolgoztatja a comb és a lábszár izmait. Ez a látszólag játékos, gyermekkort idéző mozgásforma azonban komoly erőnléti hátteret biztosíthat élsportolóknak is, gondoljunk csak az ökölvívók, kick-box versenyzők, atléták felkészüléseire. De nem csak erőnléti célzattal érdemes ugrókötelezni. A kitartó szökdelés dinamikussá teszi járásunkat, a lépések robbanékonyabbak, kecsesebbek lesznek, a nehézkesebb járásúakra gyakorolt esztétikai hatás sem elhanyagolható.

Az ugrókötelezés az aerob mozgások közé tartozik, éppen ezért kiváló zsírégető. Előnye, de egyben hátránya is, hogy a kötél hajtásához, némi ügyességre van szükség, így bonyolultabb edzésforma, mint a futás vagy a gyaloglás. Viszont az ugrókötelezés sohasem válik unalmassá, mert ugrálhatunk egy lábon, páros lábon, hajthatjuk a kötelet „egyenesen” vagy „keresztbe”, illetve ugrókötelezhetünk egyedül – csak tőlünk függ, hogy rendszeresen gyakoroljunk -, de akár társaságban is.

Fontos, hogy milyen talajon ugrálunk. Mindig egyenes, stabil felületeke válasszunk, kerüljük a betont, helyette inkább füvön ugrókötelezzünk. Az ugrókötelezés helyszínét mindig úgy válasszuk ki, hogy sem a talaj – magas fűben nem lehet ugrókötelezni -, se pedig a környezet ne legyen zavaró. Kellemetlen és balesetveszélyes, ha valamibe beleakad az ugrókötél, nagy, szabad területeket keressünk. Az ugrókötél hossza sem mindegy. A túl rövid vagy a túl hosszú ugrókötél nem használható jó, sőt több bosszúságot okoz, mint örömöt. A kötél kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy a kötélnek „meg kell kerülnie téged”. Ha túl hosszú a kötél, akkor a fogónál meg tudjuk csomózni, ha viszont rövid, akkor nincs más megoldás, hosszabbat kell venni.

A kötelet csuklóból kell hajtani. Igyekezzünk elsajátítani a tökéletes technikát, de tartsuk be a mértékletesség elvét. Először napi 1-2 percet ugrókötelezzünk, és kondíciónk erősödésével emeljük az ugrókötelezéssel töltött idő hosszúságát. A bemelegítésről viszont sohase feledkezzünk el, akkor is be kell melegíteni, különös tekintettel a csukló, a tér és a derék ízületeire, ha csak napi fél percet ugrókötelezünk. Sok kicsi sokra megy, néhány hónap múlva már percekig tudunk ugrálni. Célszerű naplót vezetni, hogy nyomon tudjuk követni a teljesítményünk növekedését. Az ugrókötelezés hatására nem csak edzettebbek lehetünk, hanem karcsúbbak is. "

sziasztok. én is csatlakozok, jóóó az ugrálókötelezés!!! Régebben csináltam, 100 előre páros lábbal, majd csak jobb lábbal 100, majd bal lábbal 100, aztán hátrafele ugyanez, aztán levezetésként a végén sima "futás", azaz váltottlábas kötelezés előre 100, hátra 100.

Most is csinálnám, de...a szomszédok elég furán néznének rám, a garázsban meg nem fér el a kötél akadály nélkül, így sajnos nem tudom csinálni. pedig tényleg jó. nagyon megizzaszt, meg ugye fogyaszt is .