Az igaz szerelem feledhető valaha is? (beszélgetés)

Engem még mindig kisért, illetve mai napig utamba sodorja az élet.Pedig mind a ketten kapcsolatba vagyunk.

A sors különös fintora.

Ha az Igazi szerelem lenne, nem vállna el az ember útja a másiktól, akkor kitartana mellette és megbecsülné őt.

Ha egyszer újra kezdenék az már nem lenne ugyanolyan.

Elnézést, de vitatkoznék.

"Ha mégis a sors keze elválaszt egymástól benneteket, az sem baj.... Hiszen lelkileg soha nem kerültök távol egymástól." - Ezt csak sovány vigasznak (magunk áltatása) érzem az egyik fél számára, aki még gondol a másikra. Könnyen lehet, hogy ő viszont már eszébe sem jut a másiknak.

Azt vettem észre, hogy az ilyen történetek legtöbbször beteljesületlen szerelmekről szólnak. Mindegy miért, nem lehettek együtt, elszakították őket, vagy csak ábrándozás szintjén maradtak, az a lényeg, hogy

"Mindig az a perc a legszebb perc,

Mit meg nem áld az élet,

Az a legszebb csók,

Mit el nem csókolunk.

Mindig az az álom volt a szép,

Mely gyorsan semmivé lett,

Amit soha többé meg nem álmodunk...

Ma a csókra még csak várunk,

Menekülhetsz tőle még,

Megmarad a forró vágyunk,

Mint egy szép emlék..."