Véget ért egy 5 éves kapcsolatom, de azt mondja, hogy egymásra találhatunk még (beszélgetés)

De ha így látod, ezen mit nem lehet megbeszélni 2 értelmes embernek? Én ezt nem nagyon értem.

Hogy azért élne egy másik nővel, hogy spóroljon, ezt nevetségesnek találom. Te is élsz valahol, ha működne, miért nem veled él?

Persze, ne válaszolj, ha nem akarsz, csak valahogy nem nagyon értem ezeket a sztorikat, és nem rosszindulatból írtam, amit.

Bár a fórum nem rólam szól, mégis én lettem terítéken! Semmi baj, építőleg hat! :)

Én küldtem el, hátha jobb embert kapok vissza, pedig csak akkor nem láttam azt, hogy tökéletes ember nincs, csak olyan akinek tudjuk tolerálni a hiányosságait és ő viszont a mienket. "Túl sok rózsaszín könyvet olvastam."Meg kell tanulni előbb számolni és utána mondani bmit, talán számos nézeteltérés meg sem történne. A legnagyobb baj talán az, hogy férfiak és nők a párkapcsolatukban nem tudnak normálisan konmmunikálni és nem is nagyon akarnak. Nem azt értjük amit mondanak és ők sem azt amit mi mondunk, valahogy elbeszélünk egymás mellett. Én ezt látom a közvetlen környzetemben. Túl hamar kiborulunk és ráadásul kb. uazok miatt sértődünk is meg mi nők, pedig csak el kellene fogadnunk, hogy ők másképp működnek. Pl. mi bajod van, válasz: semmi (magadban, miért nemtalálja ki), ismerős, ugye, pedig mennyivel egyszerűbb lenne megmondani, hogy ez vagy az nem tetszett.

Folyamatosan beszélünk róla, de nem szeretnénk elkapkodni, mert a gyereknek nem tenne jót, ha mégsem alakulna hosszútávon úgy, hogy mi mégis együtt maradunk.

Igen, pl. ha egyedül lakik, albérletet kell fizetnie, azért valljuk be, ez valóban nem mellékes, ha nem biztos a havi bevételed.

Szép estét mindenkinek!

Szerintem,ha így érzel akkor tegyél fel mindent egy lapra és mond el neki mit szeretnél.Az érzés ami bennünk van nem szégyen,de a társadalom mindenféle büszkeség meg egyéb köntösbe csomagolva arra kényszerít sokszor minket hogy elnyomjuk.Két év után is ezt érzed,ezt szeretnéd,és el is mondtad hogy miért.Itt tartasz a folyatamban,biztos igyekeztél te is lezárni mással randizni,de ha egyszerűen nem találtál jobbat olyat,akit megszerettél,az nem hiba.

Ha ezek után is elküld és nem akarja veled,akkor tiszta sor.Akkor nyelsz egy nagyot és igyekszel felépíteni más életet.

Na jó, tegyük fel, hogy neked van igazad! Na de akkor miért hív naponta többször, miért érdekli mi van velem, miért segít, ha bmi bajom van?

Sztem ha lenne hova költöznie, már rég nem lakna ott, ez az én verzióm.

Azért ne úgy képzeld el, hogy itthon itatom miatta az egereket. Élem az életem és randizni is szoktam, csak a valóság az, hogy számomra ő a mérce és sajnos még nem találtam meg azt aki legalább elérné ezt a szintet.

Sajnos az egyedül álló anyákért nem állnak sorba a férfiak, ugyhogy nem is nagy a választék, de mégsem szeretném beérni kevesebbel, inkább maradok egyedül a lányommal.

Hozzáteszem semmi bajom nincs, tök jól elvagyok egyedül, csak sajnálom, hogy nemvoltam okosabbés türelmesebb akkor. És szerintem egyáltalán nincs lezárva ez a történet, de ettől mág éljük mindketten a saját életünket.

Szerintem nem, de nem tudhatom nem vok ott és sajnos a fejébe sem látok bele. De amit hallok vagy amit tesz, amiről így vagy úgy értesülök, azt hiszem egyáltalán nem boldog.

Azért az, ha minden rendben van az emberrel meglátszik rajta, én ezt nem látom.

Talán az sem normális, hogy naponta többször hív, én nem teszem. Na mindegy, de nagyon nem szeretném, ha x év múlva, esetleg mindketten azt mondanánk, hogy mekkora marhák voltunk, hogy nem próbáltuk meg a büszkeségünk miatt még1*, de akkor már esetleg túl késő lesz.

