Autizmus Győrben és környékén (beszélgetés)

Csak egy link, de nem akármilyen!

[link]

Auti infók:

[link]

Szia!!

Miután feltettem a cikket az Autista GYermekek segítségkérésére, mindenkinek írnám, nem tudom, írok-e, a moderátor hirtelen úgy döntött, hogy törli a regisztrációmat...

Szia!! Hajni

Három autista kisgyermeknek van szüksége sürgős segítségre, az egyik a sajátom, aki 14 éves kisfiú, a másik egy nála 1-2 évvel fiatalabb kislány, és egy velük hasonló korú másik fiúcska...

Ezeknek a kisgyermeknek a kijelölt ellátó Intézmény felvette éveken át a családi pótlékot, és az állami normatívát utánuk, amiből 1 Ft-ot nem utaltak át a kijelölt Gondozó intézetnek, az Autista Otthonnak, aki ellátta őket, és kitartó munkával, erőfeszítéssel felfejlesztette őket.

Az ellátó Intézmény jogtalanul vette fel utánuk a pénzösszegeket, és miután el kell hagyniuk az Autista Otthont, november 24-ével, az ellátó intézmény sem akarja őket befogadni, pedig Fogyatékosokat ellátó Intézet...

Vállalkozó szellemű ügyvédet keresek a sorstársaim nevében is, aki segítene három autista gyermek érdekét megvédeni...

Adott egy Zala Megyei Intézet, amely a gondozási helye az autista gyermekeknek, éveken át felvette a családi pótékot, és az állami normatívát az autista gyermekek után, de ebből 1.-Ft-ot sem utaltak át az autista gyermekek ellátási, tartózkodási helye felé, az Autista Otthonnak, gondozási díj fejében, ki tudja, mire fordították ezeket az összegeket...

Lényegében arról sem gondoskodtak, hogy az autista gyermekek - akik a változásokat nem tudják megszokni, és törés lenne az életükben ez a lépés -, ott maradhassanak, de ez a Fogyatékos Intézet átvenni sem akarja a gyermekeket, tiltakozik ellenük.

Az Autista Otthont el kell hagyniuk a kis autistáknak, ami hatalmas törés lesz az életükben, és a Fogyatékos Intézet azt akarja, hogy menjenek egy harmadik, számukra idegen helyre, ami még nagyobb lelki trauma lesz az életükben, mint bármi az életben...

Ez a fogyatékos Intézet milyen jogon veszi fel gyermekek után ezeket az összegeket, ha nem gondoskodnak ezekről a sérült gyermekekről, de nem is akarják őket...

Figyelmedbe ajánljuk még:

Mindenszentek (cikk)

Az idei Monaco-i Nagydíj fordulatai (cikk)

Hónapok (cikk)

Tudna nekem valaki bővebben írni az A hitelről? (tudásbázis)

Hol tudok szilvabort venni, rendelni? (tudásbázis)

Mi a véleményed a szcientológiáról? (tudásbázis)

Hol a Gyermekvédelmi törvény? Ki fogja az érdeküket megvédeni?

Ők nem tudnak védekezni, de az biztos, hogy autistaként beláthatatlan következményekkel jár számukra, hogy el kell hagyniuk az Autista Otthont...

Ilyesmiben miért nem fognak össze a sorstársak, miért nem áll ki senki a nyilvánosság elé?

Miért nem emeli fel a hangját senki?

Ez a fogyatékos Intézet viszont, aki nem tudta kifizetni a 6 jegyű, horribilis összegeket sérült gyermeke után, azt körömszakadtáig perli, és több sorstársnak is jelzálogot terhelt a lakására, de ők most ugyanezt teszik. Ezt az összeget tartozás fejében sem tarthatnák vissza, az jogellenes…

Talán, feltehetően, valaki zsebre tette a fogyatékosokat illető összegeket...

Ezek nem rágalmak, csak feltevőleges kérdések, melyekre nincs válasz, csak találgatni lehet.

Jó lenne, ha lenne olyan vállalkozó szellemű ügyvéd, aki, ha kell, éveken át kemény pereket végigcsinálna fogyatékos gyermekek ügyében, mint a megtörtént eseteket leíró filmeken, akit nem zavar, ha ezen rászoruló családok nem tudnak fizetni, de sokat lendítene a karrierjén, és keresett ügyvéd lenne, akkor az jelentkezzen nálam.

Ennek a fogyatékos Intézetnek a vezetői mindenkit eltaposnak, aki az igazát próbálja keresni...

Ennek az Intézetnek a vezetője azzal, hogy tiltakozik az autista gyermekek ellen, de arról sem gondoskodott, hogy ott maradhassanak a Nekik megfelelő helyen, azt bizonyítja, hogy nem megfelelő erre a posztra, és nem is szereti a gyerekeket...

Nekem egy 14 éves autista kisfiam van, és szeretném leírni a kálváriát, hogy mi mindenen mentünk át, és előre kijelenteném, hogy NEM PANASZ, csak erőt szeretnék adni sorstársaimnak, hogy bármennyire is nagyon fáj...bármi...bizony ki kell bírni, mert az élet kemény...

Szóval Kálmánkánál kb.1, 2 éves kora körül vettük észre, hogy valami nem stimmel...

Felkerestük a nevelési tanácsadót, Fehérváron Dr. Fekete Mátyás, az orvostudomány Kandidátusát, aki szerotonin méréseket is csinál, az ország ezen felében akkor Ő volt egyedül. Köztudott, hogy a szerotonin az agresszióért felelős hormon, ami autistáknál meglehetősen magas. Majd bejelentkeztünk az Autizmus Kutatócsoportba Budapesten, bebizonyosodott, hogy Kálmánka autista, pervazív fejlődési zavarral...

Elkezdett járni a helyi Autista csoportba, ahol jelentős fejlődést ért el nála a gyógypedagógusa.

A következő évek nem olyan jelentősek a szempontjából, akkor kezdődtek a gondok, amikor elkezdett nőni (magas, vékony testalkatú fiúcska), és egyre erősebb lett, ha dühöngött, az ereje oly mértékben megsokszorozódott, hogy nem lehetett lecsillapítani...

Bárkire rátámadt...volt olyan, hogy egy tompa, nagyobb tárggyal engem is leütött hátulról, amikor az általa okozott károkat takarítottam...Bezúzódott a koponyám, vérzett a fejem, koponyaduzzanat lépett fel, agyrázkódással.

Nem lehetett vele kimozdulni a lakásból, az utcai cirkuszai miatt, nem volt hajlandó a lábára állni, húzatta magát, lefeküdt a földre és ordított, stb. Elegem lett abból, hogy a buta, tudatlan emberek körbeálltak, és megjegyzéseket tettek rá, hogy milyen neveletlen kölyök, stb...

2001-ben meghalt az apukája, tragikus körülmények között.

Akkor eldöntöttem, hogy GYES-ből, siránkozásból és önsajnálatból nem lehet megélni, ezért elhelyeztem a Zalaegerszegi, Pózvai(külváros)ban, a Fogyatékosok otthonában, aztán ettől a dupla fájdalomtól, hogy egyszerre veszítettem el őket, összeomlottam.

Azóta 2007. nyaráig ott volt, mígnem az állam megvonta a fogyatékosoktól a támogatást, és országosan, havi 100-120.000 Ft-ra emelték a térítési díjakat, ami nonszensz, ezt lehetetlen kifizetni.

Hazahoztam...Két hónap alatt kikészült tőle a család...

Eleinte aranyos volt, majd jöttek a forró,(40-42C fok körüli tikkasztó hőség) napok... Még egy egészséges embert is megvisel, nem hogy egy beteg gyermeket, legyen itt szó bármilyen betegségről...

Szinte "megbolondult" egész nap ordított, tombolt, szinte mindenkire rátámadt, aki az útjába került. Behúzott a 71 éves, idős, nagybeteg szüleimnek, nekem...

Apunak a halántékába, a szeme alá, rátámadt Anyura, lelökte a lépcsőn, eltört két bordája...

Behúzott nekem is, többször, minden ok nélkül...a szemem alá...,szép kis monoklim volt...,a légcsövembe is beleöklözött, majdnem megfulladtam, összecsuklottam a fájdalomtól...

Előfordult nem egy esetben, hogy mentőt kellett hívni, úgy dühöngött...

Olyankor bevitték a psychiátriára, ahol rátámadt a betegekre, felrugdosta Őket...

Ki kellett kötözni (rögzíteni), benyugtatózták...említést érdemel, hogy Kálmánka auto-, és heteroagresszív, vagyis másokat, és saját magát is bántalmazza...

Szétveri a saját arcát, néha tele van monoklival, szétharapdálja a saját kezeit, ha dühöng, vagy ha nem tetszik neki valami, akkor belemélyeszti a fogait a karjába, és tépi a fogával, mintha egy cafatot akarna kitépni belőle...majd ha megnyugszik, akkor sír, hogy fáj neki,de ha dühöng, ugyanazt a fájós részt harapja...

A pervazív fejlődési zavar azt jelenti, hogy az egész személyiséget átható, és az autizmus összes jegyével rendelkezik. Vagyis dühöngő autista.

2 éves kora óta tömik nyugtatókkal, és semmi nem használ neki, annyi nyugtatót szedett életében, ami egy állatnak is bőven elég lett volna. Már minden hatóanyagot kipróbáltak Neki, különböző hatóanyagokat összekombinálva, de semmi sem használ Neki túl sokáig, legfeljebb csak addig, amíg meg nem szokja a szervezete...

Amikor itthon volt, mert nem bírtam fizetni a magas térítési díjakat, bebizonyosodott, hogy túl nagy falat egymagamnak, illetve az idős, nagybeteg szüleimnek.

A Gyámhatóságtól kértem segítséget, miszerint nehezen bírom egyedül a hatalmas pszichikai terhet, az Intézetet nem tudom fizetni, de családban sem maradhat, mert nemcsak ön-, hanem közveszélyes is, és miután már csontot is tört, nemcsak a testi épségünk volt Tőle veszélyben, hanem már az életünket kellett Tőle félteni.

Kálmánkáról tudni kell, hogy játékaival nem a funkciójuknak megfelelően játszott, inadekvát (nem megfelelő) módon közeledett mind feléjük, mind embertársai felé.

A lakásban tetemes károkat okozott, a fából készült formaegyeztetőit a plafonhoz dobálva rengeteg lyukat vájt rajta, csillárokat tört össze így, ablakokat tört be, mind azzal, mind a kezeivel, ha dühöngött, és összevagdalta a saját kezeit...Minden csupa vér volt és üvegcserép.

Sokszázezres kárt okozott. Előfordult, hogy olyan "felbőszült bikává" változott, hogy addig vagdalta az ajtót, amíg kiszakadt a helyéből...A kanapét úgy rántotta ki a helyéből, hogy eltörtek a vasak benne, többet nem lehetett összerakni.

Szekrényajtókat szakított le, semmit és senkit sem kímélt.

Nem lehetett kikapcsolni a TV-t, mert kikövetelte, hogy kapcsoljuk be. Addig dühöngött. Meg egyébként is...jobban értett a mechanikus dolgokhoz, mint bárki...Bebizonyosodott, hogy mindez nagyon súlyos elmezavarra utal, és mivel markáns viselkedés zavarait akusztikus-, és vizuális hallucinációk irányították és motiválták, bebizonyosodott, hogy skizofréniás is...

Vagyis: tudathasadásos, dühöngő autista Kálmánka.

Szóval...a Gyámhatóság segítségét kértem, ott és a szociális osztályon voltam gyakorlaton, így ügyfelükké is váltam egyben. Felvették a jegyzőkönyvet, bekérték az összes orvosi dokumentációját, és tudatták velem, hogy az általuk elhelyezett gyermekek szüleinek le kell mondani a szülői felügyeleti jogáról, és kirendelnek egy hivatásos gyámot.

Papíron, de csakis papíron lemondtam róla...végső kényszerhelyzetemben...!

Összehívták az elhelyezési értekezletet a TEGYESZ-be, ahol minden leendő érintettet meghívtak...Intézetvezetőket, Megyei- és helyi Családgondozókat, Gyámi tanácsadókat, Gyermekjogi képviselőt, a kirendelt Gyámot, és az elhelyezési értekezlet vitadélelőttbe fulladt... Kálmán ellen az összes Intézetvezető kézzel-lábbal tiltakozott, mert előtte ott is, ahol volt, a gondozónőket, a fogyatékos gyermekeket megverte és féltek tőle.

Azzal a feltétellel vették volna be, hogy akad egy olyan hely, ahol hosszú ideig kezelik, és beállítják megfelelően a gyógyszereit.

Az OPNI-t (Országos Pszichiátriát) bezárta az állam az egészségügy megnyirbálásakor, a Vadaspark sem akarta fogadni. A helyi Pszichiátria meg azért nem akart vállalni, mert Ők nem gyermekpszichiátria, nincsenek rá berendezkedve, ami mondjuk igaz. Holtpontra jutott az elhelyezés...

Az összes TV-csatornának írtam, hogy sürgős, országos, orvosi segítségre van szükségünk. Tértivevényes levelet írtam mindenhová, arra sem méltattak, hogy válaszoljanak...

Teljesen elkeseredtem...Úgy éreztem, összeomlott az életem, vagyis az állam tehet a horribilis összegre megemelt térítési díjakkal arról, hogy rengeteg ember életét döntötte romba...

Akinek volt munkahelye, azt rákényszerítette, hogy mondjon fel, vagy az eladósodás vár rá és a családjára...Vegyünk, mondjuk két minimálbéres embert, csak a térítési díjra nem elég a keresete,és akkor miből tartják fent magukat, a családjukat, a házukat, lakásukat, miből élnek meg...stb...stb...millió kérdés, és mind megválaszolatlan... Nézzünk, pl. egy idősek otthonában élő, Alzheimer-kórost, akinek a térítési díját, mivel a nyugdíj már nem elég rá, a családja nem tudja fizetni, kiveszik, hazaviszik és felgyújtja a lakást...

Az állam nagyon súlyos válság elé állított nagyon nehéz sorsú embereket,,,

Pl. az én helyzetemben, volt egy munkahelyem, ahonnan, miután hazahoztam a kisfiam, felmondtam, mert az állam kényszerített rá. Jött az ápolási díj, visszakaptam az ápolási díjat, az árvasági segélyt, és ezek összege 74.000 Ft volt. Ebből kellett megélni egy fogyatékos gyermekkel, másodmagammal.

De ha a család rájött, hogy mégsem tudja ellátni a hozzátartozóját, mondjuk a saját kisfiam, miután a Gyámhatóság átveszi a Felügyeletet fölötte, elveszi az utána járó pénzeket, az előbb felsoroltakat, és kérdés, hogy az állam, miután rákényszerítette a szülőt, hogy mondjon fel a munkahelyén, miután a Gyámhatóság elhelyezi, és elveszi a pénzeket, hozzásegíti-e azon embereket egy újabb álláshoz, akinek romba döntötte az életét. Ugyanis az elhelyezést követően ott maradnak állás és 1 Ft nélkül.

A Gyámhatóság a határozatban minden jogomtól megfosztott, ugyanis a törvény nem tesz különbséget azon szülők között, akik kényszerhelyzetben ők maguk kérik a gyermekük elhelyezését, azokkal szemben, akiktől nekik felróható okból hivatali intézkedés keretében veszik el a gyermeküket.

