Az idő korlátai (beszélgetés)

Én is Sly gondolatmenetével értek egyet!

Szerintem az idő valójában léteik, de relativ. A múlása attól függ, hogy hogyan éljük meg a mindennapjainkat. Az időnek mindenképpen léteznie kell, mert ha kérjük, ha nem, a dolgok múlnak. Nem kell hozzá óra, vagy az idő fogalma, hogy lássuk, minden változóban van, a dolgok folyvást alakulnak, átalakulnak. Minden egy bizonyos ritmusban, ez bizonyos dolog felé halad. Szóval nem kell mérni, és nem kell megfogalmazni. A föld forgása, az évszakok jelölik nekünk. Régen, amikor még nem volt közforgalomban óra, és nem mérte mindenki az időt, akkor is sürgetett a múlása, hiszen ha télen enni akartunk, akkor ahhoz időben(!) vetni és aratni kellett. Ezzel nincs mit vitatkozni.

Az idő mégis olyan dolog, amit én másképp élek meg, mint mások. Nagyon hosszú napokat tudok megélni csupán azzal, hogy kizárólag a jelen pillanattal vagyok elfoglalva, és kiélesítem az érzékeimet, hogy azt lássam, halljam, ami körülvesz. Nevezhetitek ezt meditációnak... Nem az. Csak egy másfajta szemlélet, igyekszem nem csak nézni, látni is. Így másképp múlik az idő. Én úgy éltem meg eddig az életem, hogy 36 éve alatt legalább 60-at megéltem. És ezt nem úgy kell érteni, hogy 2 végén égetem a gyertyát, mert nem! Sőt! Kifejezetten sokat alszom, mert csak akkor érzem jól magam.

A múlt fontos, mert tanít. A jövő fontos, mert nem mindegy mi felé haladunk. A jelenünk pedig az a kincs, amiben eldönthetjük, milyen emlékeket hagyunk magunk után, mivel leszünk "gazdagabbak". A jelenünkben képesek vagyunk meghatározni, hogy merre tartson a jövőnk. A jelent megélni kell, és az adott pillanatban jól dönteni. És a jó döntésekhez nem lehet figyelmen kívül hagyni a jövőt, mert a döntéseink oda fognak kihatni.

Na nem ragozom tovább, mert így is baromi hosszú lett...

Az utolsó bekezdés szépen összefoglalta a cikk lényegét. És valóban: "a nincs rá időm" tulajdonképpen csak egy kifogás, ha valamit nem AKARUNK megtenni.

Egyetértek Sly105 hozzászólásaival.

Részemről az a probléma az idővel, hogy néhány hónapja teljesen elvesztettem az időérzékem. Addig óra nélkül is bármely napszakban (éjjel felébredve is!) +- negyedóra eltéréssel tudtam, hogy hány óra van. Most már képes vagyok 2-3, de akár 5-6 órákat tévedni. Zavar, mert nem tudom, ez mitől lehet.

Sziasztok!

Egy rég olvasott könyv jutott eszembe a cikkről.

ebből idéznék:

"Mert ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek...Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik."

/Michael Ende: Momo/

Olyasmi olvasmány ez, mint A kis herceg. Aki azt szereti, érti, annak ezt a könyvet is ajánlom, átértékelődik egy kicsit az idő fogalma :) Kisgyermekekkel is jó esti olvasmány.

Igen, az egészséges törődés abszolút belefér, amennyi szükséges.

Az emberek többsége viszont folyamatosan előre meg vissza futkoz az időben, és úgy telik el az életük, hogy egyáltalán nem tudják jól érezni magukat.

Félreérted, amit írtam. Nem azt mondtam, hogy a múltunk nem volt hatással ránk, hogy nem az vezetett ahhoz, hogy ilyen emberek legyünk, mint amilyenek most vagyunk. Ez pontosan így van, minden egyes tapasztalatunk - akár jó, akár rossz - hozzátett valamit az életünkhöz, és alakított minket.

Azt mondtam, hogy a múltban, vagy jövőben élni, azon merengeni, az veszi el a lehetőséget a jelen pillanat átélésétől. A múlttól nem kaphatsz már semmit, mivel hogy már nincsen. Ha folyton emlékezni akarsz, vagy a jövőt tervezni, akkor nem éled a pillanatot, vagyis a jelent. A most nem csak egy pillanat, hanem minden. Mert minden csak is a mostban van.

Ha belekapaszkodsz a múltbeli szép emlékekbe, rájuk támaszkodsz, akkor elmenekülsz az elől, ami most van. Ha a jövő alapos megtervezésén munkálkodsz folyton, akkor pedig a félelem motivál, hogy "jajj, minden legyen jó, csak legyen minden rendben".

