Az álmom egy gyermek de pár nélkül...hogyan? :'( (beszélgetés)

Nem olvastam végig a fórumot.

Mit csinálnál, ha hosszú ideig nem lenne munkád?

Mihez kezdenél, ha megbetegednél és nem dolgozhatnál?

Miből tartanád el kettőtöket?

Mi lenne, ha a kicsi beteg lenne és nem tudnál dolgozni?

Az életben bármi előfordulhat, megtörténhet ám!

Igazából túlságosan is belelátok az életükbe. Mivel a nővéremről van szó, szóval kijelentgethetek dolgokat :)

Ráadásul nap mint nap velük vagyok szóval....

Párt meg nem keresek, az jön ha jön....

De ha találkoznék is valakivel, azonnal nem akarna gyereket....

Nekem meg ketyek a biológiai órám.

Szóval inkább maradok azon az úton ahol, most vagyok... :)

nem láthatsz bele annyira az életükbe, hogy kijelentgess dolgokat :) az, hogy jól boldogulnak, szeretik egymást, jól megvannak, az nem jelenti azt, hogy valaki boldog pár nélkül, szerelem nélkül. az szerintem érzelmi fogyatékos, aki nem vágyik szerelemre, társra. amikor azt mondják, én milyen jól megvagyok egyedül is és nekem nem kell senki, az általában azt jelenti, mennyire szar, hogy nem találok senkit, de ne gondolják azt, hogy szerencsétlen vagyok

tudom, hogy nem fair így, de azt kívánnám, ilyen úton ne jöjjön most össze neked gyerek, hanem találj egy jó pasit, essetek lamúrba és gyártsatok néhányat ;)

Ők így élnek nekik ez a megszokott! És igen mind a kettőjüknek, így kerek az életük.

Hogy én, hogy oldottam meg? Lényegtelen de megoldottam.

Ha nem azonnal de nemsokára, anya lehetek.

De ha véletlen mégsem, legalább tudom hogy mindent megtettem érte.

Ezt kerdeztem en is!

Ha se igy, se ugy, akkor hogyan??

Az ember nincs szuznemzesre kariblalva.

az, hogy valaki egyedül neveli a gyerekét és szereti, nem jelenti feltétlenül azt, hogy boldog :) nem hiszem, hogy lenne ember, aki valóban boldog lenne társ nélkül, max. időszakosan.

érthető, ha nagyon vágysz gyerekre, bár én nem értem, ha mesterségesen nem lehet, futó kalandból nem akarsz, párkapcsolatra nem várnál, akkor mégis hogyan oldod, oldottad meg?

Szabad ország mindenki azt ír/mond amit akar.

Én így döntöttem, volt rá okom.

A saját közvetlen környezetemben is van olyan aki egyedül neveli, gyermekét és igenis boldogak mindketten. Ki lehet magyarázni, hogy de biztos belül mást érez, meg hogy fogyatékos... Hát egyáltalán, nem az. Sem kiskorában, sem most nem érdekelte az apja, igazából sz*rt rá. Mert volt anyja aki nevelte, és szerette. És bár nem volt apja, mégis normális ember lett belőlle!

Én magam is szeretnék még gyereket, a szép két 20 és 23 éves lányom mellett. Belefutottam abba a problémába, hogy a nők negyven felé sok munkával, kialakítottak egy saját életet és ezt már nem tudják feladni , nem akarnak összeköltözni egy férfival. Miközben nagyon is vágynak még saját gyerekre.

Mindenkinek sokkal jobb egy ilyen helyzet, ha nem füllik a foguk az együttéléshez. Az apa segíthet mindenben, jelenlehet a gyerek életében, egy válás utáni ellenségeskedést megspórolva. Normálisan, egymást segítve de nem egy fedél alatt élve , ebben én se látok semmi kivetnivalót.

Én sem látom a problémát...

Ha megvan a megfelelő apajelölt, akkor hajrá, de megoldható mesterséges megtermékenyítéssel is.

A fóruminditó nem azért indította a fórumot, mert VÉLEMÉNYEKET várt, hanem gyakorlati TANÁCSOT. A kettő nem ugyanaz - már annak, aki ért magyarul.

Lehet, az apa nélküli családdal eggyetérteni vagy fujni rá, attól függetlenül létezik és van mióta világ a világ, sőt azt kell, hogy mondjam, sokszor szerencsésebb a gyerek, ha szülei nem élnek együtt. Mostanság inkább vállnak, régebben inkább árván maradtak a gyerekek, de régen is volt, hogy az anya élő apa mellett is magára maradt. Ez nem 20-21 századi huncutság, mindig is része volt az emberek életéneks. Ettől függetlenül egy ilyen család is lehet boldog és egyedülálló szülő is nevelhet fel boldog, egészséges gyereket,mert egészséges gyerek (és szülő)adaptálódik az élet adta helyzetetkhez - erről szól a civilizáció. Ha nem így lenne a társadalom háromnegyede baltával a kezében kergetné egymást, ami ugye nyilvánvalóan nem igaz. Mintahogy az sem, hogy a "csonka" családból jött gyerekek, társadalmi páriák lennének.

A nemi szerepek is változnak egy bizonyos fokig és ebben sincsen semmi rossz, mert része az evoluciónak.

Mellesleg, attól, hogy valaki segítséget kér az átlagtól valamelyest eltérő élethelyzetben, nem kellene feltétlen a fejét venni, főleg nem olyannak, aki maga is az átlagostól eltérően gondolkodik.

Szerintem te eleve rossz szemüvegen keresztül nézed a hozzászólásainkat, nyilván, mert te is érintett vagy. Mert csak az nem hajlandó meglátni a hozzászólásainkban a jó szándékot, aki nem akarja.

A gyerekvállalást azért nem venném egy kalap alá a bableves főzésével. Akkor inkább már azzal, hogy hasonló, mintha valaki azt a kérdést tette volna fel, hogy le akar ugrani a szakadékba, és melyik szakadékot javasoljuk neki erre a célra. Akkor is az lenne a helyes szerinted, ha mindenki írna neki egy javaslatot, vagy az, ha le akarnánk beszélni a szándékáról?

És ne írd azt, hogy az egyedül való gyerekvállaláshoz ez meredek hasonlat, mert a bableves is az.

Azt, hogy a gyerekednek is jó-e az egyedül vállalás, még nem mondhatok ki biztonsággal, az jóval később fog majd kiderülni. De még ha jól is sül el nálatok, az sem biztosíték arra, hogy ez mindenkinél így lesz. Azt meg főleg nem határozza meg, helyes-e vagy nem.

"Amit baromira tanulni kéne ebben az országban, az a TOLERANCIA". Inkább Magyarországon, mert az "ebben az országban" nekem olyan lekezelően hangzik. Nem csak tőled, mástól is. A toleranciát meg neked kellene megtanulnod, mert akkor meg tudnád különböztetni a jószándékú rábeszélést, ami közben az ember tiszteletben tartja a másikat, de megpróbálja meggyőzni arról, hogy amit tenni akar, az őrültség. Ha nem erőltetem, és aztán elfogadom a DÖNTÉSÉT - nem azt, amit ő helyesnek tart, hanem, hogy azt döntötte, amit - az bőven tolerancia. Mi sem írtuk, hogy ha nem teszi azt, amit mondunk, kukoricára térdepeltetjük, vagy merényletet követünk el ellene, hanem megpróbáltuk felhívni a figyelmét a körülményekre és a döntés következményeire.

És akkor kérlek, te is legyél velünk toleráns: sokan közülünk elfogadhatatlannak és emberhez méltatlannak találjuk a fórumindító elhatározását. Ami miatt nem döngöljük földbe őt, de hadd szabadjon nekünk is kinyilvánítanunk azt, amit helyesnek tartunk. te pedig gyakorlolhatod velünk szemben az általad (is) oly fontosnak tartott toleranciát.

Egyébként meg számomra a tolerancia nem azt jelenti, hogy letagadunk jelenségeket és bajokat, vagy rossz viselkedési, vagy akármilyen tényeket, vagy betegséget fogyatékosságot.

Hanem éppen azt, hogy elismerjük, hogy igen, ez van, nekem nehezebb ezért, vagy neki nehezebb azért, de Isten segítségével nem adja fel, csinálja akkor is, és törekszik a legjobbra. És elfogadom azt a másiktól, hogy ő ilyen, ezzel küzd, és segítem, sőt, fokozottan örülök a kis sikerének is, ami további szárnyakat ad neki..

De a tolerancia nem a tények letagadása.. A pszichológusoknak soha annyi melója nem volt, mint magapság, a marha nagy öntudat világában.. Amikor mindenki annyira tudja, neki mi a jó, és se emberre, de istenre nem hallgat senki..

Én nagyon sokat látom a rendelőkben - nem egy helyre járunk mi sem, államiba, magánba is - a zsinór másik végét, amikor a nagy öntudatosok picire összemenve látják be 20 év után, hogy hülék voltak, no akkor hogyan is kellene újra kezdeni.. És még szerencsések, akik odakerültek, és nem a kocsmákban próbálkoznak..

Ne vegye fel, akinek nem inge..

Igen, egyenlőre a nagyon kilógó esetek nem ebbe az országba valók.

A véleményemet én is azért fogalmazom meg ilyen határozottan, mert látom, hogy aki kicsit is más, azt a tanárok, óvónők, másik szülők hogy nézik ki..

És igen, ide tartoznak az elváltak, a "furcsa" családi hátterűek (ami valamiért nem szokványos). De ide tartoznak sokszor (és tisztelet a kivételnek) a romák, a sok gyerekesek, a fogyatékkal élők.. Még az sni-seket nevelők is, ha lehet...

Pontosan ezt látom, hogy mennyire eleve nehéz azoknak, akik nem közepes-jó jövedelműek, és két szép kékszemű gyerek, egy jó kisfiú és kislány boldog szülei..

Én pont az ellen védeném az embereket, hogy ezt itt százszor gondolják meg..

Persze, ha az illető Amerika olyan helyén akarja ezt tenni, ahol 30-ból 12-en ilyenek, arra valóban nem akarnék mondani semmit.. A magánvéleményem arról is megvan, de az már más kérdés..

Aki egyébként meg egy ilyen fórumra kiír bármit is, az meg ne sírjon már, hogy "jaj, valaki nem ért velem egyet.."

És?

Akkor is sírni fog amikor a való életben se fognak a gyerekével közvetlenül foglalkozók egyetérteni?

A tolerancia meg nem feltétlenül jelenti minden hülyeség feltétlen elfogadását..

A tanárok pontosan tudják, hogy általában problémásabbak a problémás, nem átlagos hátterű gyerekek. MÉg akkor is, ha ma ezt nem szabad kimondani. Persze kivétel mindenre van, és nem "feltétlenül" van úgy, de 10-ből 8-szor úgy van.. És ezért nem rajonganak ezekért a devianciákért..

Tudom, tudom ma már teljesen hülye, és nem halad a korral, aki ezt egyátalán így meri látni..

Hár evvan..

Ezt szeretnék sokan, mert ez legyengített, sőt nem is létező családi hátteret eredményez, függetlenebb, jobb fogyasztókat.

Mert egy egymást kiegészítő férfi-nő szövetség jó esetben erősebb, belső tartása van, és kevésbé kiszolgáltatottak kifelé, tehát "rosszabb fogyasztók". Ideje lenne átlátni a szitán.

De éppen Svédországban kezdték meg a "gender" kutatók elzavarását, mert egyre csak nem sikerült bebizonyítni, hogy valójában igaza van ennek az elméletnek.. Mint kiderült, már a pár napos lány csecsemők is hosszabb ideig nézik az emberi arcokat, amíg a fiúk a formákat, "technikai részleteket"..

Nem szabad összemosni, a "felvett és felvállalt szerep", és a szakmai értelemben vett "kódolt szerep" szavakat. Igen, a vállalt szerepek sokat változtak, de mi magunk nem változtunk annyit sokszor, hogy a saját magunk által kitalált hülyeségeket követni tudjuk a lelkünkkel.

Nem, az a nagy tragédia, hogy lesz-e egy, vagy száz, vagy egymillió apa nélküli gyerek, vagy önálló anya, hanem az, amit itt azért mások is pedzegetnek, hogy milyen lelkivilág az, ami - az apakérdéstől függelenül - palotapincsivé silányítja a gyereket, ami "márpedig mindenkinek jár".

Szerintem meg nem véletlenül születik oda, ahova születik, és nem születik, ahova meg nem születik.. (És itt most az átfújt petevezetékről, meg a kisebb segítséget kapóktól előre is elnézést.. Nem erről van szó.)

És igen, bizony itt, egy névtelen fórumon csak elvekről, elméletekről lehet szó, és nem valós személyekről. A portál és a fórum jellege eleve erre való, mert aki itt tényleges személyes ismeretség nélkül többet vár, az biza csalódni fog.. Beszélgetni lehet, sőt kell is, akár itt is, de az életet élni a saját szeretteink körében kell, a lehető legjobban, ahogy tőlünk telik.. A baj az, hogy már sokan ez utóbbit is fordítva teszik.. Már azért tesz valamit, hogy majd kiírhassa, kiposztolhassa, feltegye a face-re..

Mert ez a fórum se azért indult valószínűleg, mert ő nyitottan egyátalán kíváncsi bármilyen véleményre, hanem pont azért, hogy élvezze, hogy majd a "sok hülye" itt hogyan tiltakozik.

Hát legyen meg az öröme, ha ő ettől érzi magát másnak és különbnek..

Viszont ha majd a gyerekét nézik ki emiatt a túlnyomó többségében azért "normális" családok gyermekei, akkor azért már lehet, nem lesz olyan vidám. Itt elvben lehet vele egyetérteni, de azért egy osztályban mondjuk általában 98%-ban olyan emberek vannak a tanárral az élen, akik nem fognak vele egyetérteni. Kellemetlen érzés.. Minimum az.

A gyerek meg, hiába nem ismerte soha az apját, akkor is keresni fog, kérdezni fog..

Nomármost:

1. Megmondom neki, hogy mi a helyzet, ezért nincs... Hát.. hogy lesz olyan szakasza az életben, amikor ez akár gyilkosságig fajuló indulatokat szülhet, az valószínű.. Amikor jön 15 éveseh, hogy "honnan veszed, hogy jogod volt hozzá.."

2. Nem mondod meg nyíltan jódarabig, akkor meg a bizonytalanság, a ki nem mondottság árt meg.

Azért, mert valakinek sohase volt meg valami, attól még keresni fogja. A fogyatékos fiam, aki egyébként lehet sikeres a szakmájában, lehet önálló házas ember, esélye van rá, mégis mindig megkérdezi, hogy "nekem miért nincs meg az a képességem, mint a többinek". Miért épp nekem nincs, mi az oka? Mitől van a "betegségem"? Pedig sose volt meg neki, mégis hiányzik. És nem is látszik kívülről rajta. Igen, ő is lehet sikeres, meg boldog a hiánnyal együtt is, de neki ezért kétszer annyit kell majd dolgozni, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy márpedig ő van olyan, mint a többi, és egyenlő velük. Emberi értékre igen, lehetőségekre nem. És azért fogyatékos, mert a "fogy", elfogy magyar ige valaminek a hiányát fejezi ki.

Akkor az apa "hiánya" az mi?

Tényleg azt gondoljátok, hogy annak a gyereknek sohase hiányozna? Persze nem egy adott személy hiányzik, hanem maga az intézmény, amikor látja, hogy a suli előtt hogyan kapja fel az apja a barátnőjét..

Hát "bátor" ember, aki ezt be meri vállalni.

1. A topikindítónak is a többség nem segített jószándékúan. Tudniillik, ha valaki feltesz egy kérdést, miszerint hogyan kell bablevest főzni, a jószándékú segítség nem az, hogy megírjátok, hogy ne egyen bablevest, mert SZERINTETEK az nem jó, nem finom, és árt az egészségnek.... Ez még akkor sem lett volna segítség, ha most dilemmézna a kérdésen, hogy belevágjon-e, mert nagyon egysíkú, a Ti saját válaszaitokat erőlteti rá egy MÁSIK emberre, aki más élethelyzettel, személyiséggel, stb. rendelkezik.

