Az első kapcsolat mindig véget ér? (beszélgetés)
Igen, igen, szerintem is ritkább ma már. Viszont jó, hogy van ilyen. Ad némi optimizmusra okot :-)
Ez jó, még nem hallottam!
Aztán jöhet a kopor-show!
Fa....nemesfémig feldobjuk a talpunk...
Nem mindig, de ez a gyakori manapság. Nekem is van ismerősöm, aki 16 évesen jött össze a párjával, azóta házasok 2 gyerekkel. Nekem az első kapcsolatom az első szerelmem is volt. Mindketten elrontottuk, de végül miatta lett vége. Én meg tudtam volna vele állapodni. Viszont azóta inkább csapongó életet élek. Ha valaki fiatalon ilyen kapcsolattal kezd, mint amik nekem voltak mostanában, akkor egyértelműen nem, de vannak még csodák.
Első kapcsolat. Pénteken lesz 21 éve.
Viszont a házassági évforduló csak 9 év.
Itt vannak az évfordulók, tessék :)
Ki hol tart?
[link]
Mamànak a Papa volt az első és már az utolsó is. Olyan èdesek! 😍
Két emberen múlik minden. Hiába akarja az egyik, ha a másik nem. Kérdés, ha vége a fájdalmat ami marad kitudod e heverni.
A mi korosztályunkban még létezik ilyen. Szüleim korosztályában még több. Előtte meg egyenesen elvárt volt. Mai fiataloknál ritka. Én azt hiszem, ha valaki elsőre megtalálja az igazit, minek keressen tovább? Lánykoromban én is vágytam rá, hogy eljön a nagy ő, aztán együtt ünnepeljük az ezüstlakodalmat, aranylakodalmat, ásó/kapa/nagyharang választ el. Aztán persze minket is a bíróság választott el, nem soká. A fórumindítónak kívánom, hogy szerencsésebb legyen és sokáig tegyék egymást boldoggá!
Szerintem nem kell minden áron, hogy vége legyen. Van 2 olyan barátnőm is, akik a középiskolai évek alatt lettek szerelmesek és mindkettő házassággal végződött. 32 évesek vagyunk, szóval még nem világtörténelmi idő, de első szerelem és kb 16-17 éve tartanak ezek a kapcsolatok. Ami ennél fontosabb viszont, hogy bár kevés olyan kapcsolat van a környezetemben, amire azt tudnám mondani, hogy példaértékű, az ő kettejük esetében mindegyikre azt mondom, hogy kivételes és bármikor örülnék, ha ilyen jó kapcsolatom lenne. Az egyik esetben mindketten elsők voltak egymás életében, a másik esetben a fiúnak kicsivel több tapasztalata volt. Mindenesetre ezek a példák nekem azt mondják, hogy bár nagyon ritka, hogy ezek a kapcsolatok megmaradjanak, de van esély rá és nem csak megszokásból, hanem lehet szépen is élni.
Egyszer minden véget ér, ha máshogy nem, hát az egyik fél halálával. De a kérdésre is válaszolva, lehet az első kapcsolatod az utolsó, láttam ilyet, vagyis a végét még nem tudom, de 70 felé közelítenek, így feltételezem, nem most fognak szétmenni. Mondjuk most beugrott Vitray 😅.
Én speciel nem nagyon hiszek benne, hogy soha nem vetődne föl valamelyikben, milyen lenne mással, ne vágyna új impulzusokra. Amikor az én első kapcsolatom 22 évesen feldobta, hogy keljünk egybe, hát mintha egy vödör vízzel öntöttek volna nyakon. Nem állítom, hogy emiatt, de bennem onnantól egyre inkább ért a gondolat, hogy bármennyire is szeretem, nem akarom, hogy ő legyen az első, egyetlen és utolsó az életemben. Félreértés ne essék, nem faltam a hapikat utána sem, de nekem kellett a tapasztalás másokkal. A házassághoz pedig azóta sem jött meg a kedvem (a végén még ennek a fölvetése vetne véget a jelenlegi 13 éves kapcsolatomnak :).
Ez természetes, hogy évek múlva másképp csinálnánk sok mindent, mert utólag okos az ember. Fejlődünk, és fejlődünk. Inkább az a kérdés, hogy a társam is velem fejlődik-de gondolkozásban, vagy megmarad ha haver, buli, fanta szinten.
Ha úgy állsz a dolgokhoz, hogy az első úgyis véget ér, nem lehet rá építkezni, akkor nagyfokban kihasználod a srácot, hogy neked a későbbiekben jó legyen. Az nem kapcsolat, ha úgy mész bele, hogy véget ér. Akkor össze se házasodjatok majd valakivel, mert annak a nagy százaléka is válással végződik? Igenis megvan rá az esély, hogy együtt maradtok, ha igazán szeretitek egymást, és el tudjátok egymást fogadni, ha még néha nem is értesz vele egyet. Egy kapcsolat sokszor a kompromisszumokról szól, és nem az önmegvalósításról.
Jobban jársz ha igen. Hisz tapasztalatlan vagy még. Sok mindent másként csinálnál évek múlva, mások lesznek az elvárásaid. akkor meg jön a válás a gyerekkel :)
Igen. A belátással kezdődne. Valaki képes rá valaki nem. Pedig a fájdalmak visznek sokszor előrébb..
Legyen szép napod! Most nincs kedvem jobban elmélyedni ezekben. Munka van. :)
Könnyebb. De nem visz előrébb. Szerintem csak úgy tudunk a hibáinkon javítani hogyha azt belátjuk.... önvédelem miatt erre nagyon kevés ember képes. Magába nézni.... mert akkor fájdalmat érzel ott belül hogy elrontottam.... nem egy olyan embert ismerek aki hibát hibára halmoz és mégis másikat hibáztatja, mert ő saját maga nem akar változni. Én ahogy olvaslak te már egy elég magas fejlettségi szinten vagy lelkileg. Senki nem lesz kevesebb azáltal ha beismeri hogy hibázott. 🙃
Köszi, de ha úgy elcseszel valamit mint én anno, akkor nem nehéz belátni. :(
Persze mindig könnyebb kizárólag a másikat okolni ez is igaz.
Kemény meló, de tarthat örökké!
Kivételes ember vagy nagyon kevesen ismerik be a hibáinak és gyakorolnak önkritikát. Neked sikerült. Gratulálok
Szerintem nem felesleges. Szép dolog így együtt maradni.
Ha anno nem vagyok hülye még ma is tarthatna. :(
Én Azt tanácsolom neked ne azzal foglalkozz hogy meddig tart hanem éld meg. Szerelmek állítólag jönnek és mennek véget ér az első azért hogy johessen a második. És így tovább amíg el nem érkezel az utolsóig. Nem az első szerelem a leglényegesebb, bár egy örök emlék tény és való. Hanem az utolsó. ..
Ez a benne szereplő két embertől függ... csakis tőlük senki mástól
Az első kapcsolat tényleg nem tarthat örökké? Felelsleges az első nagy szerelelmre építkezni?
További ajánlott fórumok: