A szívemre hallgassak vagy az eszemre? (beszélgetés)

Nálunk a párommal napi beszédtéma, hogy menjen/menjünk-e külföldre.Rengetegen választják ezt az utat a szűkebb baráti körömből és a tágabb ismerősi körből. Nagyon sok emberrel beszélgetek a munkám miatt, és döbbenet, hogy pályakezdőtől a családanyákig hányan látják a menekülési utat az ország elhagyásában. ... és sosem gondoltam, hogy egyszer én magam fogom biztatni a párom, hogy menjen! Ha huszonévesek lennénk, egy percig sem hezitálnánk. De mindkettőnknek itt van a lakása, neki ráadásul hitellel. Viszont harmincpár évesen szerintem az utolsó pillanatban vagyunk, hogy neki vágjunk. Nem érdekel a közgazdász diplomám, takarítanék is... Ahelyett,hogy egy multinál dolgozom ki a belem, az estéim, a hétvégéim, pszichés terrorban. (Szó szerint idegösszeomlást kapott már két kollégám). Tudom, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, de ebben az országban nincs jövőnk.(Nem akarok én sem politizálni, de annyit azért leírok, hogy első szavazó koromtól a jelenlegi kormánypártra szavaztam, most mégis ők azok, akiknek a megnyilvánulásai arra sarkallnak, hogy elmenjek innen.)

A skype hozzásegít, hogy a szülőkkel, barátokkal gyakori kapcsolatot tarts.

Aki azt mondja, a könnyebbik utat választod, annak szabad a pálya, próbálja ki, mennyire könnyű. Én azt hiszem, hogy az a könnyebbik út, hogy beletörődünk, hogy itt csak vegetálás van, mert mi vagyunk azok, akiket a "balsors régen tép".

Bocs, hülyén fogalmaztam, de azért biztos érthető voltam :D

Szóval mindenki a saját sorsának/életének kovácsa.

Ez csak az irigy emberek dumája. Könnyebb út... a frászt könnyebb. Itt külföldön is legalább annyira meg kell dolgozni minden fontért. Ezt csak az tudja, aki csinálta.

Igazad van, hogy külföldre jöttél. Mi is ezt az utat választottuk a párommal és egyáltalán nem bánjuk. Néha az ember meggyengül lelkileg, én is szoktam. De nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott életünk van itt kint és nem cserélném le az otthoni stresszes, mit eszünk holnap, hogy fizetjük a rezsit életre.

Mindenkinek a saját életének a kovácsa. Ne hallgass senkire. Ha emiatt megszakad a kapcsolat, akkor azok nem is voltak igazi barátok, hidd el.

De persze, ha nagyon nem bírod, akkor még tanulj, dolgozz amennyinek szükségét érzed, és utána irány haza :) Az igaz barátok megvárnak ;)

Buta gondolatok, hazaárulás! De bocsáss meg, amikor a munkaerőpiacot megnyitják előttünk, akkor hol itt a hazaárulás. Nem kívánok politizálni, de ha jobban belegondolok, inkább minket árultak el, ha nem is a haza, de kormány igen.

A kapcsolat csak akkor szakadhat meg, ha a felek úgy gondolják, maga a távolság ezt nem generálja.

Gondold végig, végy magad elé egy lapot, oszd ketté, egyik oldalra jegyezd fel ami a kint maradás mellett és ami ellene szól és vonj egyenleget.

én biztos, hogy nem jönnék haza

örülnék, ha egyszer végre kijutnék

itthon haldoklik minden, csak rosszabb lesz

külföldön a jövő...

Mindenképpen nehéz, sok minden szól külföld mellett, de az itthoni dolgok, na meg a család!

Maradj kint szerintem, érd el céljaidat és hazajönni minig jó lesz!

Szia!

Mióta élsz kint és merre??