Az óvónő is ember! Vagy mégsem? (beszélgetés)

Ne a szülőnek akarj megfelelni, hanem a gyerekeknek!

Nem muszáj neked naponta beszélni a szülőkkel, hacsak valami igazá említésre méltó történt.

Ha mennek a gyerekekért, akiért jöttek, attól köszönj el, és már a többivel foglalkozz. A szülő pedig álldogállhat kicsit az ajtóban.Te a gyerekekkel foglalkozol.

Majd megszokják, hogy odamégy hozzá, ha van mondanivalód. Az nem téma, hogy ma nem találtuk Évike csatját. Vagy; csak fél kiflit evett tízóraira.

Régen írtad ezt, remélem, azóta rájöttél.:))

Tényleg sokat számít a személyiség! Ha valaki erre nem rátermett és nem elhivatott, akkor nem ér az egész szinte semmit!

Sajnos én mostanában azt tapasztalom, hogy a szülőknek nagyon nagy elvárásaik vannak! De mondjuk ezekkel a szülőkkel mindenben nehéz dűlőre jutni!

Sajnos a nyári időszakok nem egyszerűek, sok a szabadságolás, kevés az ember! Nálunk pl. 3 ember megy nyugdíjba az évben, ők már a nyári időszakban nem is fognak dolgozni, tehát az ő munkájuk majd kiesik ami azt jelenti nyilván, hogy 1 emberre több munka jut!

Véleményem szerint a pedagógiában első és legfontosabb a pedagógus személye. Akit az Isten nem annak teremtett, abból nem is lesz jó nevelő. Módszereket, tananyagot meg lehet tanulni, alkalmazni csak a rátermett nevelő tudja, legyen az bölcsis gondozó vagy gimnáziumi tanár. Magam is tanítottam, gyerekeim is jártak oviba, most iskolába és bizony, nem egyszer akadtunk bele alkalmatlan pedagógusba. Az olyan nem vette észre a nagy retyetelésben, hogy a lányom délután bepisilve ül a homokozóban már órák óta és nem elvan szépen, hanem nem mer szólni! Sorolhatnám, de felesleges.

Manapság, sajnos, az intézmények túlzsúfoltak, a lehető legkevesebb szakembert alkalmazzák, és jönnek-mennek a közhasznú munkások az óvodákban, iskolákban. Nem bántani akarom őket, de ez egy szörnyű dolog. Nem egyszer láttam-hallottam olyat, hogy bár a konyhába volt felvéve a kisegítő, őt küldték be a gyerekekhez. Tudomásul kell venni azt is, hogy a felturbózott létszámokkal nagyon nehéz dolgozni, 25-30 gyerek egy csoportban embertelen mind a gyerekeknek, mint a nevelőknek! És a legtöbb szülő azt hiszi manapság, az ovi és a suli is egy szolgáltatás, amit ő kifizet ugye az adójából, akkor annak olyannak kell lennie, amilyennek ő képzeli! Nem nézi másnak a nevelőt, akire a gyerekét bízza, mint egy mosógépszerelőt. Szóval meg lehet érteni a nevelőket is, ha kikészülnek. Amellett sok gyerek úgy érkezik az oviba, hogy alapvető nevelési hiányosságaik vannak. Ezeket nagyon nehéz pótolni, megtanítani és a többi gyerek rovására kell csinálni. Nem győzték köszönni az óvó nénik, hogy az én lányom tudott evőeszközt használni, vécét letörölni, lehúzni, köszönni, türelmesen várni, segíteni pakolni, teríteni, csendben játszani, játékra vigyázni stb! Holott nem mintaanya vagyok korántsem, csak valahogy hozzá tartozott, hogy itthon is a közösségi életre kell nevelni a gyereket.

Mindezek miatt a gyerekeim nem a városi összevissza vont intézménybe járnak, hanem kibuszoznak a szomszéd faluba, ahol kis ovi-suli van és imádnak oda járni!

