Atyavilág! Ki a Marslakó, én, vagy a többiek? (beszélgetés)

Kedves Klokan!

Annyira aranyos, ahogy aggódsz az idősekért! Tudom, mivel magam már "gyakorlom" ezt a kort, a dolog azért nem is olyan vészes! Sok mindenben lassul az ember, és ezt nem könnyű elfogadni, de más választása nincs az ember lányának. Idővel kezdi megszokni, hogy ami azelőtt ripsz-ropsz elkészült, arra 60 felett már jobb, ha több időt szán (rendrakás, takarítás, stb.) Akinek ez nem sikerül, az bizony folyton elúszik, mindig nagyobbat markol, mint amire képes.

A szennyről pedig: hol nem látunk? Az utcán, a TV-ben kéretlenül is beleütközünk. Itt legalább elkerülhetem azokat a lapokat, melyek "csak a lelkemet akarják!"

Na most cáfolom meg az egyik mondatomat. :)

És ha tényleg van egy nyugdíjas ember, akit teljesen elvarázsol a dolog, egyedül él, stb.

Lehet, hogy ő is rabjává válhat, mert nyilván nem ebben nőtt fel, de elég nyitott és szabad gondolkodású ez az idős.

Elfelejti bevenni a gyógyszer stb. Na mindegy, ne olyanról beszéljünk, ami nincs.

Én is használom a gépet, internetezek is gyakran, viszont megtapasztaltam meglehetősen a hátrányát is.

Egy felmérés által kimutatott arány eldönti, érdemes-e komolyabban foglalkozni a nyugdíjasok oktatásával az internet használattal kapcsolatban.

De megrémülnének, hogy mennyi szenny található itt.

Értem a kétségeidet, ámbár nem osztom.

Valóban, aki hajlamos a "rászokásra", azt védeni kell. Ha Ő maga nem tudja a mértéket, akár drasztikusan is - ahogyan a szomszédod tette.

Úgy vélem, annak az életében máshol keresendő a baj, akit ennyire el tud téríteni a számítógép. Szakmámnál fogva nekem munkaeszközöm, de bizony, amikor az unokák pár napig velünk lehettek, semmi hiányérzetem sem volt. Pedig rá sem néztem a gépre! (Szerencsére, nekik is izgalmasabb volt a mozgó-láp, vadkacsa etetés, este csillagnézés, vagy akár a közös főzés is).

Az is igaz, hogy nem mindenki engedheti meg magának még akár a legolcsóbb internet-előfizetést sem.

Mégis, én inkább biztatnám a korosztályomat a számítógép használat megtanulására, mint félteném Őket.

Az a sok tudás, tapasztalat, mely felhalmozódott bennük az évek folyamán miért ne lehetne hasznára másoknak is? Erre is kitűnő eszköz a számítógép.

Valahol igazat is adok, mert a családok ilyen formában könnyebben tarthatnák a kapcsolatot. De már saját magunkra is milyen káros hatással van a számítógép! Szomszédomnak addig volt internete, amíg a férje be nem pipult. A férj délben haza jön a munkából (a városban dolgozik, hamar haza ér), ebéd meg sehol sem volt, mert a nő folyton iwiwezett. Nagyon sokáig ez zajlott, majd puff, volt net, nincs net. Több mint egy éve nem volt a csaj iwiwen.

A probléma ott kezdődik, hogy rengeteget töltünk,(többségünk) a számítógép előtt. Ha még pluszban kapunk egy olyan hatalmas lehetőséget, olyan szolgáltatást, hogy a világon bármit megszerezhetünk, megtalálhatunk az interneten, az maga a paradicsom. EZ NEM JÓ! A mai fiatalok is, lecke helyett rögtön a számítógépet nyüstölik, aztán haza ér anyuka, apuka, nem beszélnek sokat egymással, a gyerek csak simán a szemébe füllenti a felnőttnek, hogy már kész a lecke, és megy vissza játszani.

Bezárkóznak az emberek, nem barátkoznak. Lehet interneten barátságokat kötni, de az a szomorú, hogy például ez a barátság is csak online, és nem tapintható.

Sokat ad az internet, de rengeteget el is vesz. Én nem buzdítanám annyira az embereket, hogy szerezzenek be egy ilyen szolgáltatást. Jó, persze, az igaz, hogy a busz vagy vasúti menetrendet innen is meglehet nézni. Ez rendkívül hasznos is tud lenni. De hogy már idős embereket is bele vigyünk egy ilyen fertőző dologba, az túlzás. Ők nem ezen nőttek fel, nem így éltek. Ezek az emberek, akik még nem kezdtek bele folyni az internet világába, sokkal többet tudhatnak a régmúltról, mint mi. Nem gondolom úgy, hogy hatalmas tudást veszünk el tőlük, azáltal, hogy 'megvonjuk' az internetet előlük. Azt az idős embert, akit meg érdekel, tesz érte, de mi ne kényszerítsük rájuk.

