Az eszem és a szívem nincs összhangban. Szeretném, hogy... (beszélgetés)

Világ életedben együtt láttad a szüleidet, illetve anyukádat eddig egyedül. Teljesen természetes, hogy idő kell számodra, amíg ezt elfogadod. Fogadd el az érzéseid, nem kell szégyellned őket.

Az érzések jönnek, nem kérnek engedélyt, abban dönthetsz, miként viselkedsz általuk, szerintem meg ezt a részt nagyon jól kezeled. Légy türelmes magaddal:)

Az én szüleim együtt vannak, és befejezik a hàzukon azt, amit régen nem.

De megértlek. A Macskàm fújt az anyja ex-pasijàra. A "fekete"-ként emlegette (nem is tudom a nevét), pedig ha valaki, ő nem rasszista. Az apja az volt. És egyetlen emberrel viselkedett így.

Természetesen nem mutatom ki és mint írtam is, nem is szeretném, hogy egyedül legyen.

Az eszemmel én is ezt gondolom, de látni egészen más érzés.

Azt szeretném, hogy boldog legyen!!!

6 éve 62 évesen meghalt az édesapám. A szüleim 18 éves koruktól voltak együtt. (elsők voltak egymásnak)

Anyukám mindig azt várta, hogy nyugdíjas legyen és unokázhasson.

Most nyugdíj mellett dolgozik és sír, ha otthon kell lennie, mert utál egyedül lenni. Mi hiába hívjuk magunkhoz, nem szeret egyikőnköz sem menni, mert azt hiszi, hogy sajnálatból hívjuk.

Én mindig azt képzeltem, hogy majd a nővérével, vagy egy barátnővel nekiindulnak kirándulgatnak.

De nincs igazán barátnője.

Erre pár hete felívott és közölte, hogy szerelmes...

Mondtam neki, hogy ha ő boldog, akkor én is. És így is gondoltam, gondolom!

Még meg nem láttam őket együtt...

Váratlanul pár napra rá megjelentek nálunk együtt.

A szívem összeszorult és sírni akartam, de elfojtottam.

A pasi kedves, helyes, tényleg nincs vele semmi baj. Nem szeretném, hogy szétmenjenek.(most sem)

De mikor látom, hogy puszilgatják, simogatják egymást ...az nagyon fáj a szívemnek.

Úgy gondolom, hogy ez valamilyen lecke nekem, tanítás, de még nem tudom, hogy mi....

Négyen vagyunk testvérek és csak engem visel meg. Szégyellem, de az érzés jön és nem tudok mit csinálni...