Abszolút, sőt egyre jobban!

Azt hiszem, hogy amit korábban súlyos problémának láttam benne, az ma már nem okozna problémát, mert ahogy egyre több tapasztalatom lesz más férfikakkal egyre inkább felértékelődik ő számomra.

Sosem volt egymással problémánk a gyerek érkezéséig.

Sőt ma már tudunk sértődés nélkül beszélni a múltról.

abszolút nem, sőt inkább azt érzem, hogy lehet bmilyen nője, mindig én leszek számára a legfontosabb, és nem azért mert én vagyok én, hanem azért mert én vok a gyereke anyja, és ez fordítva is igaz. számomra is fontos lezs mindig, hogy hogy megy sora, mertő a gyerekem apja. Így mindig előjogokat fog élvezni mindenki mással szemben, mert ha nekem már nem is lesz fontos érzelmileg, a gyerek miatt mégis fontos marad, hogy mi van vele.

sztem ez az érzés már mélyebb, talán ilyen az igazi szeretet. Én azt gondolom, ha bele mernénk vágni, egy sokkal működöbb kapcsolat válhatna belőle.

Persze mondhatjátok, hogy naív vagyok, de így érzem.

Hát, ha így van, az már nagyon gáz szerintem.

Ahogy az ilyen pasi is.

Képes lennél még vele tervezni?

Hát, én erre nem tudok, vagyis nem akarok semmit mondani....

Ez tényleg durva. Nem érzed lábtörlőnek magad, h finoman fogalmazzak?

Hát, akkor a fiatal korra nem lehet fogni tényleg.

Én is sok hasonlót látok magunk körül, és valóban szerencsés, aki nem így él.

De azért ennyire ne add fel. Léteznek normális pasik is, csak kevés, és szerencse is kell hozzá, h rád találjon. Amúgy én azt látom még, hogy sok kapcsolatban a nő az aki így gondolkodik, mint sok pasi.

4 év, kb. 2 éve külön.

De neki van! Ő pasi, neki könnyebb ezen túllépni. Nem tud egyedül élni és nem is akar. Kényelmes. Neki is van egy nagyobb gyereke, és nem tartják a kapcsolatot. Lehet, hogy kutyából nem lesz szalonna. Bát a lányát imádja, két hetente nálunk apás hévége van. Naponta többször hív, ha valami baja van akkor is nekem számol be mindenről. Mint a filmekben! a régiből lesz a szerető. Szó szerint!

Durva!!!

38 leszek! Azért az nem fiatal!

Hát néha, már azt sem hiszem, hogy léteznek normális boldog csaaládok. Azt látom, hogy csak eljátszák, hogy minden rendben, miközben, mindenhol bent ég a ház.

Vagyis kb. az emberek fele kényelmi szempontok miatt éli le valakivel az életét. Én ezt nem akartam, hát nem biztos, hogy jobban jártam, mert a legtöbb új kapcsolat így kezdi, gyerek?, szó sem lehet róla, nem hogy másé, még saját sem kell.

Jaj, de rossz gondolkodás ez szerintem :(

Magadnak okozol tulajdonképpen fájdalmat.

De igen, lehet a szívnek parancsolni, eszünk is van. Egyébként meg inkább belepusztulnék, de akkor sem csinálnék bolondot magamból, h olyan szekér után fussak, ami nem vesz fel.

Nem sok tartás van bennetek csajok. Semmi büszkeség, méltóság?

Szegény :(

Én akkor is azt mondom, próbáld elfogadni.

Ne hagyd, hogy az érzéseiddel játszadozzon.

Mert a tűzben tart, és hiszem, mert hinni akarom, hogy kellek még neki.

A szívnek nem tudsz parancsolni.

Ráadásul a gyereknek is az lenne a legjobb, ha az apja lenne mellette nap mint nap.

+ nyomós érv, közös vállalkozás

Így azért nehéz!

Hát, így kicsit érthetőbb. Kevés pasinál jön be, aki nem akar gyereket, a majd megszereti duma.

Utolsó mondatod nem igaz. Egy férfi, aki egy életre tervez egy nővel, feleségül veszi, (habár ma már nem feltétlen), és gyerekeket, családot tervez vele. Végig izgulja a várandósságot, szeretettel, törődéssel halmozza el a kedvesét, alig várja a gyerekét. És igenis, egy újszülöttet is szeret, gondoz, ahogy csak tudja.

Azoknál nem így van ez, akik éretlenek, vagy felelőtlenek, vagy akaratuk ellenére jött a gyerek...stb. Fiatalok vagytok nagyon?