Az a nélkülözhetetlen(?) bugyi. Hordani, vagy nem hordani…

Boldogult lánykoromban bugyimániás voltam - mondhatni, enyhe túlzással. Előszeretettel vásároltam a szebbnél szebb pamut, csipkés csodákat - nevéhez méltóan többnyire egyszínű fehéreket. A mintásaktól a hideg rázott, azokat nagymamisnak ítéltem. (Apropó: nagymama. Neki volt több, rózsaszínű, flanel „tundrabugyija”. Komfort nélküli házban élve biztosan szüksége volt rá. Félő, hogy valahol a sok „kincs” között találhatok ilyen darabokat. Lehet, hogy valamikor jól szolgálnak majd? Az óságokat nem szabad lebecsülni! 😁) Egy időben lehetett kapni 7 darabból álló bugyicsomagot, a hét napjaival feliratozva; azt nagyon szerettem, jópofának tartottam. Feketéket is vettem, egyrészt mert voltak ruhák, alkalmak, amikhez a fekete praktikusabbnak tűnt, másrészt, ha azokon a bizonyos, havonta ismétlődő napokon baleset érte a bugyit (tegye fel a kezét az a nő, akivel nem fordult elő legalább egyszer ilyen!) a feketén nem látszott az a folt, ami a fehéren a legnagyobb gondosság mellett is nyomot hagyhatott. De a „mániás” korszakomban se fordult meg a fejemben, hogy bugyiban aludjak. Talán azért, mert anyukám nem úgy tanított.

Eltelt pár évtized és a szempontok átrendeződtek. Érett nő lettem, nem volt szükségem pl. arra, hogy fehérneművel hódítsak, volt elég egyéb eszközöm. 😀

A kegyelemdöfést a bugyiviselésemnek az adta meg, hogy nem kaptam sehol az általam szeretett fazont. 😢 Na, ha nem hordhatok olyat, amilyet szeretek, akkor inkább nem hordok semmilyet! Megtehettem, mert csodálatos bőrrel, testtel áldott meg a teremtő: nem izzadtam, nem váladékoztam, stb., stb. Anyukámtól örökölhettem, akit 70 éves korában pitiáner problémával elvittem egy neves bőrgyógyászhoz. A doktornő azt mondta: minden oké, és bőrgyógyászatilag ennyire rendben lévő idős emberrel még nem találkozott.

Bugyitlan éveim során nem szereztem be semmilyen fertőzést, gyulladást és egyéb „nyalánkság”ot se. Mindez persze nem jelenti azt, hogy SOHA nem veszek fel bugyit. Bármennyire is hihetetlen egyesek számára, ismerem az etikettet, a protokollt, tartom is magamat hozzá. Csak egy példa, a sok közül: ha masszőrt veszek igénybe, az bugyiban történik. De pl. a nőgyógyászati vizsgálatnál felesleges, szintúgy a számítógép előtt ülve. Munkahelyen is megoldható a WC higiénia, annak a bugyi szerintem nem előfeltétele. Nekem senki nem szólt, hogy büdös lennék, nyilván mert nem volt rá ok. Hanem a recepciósok! Többször megrökönyödve szóltak, amikor hidegben, akár télvíz idején is, zokni nélkül, utcai papucsban vártam az irodaépületben a liftre. (Ugyanis zoknit, harisnyát jó ideje pont úgy nem hordok mint bugyit - kivéve természetesen, amikor „meg kell jelenni”, vagy védeni akarom a cipőm belsejét.) Vigyorogva visszaszóltam: olyan vagyok, mint Einstein, ő is utálta a zoknit. Baráti társaságban hozzáteszem Cicciolinát is, aki szintén nem szeret(ett) bugyit hordani. Na, nem, mintha bármelyikükkel is egy kategóriába lennék sorolható! 🤣 És nem is loptam tőlük az ötletet, csak utólag fedeztem fel a hasonlóságokat.

Jóval a szokásaim felvétele után tudtam meg, hogy valakinek az egyik kolléganője nem hordott sem bugyit, sem melltartót, sem zoknit, sem harisnyát, egyetlen köpenyben dolgozott az irodában télen-nyáron, mert nem bírta elviselni a fehérneműket. Minden kollégája tudott erről és senki nem szólta meg, nem lett nevetség, gúnyolódás tárgya. Régi szép idők, amikor még létezett tolerancia! Amikor mindenki a saját ügyeivel foglalkozott és nem mások, övékétől eltérő szokásán csámcsogott.

Ha valaki - minden higiéniai szabály betartása mellett - elkap egy gombás fertőzést, és hónapokig is eltarthat, mire kikúrálják, majd meggondolja, hogy mikor és hogyan ragaszkodjon a bugyogójához, amibe simán bele lehet fülledni!

Tehát két ruhaneműtípussal kevesebb, amit nem kell rendszeresen vásárolnom. Mert nyilván veszek bugyit és zoknit is, csak elég régóta úgy átlag 2-3 évente. Ez a fogyasztásorientált világunkban nem utolsó szempont.

Száz szónak is egy vége: mindenki hordjon éjjel-nappal olyan bugyit, amilyet akar! DE 🙏 NE SÁROZZA azokat, akik másképp állnak a témához! A bugyit ÁLLANDÓAN nem hordókat elítélők, gúnyolódók szálljanak magukba! Nem minden fehér, vagy fekete, és a szempontok idővel változnak. (Valószínűleg sokkal többen vannak akik nem hordanak bugyit, mint ahányan képesek bevallani.)

Ez a téma csupán egy a sok közül, amivel kapcsolatban nem kellene a másik torkának ugrani véleménykülönbség miatt.