Apás vagy anyás a gyerköc. Ha apás, hogy viseled? (beszélgetés)

Sziasztok!

Drága fiam 3,5 éves és rettenet apás . Ha az apja hazajön le sem szakad róla én el vagyok felejtve:(

És persze ha valamiért le van szidva (hiába az apja nem enged valamit) én vagyok a rossz. És hát változó, hogy hogy viselem van amikor könnyen, van amikor nehezen.

Nálunk a lányom nagyon apás volt,pedig alig lehettek együtt (vagy éppen ezért). Férjem távol dolgozott tőlünk, így csak több hetenként hétvégére volt velünk. A kislányunkat le se lehetett akasztani a nyakából. Anyósomékhoz is csak akkor mentünk, mikor férjem hazajött, így ők csak azt látták, hogy Zsina mennyire ragaszkodik az apjához. Erre azt mondták, hogy én biztos rossz anya vagyok, mert mivel velem van egész nap, hozzám kéne ragaszkodnia a gyereknek. El se tudom mondani mennyire bántott ez. Én még örültem is, hogy az apjával is van a gyerek, mert tényleg több hétig is egyedül voltam vele, semmi segítség, ekkor kicsit pihenhettem. Erre ezt kapom!

Most a kisfiam meg kimondottan anyás. Senkivel nem marad. Mostanra azért összebarátkozott az apjával, de ha nem lát engem a közelben mellette is nyűgös. Sőt, este mikor kimegyek a fürdőszobába és visszajövök látom,hogy ott ül az ágy szélén és vár engem. Bebújunk az ágyba, hozzámkucorodik és csak azután alszik vissza megint.

Szisztok!

Az én kislányom 4,5 éves.Négy éves koráig gyakorlatilag csak velem volt mindig.Apa sokat dolgozott,az anyukám még nem nyugdíjas,ezért kevesett tudott velünk lenni,anyósom pedig BÁR NYUGDÍJAS,de neki mindig "dolga van", emiatt ő sem ér rá soha.Tehát Nagyon anyás volt a kislányom.Sajnos fél éve már dolgozom.Emiatt sokkal kevesebb időt tudok az én kincsemmel tölteni.A párom viszont most rengeteg időt tölt otthon mert sokkal kevesebbet kell dolgoznia.Átlagban heti négy napot otthon tölt.Ennek persze nagyon örülök,de kicsit szomorú is vagyok.A kislányom annyira rajong az apjáért,hogy amikor pl.haza megyek a melóból észre sem vesz.Ez nekem nagyon fáj.Egy teljesen külön világot építettek maguk köré,amiből teljesen ki vagyok zárva.Mielőtt valaki féltékenységgel vádolna,elmondanám,tudom,hogy fontos az apa szerepe.De amikor én voltam otthon, akkor mindig próbáltam mindent együtt csinálni és a páromat nem kirekeszteni a játékainkból.Ő viszont nem így tesz.Szóval én nagyon rosszul viselem ,hogy apás lett most a kislányom.Legszívesebben a munkahelyemet is ott hagynám!De persze nem teszem.Ti voltatok már hasonló helyzetben?

Én arra gondoltam, talán azért ilyen most, mert többször el kellett mennem otthonról a tanfolyam miatt. És így mutatja ki a ragszkodását. Volt, hogy elpakolta a ruhámat, ne öltözzek fel és ne menjek el. :(

Lekopogom, most szerencsére megint aranyos apával egy pár napja.

Nálunk 15 hónapos a fiam,de egyenlőre nagyon anyás. Az apjának sokszor csak "pápázik", mert az meg állandóan dolgozik.

Nem tudom mi lesz később a helyzet. Ha valaki jön hozzánk idegen,akkor is rajtam csüng,hiába van ott Apa.

Már elnézéseteket kérem, de hogyan jön az ki, hogy "hogy viseled"? Mármint, ha a gyerek apás (lenne véletlenül). Az apa nem ugyanolyan jogú szerető szülője a csemetének? A gyerekek nagy része anyás, természetesen, mert vele van többet. De ha ne adj' Isten, apás lenne, akkor?

Bocs, én "csak" egy nagymama vagyok. Az én ikerunokáim anyásak addig, amíg apa fel nem tűnik. Onnantól kezdve le nem szállnak róla. A menyem pedig boldogan szemléli az eseményeket.

Kálmus inkább anyás, de imádja az apját. Folyton őt hívja, de ha Apa engem szeretget, olyan féltékeny lesz, hogy egyből nekiugrik az apjának, hogy ne is érjen hozzám.:)

Neki is az apa volt az első szava.

Apjának nem hagyja, hogy megetesse néha, engem hív.:))) Azért néha arról is meg lehet győzni, hogy ez butaság. Most lesz decemberben a 2. szülinapja.:)