Amikor ezt írta, akkor a nyári összevont csoportokról beszéltünk. Ami sajnos akkoriban a dob oviban is arról szólt, hogy kirakták őket reggel az udvarra, délutánig kint voltak. Nem azt várja senki, hogy folyamatosan szórakoztassa az óvónő a csoportot, de azért az is túlzás, ha semmilyen elfoglaltság nincs egész nap... és a legtöbb gyerek szinte az egész nyarat azon az egy óvodaudvaron töltötte, nagyon nagy szükség lett volna szervezett elfoglaltságokra is... mert 6-8 hét kizárólagos szabad játék egy olyan óvodában ahol a gyerekek nagy része semmit nem hoz otthonról garantáltan káoszhoz, rendetlenkedéshez, unatkozáshoz és konfliktusokhoz vezet.

Az egészen más tészta, hogy a gyerekek örülnek ha 1-2 órára szabadon vannak eresztve az udvaron a délelőtti foglalkozást követően, erre szükségük is van.

Abban egyetértek, hogy nagyon sok szülő semmit nem tesz a gyerekéért, jó ha a gondozását úgy-ahogy ellátja, nemhogy még játszani is taqnítsa...

De az óvónő - mivel elvileg képzettebb, jobban rálát stb. - nagyon sokat tehet. Nekem nagyon szimpatikus kezdeményezés volt a legutóbbi szülői értekezleten, hogy az óvónénik szinte továbbképzést tartottak a szülőknek arról, mit lehet egy 4-5-6 évessel játszani mindenféle eszköz nélkül is, akár az utcán vagy az orvosi rendelő várójában. LEgalább 30 fél játékot modtak el, azzal együtt, hogy az adott játék miért jó a gyereknek, milyen területet fejleszt, és az miért fontos. Még a legzűrösebb család nagymamája is érdeklődéssel hallgatta. Szóval nem elég mondani, hogy tanítsa meg a szülő játszani, mert nagyon sok családban ez generációk óta hiányzik, nem is tudja, mit kéne csinálnia. Viszont ha valaki veszi a fáradtságot és az egyszerű de jószándékú szülővel leül és a triviálisnak tűnő dolgokat is elmagyarázza, akkor van remény, hogy változik a helyzet... sajnos a családok mai állapotát elnézve, nem elég a gyerekekkel foglalkozni, ha valami többet is el akar érni az óvónő, a szülővel ugyanúgy sok munkája van.

Olyan szülő mindig is volt és lesz is aki problémásabb, de mindenkit lehet szerintem kezelni a megfelelő hozzáállással!

Sajnos én is találkoztam már sokféle szülővel a pályafutásom alatt, de talán most van a legnehezebb dolgom. Én már az elejétől kezdve nagyon határozott vagyok velük szemben, de egyben kedves is! Nekem a gyerekek az elsők mindenben és ezt tudják is. Ha nem tetszik valami akkor szólok, de ezt fordítva is elvárom tőlük! Mert ez csak így működhet rendesen!

Sajnos van olyan anyuka is, aki nálam bepróbálkozott egy dologgal, amire én nemet mondtam, erre mikor betegállományban voltam bepróbálkozott a másik óvónéninél is hátha sikerül elérnie valamit!

Na az ilyentől hülyét kapok én is!

Amikor a nagyobbik fiam oviba került egyszer ő is bekakilt. Én pont kórházban voltam, így az apukája ment érte. A gyereket lemosdatták, a gatyából kiborították a nagyrészét, a többit hazaküldték. Ez így volt korrekt. Szerencsére többet nem fordult elő.

Kedves fórumindító: Az a szakma ahol emberekkel kell foglalkozni minig problémás, hiszen mi emberek, szülők, gyerekek nem vagyunk egyformák és néha rossz napunk is lehet. Természetesen mindent meg lehet beszélni, csak sajnos nem minden szülő fogékony a mondandóra. Viszont egyre ügyesebb és tapasztaltabb leszel. Sok sikert a munkádhoz és kívánom, hogy a gyerekek szeretettel gondoljanak rád és a szülőkkel is jól kijöjjél.

