Az anyós pakol, ha nem vagyok otthon, mi legyen? (beszélgetés)

Te is pakolj őnála, amikor ő nincs otthon!!

Aztán majd figyeld meg, hogyan reagál rá!

Szegény ember az, aki ígérni sem tud.

Lehet hogy tényleg úgy gondolta akkor, csak később nem bírt magával, és a rossz beidegződéssel.

Nem olvastam végig.. lehet, már írta valaki: gondolom az ő házuk az az ikerház, ugye? Sajnos vagy nem sajnos, a sajátjában akkor és oda megy, amikor akar. Ha ez neked nem tetszik, és a MEGBESZÉLÉS nem segít, akkor költözzetek el. Nem tudom elfogadni azt a választ, hogy nincs miből, mert akkor nyeld le a békát, mert még mindig Te vagy a vendég az ő házában, és nem ő a tiedben.

A lényeg, hogy akkor kell hőbörögni, ha nem szorulsz rá! Az otthonára meg pláne...

Dobd ki és ne szólj semmit. Ő sem kérdezte meg, hogy miért dobtad ki. Ha most megkérdezi, akkor megmondhatod neki a véleményedet, de indulatok nélkül.

A zárcseréről sem kell szólni. Neki lesz nagyon kellemetlen, ha beletöri és tagadhatatlan lesz, hogy be akart menni. Persze biztos megpróbálná ezt is valamivel kimagyarázni, de akkor is ciki lesz neki.

Ja, és a helyetekben nagyon figyelnék az új kulcsokra, szerintem kitelik tőle, hogy stikában lemásoltatja. Aki ennyire nem tud mit kezdeni magával...

Egyébként szerintem elszúrtad a dolgot. Abban az értelemben, hogy nem szabadott volna hagyni, hogy ennyi feszültség felgyűljön benned. Az elejétől fogva mindent meg kellett volna beszélni és szólni neki kedvesen, kulturáltan, ha valami nem tetszik, ha máshogy gondoljátok. Tehát kommunikálni, határozottan, de emberségesen. Most már nem üvöltheted le a fejét utólag azokért a dolgokért, amiket eddig lenyeltél.

Szóltatok, kértétek, hogy ne rendezkedjen, mégis teszi. Cseréljétek le a zárat, lehet, hogy néhány napig dühöngeni fog, azután megszokja.

A baj szerintem az, hogy ezzel nem fognak megoldódni az együttlakási vagy közellakási problémák.

Tapasztalatom azt mondja vannak emberek akiket havonta-kéthavonta kalibrálni kell leüvöltéssel, mert amúgy nem értenek meg dolgokat :)

Újra elölről kezdik..

De pl akitől béreltünk régen lakást az se nagyon akarta megérteni a magántulajdon és privátszféra fogalmát, kalibrálnom kellett.

Hát nem irigyellek.

Tudod mndenképpen párodnak kell leállítani őt és elmondani, hogy ti együtt éltek és megvan a saját privát szférátok. Te ellátod a háztartást stb.

Tudod az a baj, hogy ő hozzá van szokva, hogy ő látja el a párod. Az is valószínű, hogy így fontosnak érzi magát.A segítség tulajdonképpen még jól is jönne az embernek, de nem úgy hogy ahogy ő csinálja, talán meg lehet egyezni.

Én régen jártam ilyen cipőben rá hagytuk a gondoskodást, mert szinte sírt, hogy ő rá már nincs szükség stb.Erre mit ad isten egy idővel megkaptam a képembe mi lenne velünk nélküle :)ja és hogy én nem csinálok semmit.Ott szépen összepakoltam és csá vége is lett a "gyönyörű" kapcsolatomnak.

Hát a kukázás vicces sztori..tényleg kellene neki üziket hagyni...hátha.

Mindenképp kellemetlen a helyzet, amiben vagy. Illetve vagytok.

Az első, és legfontosabb szerintem, hogy nem pároddal kellene ezt elintézni. Te is ott élsz, tudják, elfogadtak. Igen is együtt kellene leülnötök anyósoddal, és megbeszélni. Tisztán, egyértelműen fixálni a határokat, szóban is. A zárcsere is megoldás, persze. Tüneti. Ha fizikailag nem tud turkálni, kezdheti máshol. Lelkileg. Miatta már így is feszültség van közöttetek, azt kell megmutatnotok, hogy egységes erő vagytok, és mindketten ugyan azt akarjátok. Intim szférát. Tudom, hogy úgy hangzik, hogy "ugyan, mondani, okoskodni könnyű..." Hidd el, tudom, hogy miről beszélek. Keserű tapasztalatok sora, kicsit gyatrább helyzetből. De tudom, hogy ha én egyszer besokallok, és költözöm, a férjem is jön velem, mert bár hülyén hangzik, de az én pártomon áll. És ezt anyósom is tudja. Ez fontos.

Normál esetben a segítség nem attól függ, hogy engedem-e magamra telepedni anyukát/anyóst.

Nálunk mind a kettő 1 órányira lakik. Nem jönnek át rámolni, mosogatni, nagyon megvan a saját munkájuk, életük.

Igen, mi sokat rájuk szorulunk, akkor jönnek, vagy elviszik a beteg gyereket.

Mi meg szépen megköszönjük. Ha meg majd ők szorulnak rá 5-10 év múlva, akkor meg majd mi megyünk. Addigra már a gyerekek nagyobbak lesznek.

Nos, a viccet félretéve, én is anyós vagyok, de még soha nem pakolásztam a gyerekeknél. Igaz, nem együtt lakunk, külön élünk.

Volt, hogy kiteregettem, összehajtottam a leszedett ruhákat, elmosogattam a poharakat, edényeket, de kb. ennyi. Persze mindezt, úgyhogy otthon voltak és segítettem.

Van kulcsom hozzájuk, de eszembe nem jutna, hogy akkor menjek ha nincsenek otthon. Csak akkor ha valamiért megkérnek rá pl. elutaznak és locsoljam meg a virágokat.

Le kell ülni az anyóssal ismét, nyomatékosan és nyugodtan megbeszélni vele, hogy nem szeretnétek és nem igénylitek a "pakolászást".

Biztos megfogja érteni, lesz néminemű duzzogás, hogy ő csak jót akart, de a helyi értékén kell kezelni.