Vallomások

Tavaly nyáron szinte minden nap békákat költöztettem az elhagyatott nyári konyhából a kertbe. Most eszembe jutottak és hiányoznak. Az a rész meg lett szüntetve, remélem az udvaron még fogok találkozni velük.

11 éves korom óta minden hónapban pontosan megjön a mensim. Az anyám gyakran fujjog, lenéz, megvet, amiért a 30-as éveimben még mindig ez a helyzet. Szerinte már klimaxolok.

Szenvedek az influenzától, a párom laptopja végleg kipurcant, és rossz hírt kaptunk, remekül kezd az újév...:((

Ez a bizonyos közösségi oldal számomra már annyira jelentéktelenné vált. Tele van reklámokkal, a születésnapokon és a halálhíreken kívül érdektelen kezd lenni - nekem.

10 éves lányom szereti és fogyasztja a zöldségeket nyersen, párolva, rántva is. Rántva ritkábban készítem. Szereti, mert ezt látta tőlünk már kiskorában is, hogy ezt esszük naponta. Csinos az alakja, normális a testsúlya. Mozogni is szeret. Imádom!

Holnap reggeltől muszáj fogyóznom. Feljött pár kiló és nem szeretnék annyi lenni, mint mikor a legtöbb voltam. Remélem sikerülni fog.

Két cukrászdában is szerettem volna sütit vásárolni, és mindkettő zárva volt.

A mai nap olyan rosszul alakult, hogy remélem innen már csak felfelé vezet az út. Próbálok pozitív maradni! "minden okkal történik"

Megdöbbentett, hogy van, aki utálja a történelmet. Pedig abból kellene tanulni, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat.

Már 22-én felállítottuk a gyerekekkel a karácsonyfát. Nagyon potyog, de sajnálom még kidobni.

Ma nehezen koncentrálok, pedig nagyon kellene. Olyan a fejem, mintha még nem ébredt volna fel. Vagy most szálltam volna le a körhintáról. Már ittam kávét, de semmit sem ért.

Rosszul indul a napom... Amit lehetett, eddig elrontottam. Ma semmi sem sikerül.

Van egy kedvenc felhasználóm. :)

Nem volt ma sem kedvem, "vitába" állni senkivel, így hát eszek, pihenek, tévézek!

Még bevallani sem merem. Hiába névtelen.

34 éves fiam sajtos-tejfölös lángost kíván. Hát persze, hogy csinálok neki. :)

Hibátlannak gondolom azokat, akik mások felett ítélkeznek.

Szerelmes vagyok belé, a zöld szemébe, az illatába, a közelségébe.

Meg szerettem volna nézni, hogy takarja el a Hold a Saturnust - Ma 18.40 és 19 óra között, de csak a holdat láttam, egyetlen más csillagot nem.

Amikor kérek segítséget, akkor nem kapok, amikor nincs rá szükségem, akkor meg igen. Ezért úgy döntöttem, hogy becsapok másokat ezentúl.

Betegeskedik az idősödő (10 éves lesz) yorkink. Remélem még nem lesz itt a búcsú. :(

Szerintem nem normális, hogy tőlünk is látni már sokszor a sarki fényt, engem megijesztenek ezek a dolgok.

Elértük az az időt mikor minden testvérem gyereke szülő. Anyu meg túl idős, hogy ekkora családnak traktát csináljon. Kérdeztem jön-e velünk wellnessbe. Igent mondott. Jó volt látni mennyire jól érezte magát. De a família tombolt. Nem baj.

Tetszik a masszőröm. Ha fiatalabb lennék, ha nem lenne férjem és neki felesége.. hát, nah.

Még el se kezdtem dolgozni az új helyemen, de már most utálom. Nincs is olyan munka amit szívesen végeznék, de ha egyszer munkaképtelen leszek, mehetek az utcára (nem azért amire minden normális ember gondol).

Kiadtam itt magam egy embernek, kényes témában. Megbántam, ő sem különb, csak én vagyok naiv.

Szeretnék egy Hoxás találkozót! Vajon milyen lenne kilépni a virtuális világból, és találkozni a valóságban?!

Nincs bennem tolerancia.

Nem szeretem a mindent tudó, mindent megmondó, minden témához azonnal hozzászóló, okoskodó embereket. Ott valami nagyon gyanús a személyiségben. Főleg, ha sok emoji-val nyomatékosítanak!

Fingottam egy hatalmasat az aluljáróban, csak úgy visszhangzott.