Megemlíteném, hogy azelőtt hetente kétszer látogattuk, és mivel súlyosan autista, nyilván tartja a napot, az órát, a percet...(épértelmű), és tudja az összes buszt, melyik mikor ér oda, hogy mi melyik busszal szoktunk menni, és az ajtóban állva vár minket... Kálmánka betéve ismeri a naptárt visszamenőleg több évre, és a folyó évit is.

A Gyámhatóság a heti kettő látogatással szemben, mintha Ők vették volna el, havi egy alkalomra degradálta a látogatást, mintha bármilyen bűnt követtem volna el...Ismétlem, én kértem az elhelyezést. Valamint hol volt akkor a segítség, amikor kétségbeesett leveleket írogattam a médiának, és senki nem akart segíteni, a látogatást felügyelethez kötötték...mire fel? Ott ül legalább egy gondozónő, aki figyeli minden mozdulatunkat, hallgatja minden szavunkat. Az egyik gyógypedagógus barátnőm, Kálmánka egyik, volt gyógypedagógusa azt mondta, ő kikérné magának. Sajnos, ez nem így van.

Ez után írtam a Hír TV-nek, és az RTL-KLUB Házon Kívül stábjának, ahol a törvényalkotókat szembesítik azzal, hogy mit tettek.

Senki nem segített. Persze megfellebbeztük a határozatot, mert pont úgy büntettek vele, mintha ők vették volna el nekem felróható okból.

Mi volt a bűnöm? Hogy egyedül nem tudtam ellátni egy súlyosan autista gyermeket, mert hatalmas falat volt egymagamnak?

Megpróbáltam azt, hogy hazahoztam a nyáron, hogy megpróbáljam Őt ellátni, hogy amikor bebizonyosodott, hogy nem megy egyedül, segítséget kértem a Gyámhivataltól? Vajon melyik volt bűn?

Persze a fellebbező határozatot elutasították.

Amikor kértem, hogy ünnepekre hadd hozzam haza kisfiam, közölték, hogy nem engedélyezik, mert lemondtam róla.

Mint fentebb említettem, NEM mondtam le róla, csakis, és kizárólag a szülői felügyeleti jogaimról, végső elkeseredésemben, mert az "ég-világon" nem volt semmi más választásom...

Így nyilvánvalóvá vált számomra, mivel ez volt az egyetlen járható út, kiérdemeltem azt is, hogy nem kapok engedélyt a hazahozatalra, mert az már senkit nem érdekel, miért mondtam le róla, csak az, hogy megtettem.

Bárki olvassa ezt a történetet, NEM PANASZ, sokkal inkább olyasmi, amiből mások erőt meríthetnek. Mára már beletörődtem, és elfogadtam a helyzetet.

Csak egyetlen kívánságom van, egy munkahely...ami, sajnos nincs, pedig rendesen mentem a lehetőségek után, van egy csomó végzettségem, de ennek ellenére semmi nincs... Bármikor bármit elvállaltam, válogatás nélkül, ami volt, azt a lehetőséget megragadtam, de sajnos csak rövid távú munkahelyek voltak...Pedig mit nem adnék egy hosszú távú munkahelyért, ahol nincs vége, ha lejár a próbaidő, mert manapság ez majdnem mindenhol így megy...

Szívből kívánom, hogy valamennyi sorstársamnak legyen ereje, főleg akik most kezdik, a procedúrákat végigcsinálni. Nagyon nehéz, rengeteg bürokratikus falat kell megmászni, de hatalmas kitartással és erős akarattal talán sikerül.

Bárkinek nagyon szívesen fogadom a történetét, ha csak szeretné kiírni Magából a fájdalmat, vagy megosztani Másokkal.

Kedves Ani,

Bea jutatta el hozzám az üzenetedet. Gondolom, azt hitte, én vagyok a legilletékesebb. :)Szívesen válaszolok a kérdéseidre, és talán sok mindenben tudok is segíteni. Kérlek, írj a mail címemre, mert kizárólag ott funkcionálok.

dien21@citromail.hu

Szeretettel: Adrienn