Az ember mindent túlél. Vannak dolgok amik fájnak, de azok... (beszélgetés)

Kicsit túlzásnak tűnik nekem ez a történet. Nem tudom mennyi idős lehetsz, de az a megérzésem, hogy még előtted az élet nagy része.

Én annyira elbasztam az életemet, hogy külső szemlélőként nézhetem, ahogy a számomra legtökéletesebb nő mással éli az életét. Hozzáteszem, hogy 2 gyerek is van és már elmúltunk 45 évesek. Próbálok ebből felállni, de eddig nem sikerült (9 hónapja). Sosem léptem félre, semmilyen szinten sem.

😄👍

Igaz, Az jóó..!🙂😉

Ha nem azok lennénk ez a világ egy sokkal élhetőbb hely lenne. Biztonságosabb, szebb, békésebb. De az ember csak magában tudja megteremteni a békét. Valaki meg magában se. Mert valami mindig űzi, hajtja. Mint a kábszer. Én se nagyon értem ezt az egészet. Miért mindig azok szenvednek, akik leginkább semmiről nem tehetnek. Csak rossz csillagzat alatt születtek maximum. Vagy valamiből kevesebbet kaptak mint a másik.

Mondjuk én se voltam egy mintagyerek általánosban. Én is kicsúfoltam egyszer valakit, az anyja eljött hozzánk suli után aztán adott egy akkora sallert hogy a fal adta a másikat. Anyám meg csak helyeselt neki. :) De asszem jókor jött az a pofon.

Számolni kéne, de aki szándékosan gonoszkodik, azt pont nem érdekli, hogy milyen lelki károkat okoz.

Mert ebben a tekintetben is nagyon különbözóek vagyunk.

A fórumcím az amolyan lelki tényezőkkel kapcsolatosan volt megfogalmazva. Nem szó szerint értendóen.

Nade egyébként, - nagy igazság. :-)

Kiszállni könnyű, ha azt nagyon akarja az ember, csak nem tudhatja meg senki már akkor, mit veszített azzal, hogy bedobta a törölközőt?

Sokszor érezhetjük, hogy itt ennél lentebb már nem lehet, aztán jön még rosszabb, de jöhet a szivárvány is, ami teljesen mást hoz az életünkbe, szépet, jót, boldogságot.

"rádöbbentett milyen sz*r ember vagyok"

Akkor inkább magaddal foglalkozz, nem másokkal.