Az elfojtott emlékek megváltoznak? (beszélgetés)

Huh ez egy tök izgalmas kérdés, mint az emlékezés maga! Nekem az sem világos, hogy egy elfojtott történés (itt most tényleg traumákra gondolok) mennyiben hoz létre emléket. Még azt is el tudom képzelni, hogy egy elfojtott trauma elohívásnál nem is igazi emléket hívsz elo, hanem magát a traumát/történést.

Itt hagyok egy cikket a témakörben:

[link]

De van, amit nem is akarunk eloszedni.

Engem egy pesti sikatorban meg akartak eroszakolni. Talan azert vertem ki a gyomrat valakinkinek. Meg manjdnem eltortem egy orrot almombol ebredve.

A rossz emlékek soha nem tünnek el.

Lehet néha halványodik.

De a legkisebb dolog is előrángatja.

Soha nem szabadulsz meg tőlük.

Mindenféle emlék meg tud változni, nem kell, hogy elfojtott legyen.

Az agy kitölti az űrt az emlékfoszlányok között.

Szerintem (nem vagyok szakember!) az elfojtott emlékeknek csak szilánkjai maradnak meg. Legalábbis én így tapasztaltam. Amikor ezeket akarja valaki összeilleszteni, akkor már nem lesz kerek.

Más kérdés, ha a pszichológus valahogy kitölti a hézagokat, vagy az érintett próbálja valahogy megtenni ugyanezt. Nem hiszem, hogy az eredeti történés lesz az eredmény. Függ attól is, mi a cél, ami miatt elő lett hívva.

Megtudhatjuk. Szakember sem mindig kell hozzá, elég egy jó könyv.

Én azóta emlékszem annyi mindenre a gyermekkoromból.

Nem tudom mire gondolsz, de pl. poszttraumás stresszt nem biztos, hogy jó újraélni.

És minden ember más, másképpen reagál mindenre, a kérdésedre szerintem nem tud konkrét választ adni senki.