A nagymamám is néha bele kukkantott, mikor találkozott vele. 71 éves, de nem köti le. Nem tudna naphosszat böngészni, recepteket keresgélni, stb. Nem érintette az életének majdnem a száz százalékát. Ezért nem érdemes vennie ilyen szolgáltatást, a nyugdíjból alig tudnak megélni.

Egyébként meg a negyvenkilenc éves anyám néha úgy viselkedik, mint egy zombi. Hála eme nagyszerű dolognak. De ez másik sztori.

Lehet, hogy meg fogsz lepődni: a tanfolyamokon, ahol tanítottam nyugdíjasokat a számítógép használat alapjaira, a kétkezi munkások voltak többségben.

Azt gondolom, hogy az mindenképpen jó, hogy 1-2 kattintással juthatok fontos információhoz: pl. vasúti menetrend, BKV útvonal tervező, stb. Talán ebben nincs is vita köztünk.

Nem látok a jövőbe, de talán nem túlzás, hogy egy most 40-50 éves ember "drámai" változásokat fog még megélni. A számítógép használata egy szemléletet ad, ami nélkül (úgy érzem) elég keserves lehet az élete a jövőben annak, akinek ez a szemlélet idegen.

Tudom hogy szereted ennek ellenére is a szüleidet, csak így érthetőbb számomra ha esetenként kiborulsz. Én is hasonlóan nőttem fel és szeretem a szüleimet a bántó dolgaik ellenére is. Sajnos a nővérem már makacsabb, nem az a megbocsájtó fajta :(

Pedig mondtam neki hogy addig kell megbecsülni a szülőket amíg lehet-bármilyenek is...

Próbáltad leíratni Anyukáddal azt, amit magyarázol? Elismerem, ez hosszadalmas tud lenni, de az esetek többségében hatásos (Keresztmamám így tanulta meg 80 évesen használni a mobiltelefont).

Valószínűleg azt is le kell ellenőrizni, hogy a leírás alapján tényleg tudja-e használni (ott állsz mellette némán, hagyod, hogy csinálja, csak megerősíted, ha jó, ha nem, kéred, hogy olvassa el még1x).

Ha megy, többet már nem fog kérdezni, mert ott a "silabusz", csak azt kell elővennie. :-))

Mindnyájatoktól elnézést kérek, hogy most "döntöm rátok" a válaszaimat! :-(

Tegnap délután nem voltam gépközelben (a férjem névnapját ünnepeltük), ezért csak ma jutottam hozzá a válaszoláshoz).

Hát igen, csak megerősíted azt a véleményem, hogy ha nincs motiváció (pl. külföldre megy dolgozni a gyerek, vagy az unoka, és szeretné vele olcsón tartani a kapcsolatot, vagy vidéken lakik, és szeretne elfogadható áron hozzájutni ahhoz, amire szüksége van, stb.), akkor nem igen lát benne fantáziát.

Keresztanyádat pedig bátran küldd hozzám! Örömmel válaszolok a kérdéseire. Itt is küldhet privát üzenetet, de a neten is rám tud találni (a szigorú szabályok miatt nem írhatok többet).

Pont az ilyen helyzeteket akarja "kivédeni" a tananyagom!

A fiatalnak is megvan a maga élete! Úgy gondolom, hogy azért, mert együtt laknak még az Ősökkel, nem ildomos visszaélni az idejükkel.

Igaz, mi nem lakunk együtt a férjem fiával és a családjával, de ha valamiben elakadok, a férjem mindjárt mondja, hogy miért nem kérdezem meg Jánostól (Ő is informatikus)?

Nehezen értette meg, hogy igen, biztosan tudná a választ, de hogy jövök ahhoz, hogy a munkája és a családja mellett az én "nyomorommal" is rendszeresen foglalkozzon? Arról nem is beszélve, hogy a weblapkészítés, űrlap, stb. neki sem napi rutin, így bele kellene ásnia magát a témába, ami lehet, hogy órákat jelent.

Ritkán élek ezzel a lehetőséggel, de akkor, ha elég pontosan meg tudom fogalmazni a problémát ahhoz, hogy neki már tényleg csak percekbe teljen megadni a választ.

Tudod, kedves Acska, ez egy kicsit érzelmi dolog is - bármily furcsán hangzik!

De ha őszintén belegondolok, velem számtalanszor előfordul, hogy a bennem kialakult képtől, véleménytől nem egykönnyen tudok elszakadni! És ennek a racionális gondolkodáshoz nem sok köze van. Valahol úgy olvastam, hogy léteznek érzelmi szűrők (nem vagyok szakértője a dolognak, ezért ennél jobban nem bonyolódok bele), melyek az élettapasztalatunk alapján dolgokat egyszerűen másképpen láttatnak velünk.

Néha nem könnyű meglátni az igazságot. Lehet, hogy ezt fogalmazta meg úgy József Attila: "Az igazat mondd, ne csak a valódit"? (Thomas Mann üdvözlésére)

Kedves Kati! Hozzám viszonyítva (66) "szemtelenül" fiatal vagy! :-)

Magam részéről sok mindent eltanulok a fiataloktól, de ami nekem idegen, azt kihagyom. Ebbe a kategóriába tartoznak az általad említett pongyolaságok. Attól tartok, hogy szegény, megtépázott anyanyelvünk ettől megint csak szegényedik. És más portálokon azt tapasztalom, hogy a nyelvhelyesség sem szempont! És ez kicsit elszomorít. :-(

Pont ezért íródott a cikkem!