Én nagyon féltem amikor a fiam ovis lett, mert nekem rossz élményeim vannak a saját ovis korszakomat illetően. Kellemesen csalódtam. Nagyon jó a közösség, az intézmény és persze az óvónők és a vezetőség is nyitott( köztünk jár). Remélem a most 2 évesemmel is szerencsém lesz amikor menni kell.

Nálunk a bölcsiben nem volt ilyen probléma. Most megyünk majd oviba, és hát ugye ott több gyerek jut egy ovónőre, hát kíváncsi leszek. Amit láttam eddig az tetszik.

De például volt olyan, hogy az egyik csatjáról letört az egyik figura és délután a kezembe adták, hogy esetleg ragasszuk meg. Meg ilyenek.

Igen, az tény,hogy a szünetek nem azért vannak,hogy az óvónők pletykáljanak,hanem azért, mert kell a friss levegő a gyereknek és ha addig azt várták el tőle,hogy koncentráljon valamire, akkor szünetben játszhasson kedvére. Rengeteg játékot kell ismernie egy óvónőnek és szünetben is foglalkozni a kicsikkel. Szemmel tartani őket. De...az is igaz, hogy egyre több olyan gyerek van, aki öntörvényű, mert neki otthon szabad. És az óvónő csak egy percet vesződik egy ilyennel és közben másik három gyerekkel történik baj.

És nem tud mit csinálni, mert a törvény értelmében a gyereket nyilvánosan, a társai előtt nem szabad megalázni sem tettel , sem szóval. Magyarán már sarokba sem szabad állítani. És bármennyire szereti valaki a gyerekeket és a hivatását, eljön az idő mikor úgy érzi túlnőtt rajta a probléma.

az óvónők dolga nem a holmikra való vigyázás, arra a dadus van...mindenesetre amiket leírsz az kész káosznak tűnik, a helyedben először finoman, később, ha nem változik a helyzet határozottabban szólnék...jobb kimondani a dolgokat az elején, mint gyűjteni magunkban és akkor meg oltári sértődések vannak.

(és igazad is van abban, hogy ők figyeljenek a gyerekekre, de hidd el sajnos 30gyerekre 1 ember nem tud figyelni(ketten csak 1-2 órára vannak, kb 11-1között), míg az egyik pisilni megy, a másik épp megveri a pistikét, a harmadik a cipőjével bajlódik, miközben a kislányod 2 perc alatt megeszi az összes parizert, fél pillanat is lehetett(és igen durvább esetben pedig juliska fejre esik a hintából...) De ez van, sajnos képtelenség (szerintem) 20-25-30gyerekre figyelni, kész csoda ha nem történik nagyobb baj(ha erősen belegondolsz, ez így van. Nekem 4 gyerekem van, de tényleg iszonyú figyelmet igényel, hogy egyiknek sem legyen semmi baja, és ne törjenek a tányérok se(ez most szélsőséges példa volt). A probléma az, hogy nem kötik le őket, és a nagy semmittevésben van idejük butaságokat csinálni...ha lekötnék őket, máris kevesebb gondja lenne az óvónőnek, csak ugyebár ez feladat neki, hogy nem beszélgethet, hanem a gyerekekkel kellene foglalkoznia..(mert nem csak "foglalkozásokat" kell tartani, ami nyáron elvileg nincs is, hanem játszani kellene velük, illetve megtanítani játszani..a mai gyerekek többsége nem tud játszani...)

A szemüveg mindig a gyereken van - legalábbis ha velem van nem szedi le. Az oviban részben más gyerekek kapkodják le róla, akiket igenis az óvónő dolga lenne erről leszoktatni. Részben Luca veszi le, pl. olyankor amikor a nagyok szórják a fejére a homokot vödörből. A múltkor volt ilyen, elvették a szemüvegét, eldobták a tartó fülecskéjét - 1000 ft - óvónéni nem vette észre. Egy 3.5 évs egyébként sem alkalmas arra, hogy maga törölje meg, igazítsa meg, vegye le úgy hogy ne menjen tönkre. Ezt naponta 1x az óvónőnek kellene megtennie alvás előtt. De Ők is úgy használják, hogy pár hét alatt tönkremegy a szára - gondolom ha nekik kellene kifizetni az újabb szemüvegeket, nem így bánnának vele.