Az utolsó mondatod telitalálat. A múlt és jövő nincs, nem létezik most, ebben a pillanatban. Ha ezekre gondolsz, akkor nem vagy jelen.

Ez az emberek boldogtalanságának fő oka, hogy a múlton rágódnak vagy épp nosztalgiáznak, vagy a jövőt tervezik teljes gőzzel, vagy éppen szoronganak miatta. És közben elmennek az élet mellett, mert a MOST-ot nem élik meg/át.

Hát ez kissé bonyolult ahhoz, hogy itt most elkezdjem fejtegetni, priviben tudok irodalmat ajánlani hozzá.

Nagyon röviden annyi, hogy már van arra bizonyíték, hogy az érzékszerveinkkel észlelhető tartományon kívül minden észlelésünket tekintve sokkal szélesebb skálájú ingerek léteznek, ami annak a bizonyítéka, hogy több dimenzió vagy világ létezik egyszerre (múlt és jövő is akár), csupán a hétköznapi érzékeinkkel - és az elménk korlátozottsága miatt - nem tudjuk érzékelni ezeket.

A leghétköznapibb példák erre az ultrahang, a rádióhullámok, az UV-fény.

Az idő is egy dimenzió, a relativitás-elmélet is bizonyítja, hogy valójában a tudatunktól, a megfigyelésünktől függ (mint minden, amit valóságként érzékelünk).

Egy-két könyvet tudok ajánlani, akit érdekel.

Nincs szükségünk korlátokra, csak mi hisszük azt. Mi teremtjük meg a korlátokat saját magunk számára.

Amikor azt mondod, hogy fontos a múlt, vagy a jövő, szükségtelenül korlátozod magad. Egyik sem létezik. A jelen pillanat megélését, lehetőségeit szűkíted, ha rájuk támaszkodsz. Csak a most van.

Jövő és jelen csak az elménkben létezik.

Ha már ezotéria, akkor nincs Tér és nincs Idő.

Minden egyazon időpontban tud megtörténni, és egy adott helyen, az Itt és Most-ban.

A többi illúzió.

"Létezik az idő, vagy ez is csak egy illúzió, amit az elménk alkot meg a maga kényelme érdekében?"

Viszonyítási pontként alkotta az elme.

Igen!Kérlek!

Ez engem is nagyon érdekel!

Nem hinném, sokkal inkább boldog lesz, ugyanis megszűnik számára a jövő és elkezd a jelenben élni.

Idő relatíve nem is létezik, mindig csak MOST van.

A nappalok-éjszakák, illetve az évszakok váltakozása abszolút nem az idő múlását, létezését bizonyítja, hanem a periodikusságot, az ismétlődést. Az állatoknak nyilván nincs idő-tudatuk, még ha minden évben engedelmeskednek is a természet hívó szavának.

Ez a visszatérő jelleg sokkal inkább alátámaszthatja az idő "körkörös" jellegét, önmagába való visszatérését, (a kvantumfizika sokat foglalkozott már ezzel) mint azt, hogy lineáris lenne.

Olvasni jó volt, de hogy pontosan mit szerettél vona közölni, az valahogy nem jött át. A Biblia első fejezetében már ott áll: első napon... a teremtést is időkorlátok közé szorította a Biblia, az ember számára. Ez valószínűleg azért van, mert Isten szerint az emebernek szüksége van időkorlátokra. A nappalok és éjszakák váltakozása, vagy az évszakok váltása is az idő múlását mutatja, és felhívja a figyemünket ismétődő tevékenységekre, mint lefekvés, felkelés, vetés és aratás.

Hogy ki hogyan bánik az idejével, annyira szubjektív. Aki pl. naponta utazik, annak nem javasolt a át/megélni a jelent, amikor csábítja a szemét egy butik látványa, különben baromira lekési azt a fránya, időben induló vonatot.

De a 84 éves Nagymamám biztosan nem bámulja az órát egész nap, max felfigyel a haranszóra. De hogy hánykor kezdődik a sorozat, arra már nagyon is ügyel, mert akkor kapcsolódik ki.

Na mindegy, sok mindent lehetne írni, pro és konrta, csak igazából az értelmét nem találtam...

Izgalmas téma.

Kisérlettel bizonyították,hogy az ember kb.3 hónapig megörzi az időérzékét.

Luxus az időtől függetlenné válni.Mint nyugdíjas megengedhetem magamnak.

"Nem mondod többé, hogy erre vagy arra „nincs időm”, helyette azt mondhatod; „erre nem akarok energiát szánni”"

Aham. És mennyivel vagyok szabadabb, ha magamat joule-okban mérem és nem percekben?