Az ebben a pillanatban frusztráló frusztrációról írnék,... (beszélgetés)

Szia! Egyáltalán ne vedd magadra, mit most írok Neked! Erről beszélek, ami most 18-án történt Benned. Szerettél volna valakit megérteni, vagy olyan gondolatokat kapni, amivel rezonálsz. Elolvasol erre engem, volt egy vágyad, hogy megérts Valakit, és ezt nem tudtad megtenni, későbbre kellett volna halasztani, egy újabb elolvasással, vagy várván az Én válaszomra, de kiléptél ebből, mert vagy nem jól írtam le, amit érzek vagy gondolok, vagy Te nem tudsz ilyen mélységbe menni. Zagyva vagyok vagy a másiknak nincs törelme. Inkább a kettő valamilyen keveréke. Nem fekete-fehér, ez inkább valamilyen mértékű szürkeség, ki mennyit vállal belőle. :) És itt a frusztráció Wikipédiás definíciója: "az az érzés, amelyet egy célirányos cselekedet meghiúsulásakor, ill. valamely várt jutalom elmaradásakor érzünk", ebből mindketten kiléptünk, a részemről OK az, ami történt, mert hogy volt egy kis játék (legalábbis szándéka) a frusztrációval, de mint írtam, komoly gond is nálam, tehát ahogy írtam, voltak dolgok, például a másiknak a megismerése, ami frusztrált, mert nem éreztem, fogalmaztam meg magamnak a másikat, ezt sikerült most átéltetni Veled, lemondtál a másik (Én) megismeréséről. Szóval ez a játék része. Ami nem játék, az hogy fenyeget minket egy halálos fenyegetés Keletről, hogy miért hozom ide, mert ez is egy mérhetetlen frusztráció. Ismerek valakit, ki bár nem február 24-e óta, de azért jó pár hete szinte mindig a fenyegető Keletről álmodik. És a többi. Az hogy az a vágya az embernek, hogy ne legyen ez a végitélet fenyegetettség, ugyanúgy frusztrál, mert olyan kicsik vagyunk, hogy nem tudunk beleszólni a hatalom közepébe, tehát frusztrálódunk, mert nincs erőnk megszüntetni és még mindig tart, azoktól is akiknek a megoldást kell keresniük. Éppen a Friderikusz egyik genetikával kapcsolatos műsorában hangzott el, ha az ember megtudja, hogy valamilyen betegségtől, a genetikai meghatározottsága révén, meg fog halni pár éven belül, akkor jó része, meg ne ijedj, nem sok, de azért számosan, tehát növekedve e tettféleségben, nem bírván a frusztrációt, "fölakasztja magát".

Mi a fene, azért ne akasszuk fel magunkat, de azért figyeld meg, többet vagy méllyebben veszekszel másokkal Azt mondják, mert nagy a feszültség bennünk, de ez akkor pontosabb, ha tudjuk,, hogy frusztrálódtunk, és ráadásul még sem a keletkezésébe, sem a megoldásába nem szólunk bele, úgyhogy kéne beszélni a halálról is, mert az most mindenkit erősen frusztrál vagy már ki is fáradt a hiábavaló küzdelmében, hogy megoldja magában a vágyakat, hogy ne kísértse a fájdalmakat.

S az nagyon jól tudható, hogy ha beszélünk a dolgokról,bármily tabu, szégyen, vagy szamizdat, vidéken polgármesternek beszólás a honlapján, hogy ha kibeszéljük ami fáj, akkor ahhoz is közelebb kerülünk ahhoz is a megoldásban, mi méltatlan hozzánk, de már jó ideje lemondtunk, rögtön is és most is egyfolytában a megoldásáról. Ilyen például egy kicsi témaként a CEU Egyetem, merthogy nagyon-nagyon sok embert nem érintett, hitte magáról, de így azt se értette, hogy még egy lépéssel közelebb van "a jószándékkal kikövezett út a pokolva vezet" vezetője által okozott méltatlanság és még több frusztráció. Arra szeretnélek kérni benneteket, hogy ne szedjük fel magunk után e köveket, hanem forduljunk meg és rakjuk szépen visszautunkhoz le a köveket, tehát beszéljünk arról, hogy hogyan is keletkezik afrusztráció bármitől, hogy tudjuk, hogy mik a valós, igazi, de nem felismert, ellenben elnyomott és aklkor mindenféle furcsaságokkal színezett gondolataink és cselekedeteink lesznek (az én frusztráció indítás témám), tehát tudassuk magunkkal a vágyunk, mert akkor cselekedni kell, mert különben megbetegszünk pszichoszomatikusan, ahogy nevezik az orvosok.

"nagyon nagyon sok éves vagyok (nyugdíjazás elé néző fiú)"

Én pedig frissnyugdíjas lány vagyok, de hátralevő életemben nem a frusztrációval való foglalkozás fogja rabolni az időmet, az biztos !

#így volt régen

Akármilyen meglepő, mert nagyon nagyon sok éves vagyok (nyugdíjazás elé néző fiú), hogy nem volt életemben számottevő frusztráció. Ez eredményezett bizonyos erkölcsi megfontolások elhanyagolását, tehát nem voltam cél tudatos alapjában véve mindenféle ködös célok szerint éltem. A frusztrációkat úgy oldottam meg, hogy nem hagytam átélni magamban, tehát letettem ezeket a gondokat, és elvétve, de azok is évek múltával lettek visszavehetőek. S ha mostanság neki birkóztam egy-két frusztrációnak, akkor iszonyú veszekedésbe törtünk ki, kb olyan volt, mintha tökéletesen átadtam volna a frusztráció tényét, illetve az elviselhetetlenségét.

Ami érdekes lesz mégis az egészben, hogy hogyan is fogok megküzdeni az első frusztrációkkal, de ez alatt azt is kell érteni, hogy nem csak hagyom az érzést rám törni, de emberi módon kezelni is meg kell tanulnom, tehát az én rossz érzéseimnek nem a másik az oka, hanem az csak az én egyik lehetséges válaszom egy ilyen helyzetre, és ezt a választ nem a másik ellen fordítani vagy magamnak sem megengedni, hanem úgy átadni, hogy a másik értse mindenféle lelkizés nélkül, mintegy agymunkát okozva az érzéseimet közvetve megtapasztalónak.

Eszközök vannak dögivel, humor, költészet, pamflet, kukoricán térdeplés szánombánomja és a nem baj, így szeretünk, így vagy nekünk tökéletes magyarországbéli férfijeként minden következmények felmentettjeként a semmit se kell tenni.