Egyébként meg azt gondolom, hogy igenis az óvónő dolga a gyerekek és a holmijuk épségére vigyázni. Ha nem figyel oda, csak a szerencsén múlik, hogy mi történik a gyerekkel. A kedves kis csínytevés után a lányom egész este emésztetlen párizsit hányt és még az óvónőnek volt panasza. Holott Ő nem figyelt oda mit csináltak a gyerekek, ennyi erővel csinálhatott volna valami veszélyesebbet is, azt sem veszik észre. Az oviba nem a koronagyémántokat hordjuk be, de az mégiscsak túlézás hogy minden nap eltűnjön valami. Egyébként a lányom nem koszolja-szaggatja a ruháit, csak pl. senki nem figyel oda, hogy ha levesznek róla valamit az visszakerüljön a zsákba vagy hogy pl. melyik gyerek ássa el rendszeresen a zoknikat a homokozóban. Májusig érdekes módon figyeltek, most nem... És állatira nem érdekel, hogy hány gyerek van, mindegyikre vigyázniuk kellene.

ez tényleg nagyon "aranyos" csínytevés, de azért a kislányodnak igenis tudnia kellett volna, hogy az a csoport uzsonnája, nem eheti meg mindenkijét...szerintem az óvónőktől nem elvárható hogy minden pillanatban figyeljenek 30gyerekre, ráadásul összevont csoportban a felét ők sem ismerik, örülnek ha ránézésre megálapítja ki tartozik hozzá. Tényleg nem akarom védeni őket(nem vagyok óvónő) de te tudnál 30gyerekre úgy figyelni, hogy mindenkinek mindene rendben legyen a nap végére? szerintem ez kivitelezhetetlen...nekem 4 gyerekem van mégis minden nap történik valami, míg az egyikkel foglalkozom, addig a másik biztos csinál olyat, aminek nem örülök, és pl amíg azt feltakaírtom(mondjuk kiöntötte az innivalót), addig a másik csinál valamit, vagy összevesznek valamin...olyanok, mint egy zsák bolha...na ezt most 30gyereknél képzeld el, képzeld magad az óvónők helyébe.

Viszont erre lenne egy igen egyszerű megoldás: ha az óvó nénik nem egymással beszélgetnének az udvaron, hanem együtt játszanának a gyerekekkel és megtanítanák őket játszani, körjátékokra, csapatjátékokra, csoportos játékokra stb, akkor nélkülük is menne az együtt játszás...pl hiába adnak egy gyerek kezébe labdát, ha ő nem tud vele mit kezdeni...meg kellene tanítaniuk hogy mire használják, mennyi jó labdajáték van, amivel értelmesen leköthetnék magukat. Így csak lődörögnek, és unalmukban piszkálják a másikat, mert nincs "jobb ötletük"...és ha megtanítanák őket játszani, még maradna is idejük a dumálásra, a gyerek is jól érezné magát, a szülő meg elégedett lenne, hogy a gyereke nem rosszalkodott, tanult valami értelmeset is, és még a cucca is rendben van a nap végére...)Most elnézést azon óvónőktől, akik ezt így csinálják, de nem sokat láttam....

Sziasztok!!!

Nekem is óvónő a végzetségem,de nem dolgozok benne,viszont dolgoztam.Valóban óvónőkben is van hiba,viszont nekem az a meglátásom,ők is emberek,tehát némelyik szülő hozzáállása sem piskóta,úgyhogy érdekes lenne,ha voksolnom kellene.

Ugyanis 50-50%-ba sikerülne:-)

Ez ismerős:D

Hát igen, nem a gyerekek miatt nem szerettem én sem a munkám...

hajrá:D

a30 éves párom aludt és letette a földre amire rátaposott:D persze neki váltó sincs mert ugye ő már nagy gyerek:DDDDDDD