Az anorexiások ugyan éheznek, de nem éhesek? (tudásbázis)

15-16 éves lehettem amikor kezdődött a betegségem és valóban nem volt betegség tudatom csak fogytam a környezetem mindig szóvá tette de én nem foglalkoztam vele nagyon keveset ettem és mindent megnéztem miben mennyi a kalória 38 kg és 175 cm ugye kevés szerintem nem vagy is én így gondoltam akkor egyik orvostól a másikig de nem tudtak segíteni csak én saját akaratommal szállhattam ki ebből az ördögi körből, de nagyon sokat segíthet a környezet aki támogat és mellettünk áll,pszichés eredetű betegség amiben nem régi ön magad vagy az anorexiások személyisége is megváltozik dugdossa az ételt tagadja éhségét de igen is van csak nem akar enni (bűntudat és felélem a hízástól )csont soványan is mert a tükör mást mutat, sosem volt gondom a súlyommal átlagos volt nem is akartam fogyókúrázni sőt ha más tette is lebeszéltem róla mindenki úgy szép amilyen és el kel fogadni magunk és még is én...

nem értet meg senki mit miért még én sem magam de olyan szeretet éhségem volt nem akartam mást csak valakihez hozzábújni elmondani mi bánt olyan voltam mint egy gyerek vékony törékeny és nagyon érzékeny.

hála Isten én ki tudtam szállni és ma már gyógyultnak mondhatom magam visszatért a menstruációm és a testem is helyre állt nagy ár ez azért hogy XS-es gyerek mérettel dicsekedhessünk és nem élvezni való ez ma már rájöttem és mellettem állt a környezetem és segített rájönni azóta megismerkedtem két csodálatos emberrel akik megmutatták hogy az élet szép és élvezni kel és hogy nem mindig fenékig tejföl az élet de attól szép.

3 évvel ezelőtt ismertem meg egy hölgyet a kórházban, alapból egy helyes, szexis nő volt a maga 42 évével és a 150 centijével, ekkor 37 kg volt, tavaly augusztusban 27!! kilóval került sürgősséggel a kórházba. Még a bébitűt sem tudták beleszúrni, hogy infúziót adjanak neki. Rosszul lettem, amikor megláttam azt a csont-bőrre soványodott testecskét. Hormonkezelés miatt majdnem 70 kilóra hízott meg, de nem jött össze a baba. Édesanyja halála után kezdődtek a személyiségzavarai: hánytatás, hashajtó, stb.

De ő soványnak látta magát!!

Egy banánt nem bírt megenni!

Na, azért mondom, nem láttam az elejét, csak a szőke csajt a végén.

Az anorexiások tudnak enni, csak nem fognak. :) Általában nincs is betegségtudatuk.

Ja! Más előtt szinte alig esznek, elvonulnak enni... ami néha 10-15 szem csemege kukorica, vagy valami lájtos zöldség. Ezt képesek egy óráig is enni. Leírva igen vicces, de amúgy kétségbe ejtő.

Meg amikor 37-40 kilósan áll a tükör előtt és fogdossa a szerinte ott lévő hájat, ami valójában még bőrnek is vékony. :(

Az anorexia egy komoly pszichés zavar. Éhesek folyamatosan, de nem esznek, mert akármilyen soványak is, hájasnak látják magukat. Ezért még pluszban állandóan edzenek is.

Az anorexia nem gyógyul meg pár hét alatt. Néha évek, és komoly pszichiátria segítséggel sem. Sőt, ha az "meggyógyul", átcsap bulémiába.

Én két évig éltem együtt egy anorexiással. Akkor már nem volt vészesen sovány, már 40 kilós volt a 162 cm-hez. De 32 kilóval vitték be a kórházba pár évvel azelőtt, hogy megismertem. Fél évig volt ott. Mesélte, hogy néha sírva tömték magukba a csokit, hogy hízzanak picit, mert ha nem, akkor pl nem fogadhattak látogatókat. Ha ez sem segített, akkor jött a szondás táplálás.

Jelen voltam, mikor az anorexiája bulémiába ment át. Az talán még rosszabb volt.

Kb 10 éve már jól van, 50 kg, de most is szarrá edzi magát, tény, hogy mostmár tényleg csinos, eszik rendesen, menstruál, és kinőtt a haja is.

Nem láttam a műsort, csak a végét.... az a nő baromi messze volt az anorexiától sztem. Ha az lett volna a baja, akkor nem mondta volna olyan vidáman, hogy büszke rá hogy 3 kilót hízott.

Én is láttam.

A srác sem volt semmi, akinek sajtot kellett volna vásárolnia.

Azért a közös evészetnél, mindenki jóízűen falatozott:D

Nem éhesek...

Egy idő után az agyban "kikapcsol" az éhségérzet. Rosszul vannak folyamatosan, rossz a közérzrtük... De magát az éhséget nem érzik.

Éhesek, de a tudati zavaruk erősebb, együtt tudnak élni az éhség érzetével. Gyomruk egy idő után összeszűkül annyira, hogy pár falat elég legyen. Főleg, hogy az a pár falat után jelentkezik akkor a bűntudat a "zabálásuk" miatt, ami ellehetetleníti a további táplálékigényt-felvételt.

Csupán fogyókúrával (szerintem) lehetetlen ezt az állapotot elérni, emögött valami más, nagyon komoly pszichés probléma áll.

Lehet, hogy elsőre azt mondjátok, hogy egy újabb h..lye kérdés, de egyszerűen nem értem, hogy jut el idáig az ember.

Én pl. cefetül rosszul tudok lenni, ha éhes vagyok. Szédülök, fáj a fejem, ideges vagyok..

Hogy lehet így élni éveken keresztül????

Vagy ez az éhségérzet egy idő után elmúlik, v. hogy van ez?