2. Azért az, hogy valaki párral vállal gyereket, és utána egyedümarad, az egy más szitu, mint amikor valaki eleve így tervezi. Mert aki eleve így tervezi, az felméri a lehetőségeit, készül előre az esetleges nehézségekre, az ebbe így, ilyen formában bele akar és tud vágni. Aki váratlanul marad egyedül, az nem ezt akarta, ezt így talán nem is akarta volna, de ezt dobta az élet és meg kell oldania.

3. Én egyedül, felelősséggel vállalatam a gyerekem, és ez neki is, nekem is jó. :)

4. Amit baromira tanulni kéne ebbe az országban, az a TOLERANCIA. Megérteni azt, hogy más ember másképp képzeli el az életet, a boldogságát, és másképpen választ adott lehetőség közül, mint Te vagy akár én. És ez az ő döntése, amíg törvényt nem szeg, ebbe másnak beleszólni, őt erről lebeszélni, őt ezért elítélni nincs joga vagy etikai alapja. Csak azt mondhatod ki, én ezt tenném, vagy azt nem, de azt, hogy a másiknak mi a jó, arról fogalmad sem lehet.

[link]

[link]

A téma iránt komolyan érdeklődőknek meg melegen alánlom a következő lap alapos tanulmányozgatását. Például arról a részről, hogy hogyan zajlik a gyermek normális pszichoszexuális érése... Hogy ehhez mennyire kell(ene) mind a két nem kiegyensúlyozott jelenléte. Az se mindegy pl, hogy milyen nemű az a gyerek, akit egyedül nevel az anyja. Egy lány esetében kisebb a baj. De egy fiúnak.. (Más 100 topicban meg 1000-en írnak az olyan anyákról, anyósokról, akik sokszor egyedül nevelték fiukat, és nem tudnak leválni, nem ismerik a fiúk az igazi férfiszerepeket.)

[link]

De, hogy ne mondjátok, hogy egyoldalú vagyok, belinkelek ide egy szemelvényt Raschburgtól is, aki fenti "Lux elvirás" dolgokat más iskola szemszögéből látja:

[link]

Nem arról beszélünk, hogy aki apa nélkül nőtt fel, annak két feje van, rosszabb tanuló, kevésbé szerethető, vagy bármi ilyen dolog lenne. BÁr lehet, és lehet ez az oka is, de az "egész" családoknál is lehet éppen elég gond.. Csak éppen arról van szó, hogy ma egy szülő általában "mindent" meg akar adni a gyermekének..

Hát én négy gyermek édesanyjaként látom, mint jelent az apjuk a gyermekeknek, látom azt az édes, semmihez sem hasonlítható szerelmet köztük, amit én nem tudnék, és nem is akarok pótolni..

Hát pont ez lenne az, aminek már eleve esélyt se adnánk?? (Tudva azt, hogy igen, akármikor meghalhat, otthagyhat, stb..)

Bizony, azt gondolom, hogy csak annak jut eszébe ezt kihagyni, aki valójában nem is tudja, miről beszél, mert talán maga se kapott ilyeneket, vagy már nagyon elfelejtett valami fontosat...

Igen, ezt gondolom.

Bizony, a tökéletes kerek egészhez képest igen, az. Mert ugyanis arra vagyunk tervezve, hogy megkapjuk apai és anyai oldalról is a lelki táplálékokat, mintákat.

Ezen a ma már tényként kezelt dolgon sajnos az sem változtat, hogy a gyerekek 75%-a nem így nő fel sajnos.

Az, hogy így alakul, meg ez van, az egy más kérdés. És az is más kérdés, hogy valaki eleve ezt akarja.

Végig gondoltam én mindent, és most minden rendeződni látszik körülöttem.

Ezen már nincs mit átgondolnom, hisz ez nem egy hirtelen ötlet.