Mert milyen rossz lehet annak,

- aki lecsapja a telefont, ha a hívására egy gépi hang felel (és hol nem?), vagy

- inkább nem kapcsolja be a lakás riasztóját, nehogy eltévessze a kikapcsolást, és tévesen riasszon, vagy

- nem használja a bankkártyáját, mert fél, hogy a gép "elveszi",

és sorolhatnám végtelenségig azokat a fiataloknak magától értetődő dolgokat, melyek egy korombelit megriaszthatnak. Keresztmamám, aki pedig egy koránál sokkal fiatalabb gondolkodású nő volt, inkább el ment személyesen a hivatalba, mint hogy a gépi hang utasításait követve végül hozzájusson a kívánt információhoz. :-(

Kedves Erika!

Már hogyan lennél "túl öreg" bárminek a megtanulására! Megbocsáss, de ez csacsiság! :-)

Úgy vagyunk megalkotva, hogy életünk végéig képesek legyünk új ismeretek elsajátítására. Sőt! Az évek során megszerzett tapasztalatok nagyobb rálátást adnak. Nézd csak meg a tudósokat, művészeket, akik megérték a magas kort, milyen csodálatos dolgokat alkottak.

Férjem szülei jutnak eszembe, akik egyszerű, tanulatlan parasztemberek voltak, de intelligenciájuk felért egy egyetemet végzett emberével. Minden újdonságot érdeklődve néztek, igazi, gyermeki kíváncsisággal. Azt hiszem, ezt a kíváncsiságot nem szabad elveszítenünk.

Olyan drágák vagytok! :-)

Koromnál fogva a fiatalok gondolatvilágába csak próbálok beilleszkedni, de nyilván, hogy 66 évesen ez nem megy!

Olyan nagy segítség, hogy itt elmondjátok, Ti hogyan látjátok!

A korosztályomat persze ismerem, és erre az ismeretre alapozva készítettem el a "szájbarágós" tananyagomat, amiben kitérek mindenre, amit másutt természetesnek vesznek (könyvekben, tanfolyamokon).

Kedves Winny!

Igen, a számítógép függővé tud tenni! :-))

Gondolom, Te sem olyan mértékben, hogy más már nem is érdekel. Ez inkább a fiatalokat fenyegeti, és sajnos, valós veszély.

De aki elmúlt 40-50 éves, annak csodálatos, hogy egy helyen minden információt megtalál! A férjem - aki Csalánlevél Édesapjához hasonlóan nem akarja megtanulni a gép használatát - bármi kérdés felmerül, rögtön rávágja: miért nem nézed meg az interneten! (Azt már legtöbbször nincs türelme megvárni, hogy meg is találjam a választ, hiszen google ide, google oda, kérdezni is tudni kell!)

Csak megerősítesz abban, amire én is gondoltam: sokakat nem motivál semmi a számítógép megismerésére, + ott van az az idős korban nehezen megemészthető dolog, hogy valamihez tök hülye az ember! Ezt mi nők jobban le tudjuk küzdeni, férfiaknak nehezebb.

Nem akartam túl tejrengősen írni, azért ez a cikk nem erre van kihegyezve. De a weblapomon tárgyalom a különböző visszahúzó erőket, és külön bíztató cikket írtam az egyes típusoknak.

Szép napot az ifjúságnak!

Úgy látom, csupa fiatal szól hozzá a témához, hallgassatok meg egy "begyepesedett" öreget!

60 éves vagyok, mióta nyugdíjas lettem, azóta használom az internetet, igaz, számítógépet a munkámhoz is kellett használni.

Mindent magamnak kellett megtanulni, az alapoktól. Ha a gyerekeimtől kérdeztem valamit (három felnőtt fiam van), azzal intézték el: "Anyu, ennyire béna nem lehetsz." Nos, úgy tűnik, tényleg nem vagyok béna...

Egyetlen dolog van, amivel nem tudok megbarátkozni, a fórumokon használt rövidítések, a "vok", "naon", stb. Ezeket egyszerűen pongyolaságnak érzem.

Ettől függetlenül mondhatom, a net rabja lettem. Lehet tovább leszólni, lustázni, maradinak tekinteni az öregeket.

További szép napot!

Kösz, de ettől függetlenül szeretem a szüleimet. Vannak dolgok, amik nagyon rosszul esnek, de tisztában vagyok azzal, hogy sokat tettek értem. Épp ezért próbálkozom tolerálni dolgokat, van, hogy sikerül, de már egyre kevésbé.

:-)

Lehet öregszel?Itt nem leszel divatos!!!

A tolerálás nem divat,és a lassulás nem tolerálandó.A mai világ a gyorsaságra épít !Gyorskaja gyorsnumera gyorsfelfogás gyorsdiéta...etc...Kimentünk a divatból!