Anyósok ide!!! (beszélgetés)
A történet első része szép :-)
A második részét tekintve nem lehet okosat mondani...
Fiús anya lévén egyszerűen nem lehetsz "jó" anyós. A miértje nem megmagyarázható, - talán amolyan kémia :-)))
Nekem a mostani anyósom a második. Az elsővel nem igazán találtam meg a közös hangot, arra, hogy a fia milyen ember, már csak akkor jött rá, mikor a válásunk után hozzá költözött. Akkor ismerte el, hogy nekem volt igazam. De szegény bele is halt a csalódásba.
A mostani anyósom egyszerűen szuper. Jobban megértem vele magam, mint az anyukámmal. Mikor a párommal megismerkedtünk, akkor én a válás után éppen utazni készültem Spanyolországba, de nem volt kivel. A párommal nem tudtunk együtt menni, mert egy helyen dolgoztunk. Ő mondta, hogy menjek az anyjával. Én akkor még csak egyszer találkoztam vele. Hát elmentünk....és egy héten keresztül kibeszéltük a pasikat/ volt férjeinket/, a fiainkat, mert nekem is kettő volt akkor, meg neki is. Meg úgy általában az életünket. Azt is mondtam neki, hogy én soha többet nem akarok klasszikus anyós-meny viszonyt.
Nagyon klassz 1 hetet töltöttünk együtt. És nagyon fontosat. Megismertük egymást annak ellenére, hogy nem tudtuk, hogy fog alakulni a kapcsolatom a fiával.Azóta eltelt 18 év és én hálás vagyok a sorsnak az anyósomért. 70 éves és fiatalos, fitt, nett és tudom, hogy mindig számíthatok rá. Azóta unokát is kapott tőlünk, sőt már a sógoroméktól is és a sógornőm szerint is jó anyós. Voltak problémák is, de túltettük magunkat rajta, megbeszéltük és mind a ketten tudtunk bocsánatot kérni. És ez szerintem így van jól!
Elköltöztünk Pestről, ő is eljött, de kicsit távolabb tőlünk, hogy ne legyünk állandóan egymás nyakán. Ha kellünk egymásnak akkor az a 6-7 km vígan legyőzhető.
Ha valaki megteheti ami nekem véletlenül jött össze, akkor tudom ajánlani az egy hetet távol mindenkitől a leendő anyóssal, de úgy mintha ott ismerkednétek össze. Lehet, hogy másnak is bejön.
Amúgy én is fiús anyuka vagyok, a 23 éves fiamnak most elég komoly kapcsolata van. Az eddigi barátnőivel mind jóban voltam, sokkal még mind a mai napig is. A mostanival viszont egyszerűen nem tudok beszélgetni. Egyszerűen azt érzem, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Pedig szeretném megismerni, beszélgetni, hülyéskedni vele. De nem megy. Félek... mondjatok valami okosat!
Itt az volt, de elbeszélgettünk vele. Többek között az (is) bántotta, hogy nem tudja mennyit is keres pontosan a fia, mióta én a képbe kerültem. Kedves nem? És egy számlán van a pénzünk a párommal...
Érdekes én sem tudom mennyi a nyugdíja (és mellette feketén mennyit keres), de engem nem is érdekel. Ezt az anyagiasságát nem tudom hova tenni. Ilyen pénzsóvár embert még nem láttam.
Annyi esze volt, hogy a GYES-emre is igényt tartott, miközben egy felszámolás alatt álló cégtől mentem el szülni. Nem tudtam neki érthetően elmagyarázni, hogy ha visszamegyek kirúgnak, mert sorban küldték el az embereket és én ráadásul nemrég kerültem oda (holott ő pont ebben a cipőben járt a cégüknél, ezért ment előnyugdíjba). Akkor volt esze menekülni, nekem meg ugyanabban a szituban még vissza kellett volna mennem dolgozni?! :DDDD)
De ő csak nekem akart jót....ja jól kirúgnak, ugrik a GYES, de a lényeg, hogy neki annyival több lett volna a nyugdíja. És közben hozzánk akart költözni az ő házát meg kiadni, had fialjon a pénze.
És ezek után még ő volt megsértve mert nemet mondtam neki...
Nem tudom miért nem a kedvenc menyéhez fordult, mert vele jóban vannak. Engem, meg akit útál hozzám költözött volna.....??? :)))) Azért ez több, mint érdekes!
:-DDDD
Csak az a gond, amikor azt hiszi, hogy utánna is az van, mikor már elvett... :-)
Nekem miért nem ilyen anyós jutot???? Brühühü.
Nagyon tetszik a gondolkodásmódod!!!!
És pontosan így van! Még nem is ismerik a fiúk barátnőjét, de már egyből kekeckedni kell.
Nekem az első mondata tört le igazán: "Itt az van, amit én mondok, amíg a fiam el nem vesz!" Köszi..... Mikor bemutatott anyósnak eszembe se jutott még a házasság gondolata.
Te is nagyon ügyes vagy...
Én el sem várnám, hogy ezeket megcsinálja anyósom, pedig van amikor ajánlja... de úgy érzem ez az én felelősségem.
Viszont ha a gyerekeknél segítessz az tényleg nagyon sokat jelent szerintem.
Nekem még nincs gyerek, de ha lesz, biztos vagyok benne, hogy az én anyósom is ilyen segítőkész lesz... :)
Sziasztok!
Nekem az első perctől kezdve nagyon szuper kapcsolatom van az anyósommal...
Ő egy tündéri teremtés... Mindíg ilyen anyósról álmodtam és azt hiszem ő is meg van velem elégedve...
Úgy látom itt is van pár anyós aki nagyon ügyesen támogatja a családját... Sokan tanulhatnának tőletek, mert sajnos van akivel tényleg sok gond van, ezt el kell ismerni. :)
Szerintem igazad van.
Foglakozz csak az unokáddal, mert a többi nem a te dolgod.....háztartását mindenki vezesse maga. Nem anyós dolga se anyámé.
Anyós vagyok, - fiús :-)
Nincs abban semmi különös, ha csak anyós-meny sztorikról hallani. Szinte törvényszerű lesz, ha fiatok van, majd megtudjátok :-) Van egy fiú testvérem, náluk is ugyan így működik...
A menyemmel nincs semmi bajom. Viszont sohasem tudunk egymáshoz közel kerülni.
Anno úgy kezdődött,hogy a fiam egyetemistaként udvarolt neki, hétvégenként a kislány nem haza járt, hanem hozzánk. Viszont velünk, szülőkkel nagyon tartózkodó volt, vagyis még amolyan udvariassági szinten sem volt hajlandó (vagy nem tudott) velünk beszélgetni. Én 1x gondoltam, megemlítem neki, hogy tegeződjünk, arra gondoltam, így talán könnyebben oldódik. Közölte, hogy Ő velem, nem. Elfogadtam. Mondtam, hogy most felajánlottam, többet nem fogom, majd, ha úgy érzi, akkor visszatérünk rá. (Az idők folyamán a családban mindenkivel előbb tegeződött, mint velem.) A visszatérés az esküvő után volt. Amikor is megkérdezte, hogy tegezhet-e. Persze. Ami ez után szíven ütött, az volt, hogy "anyu"-nak kezdett szólítani (azóta is), - lehet bennem van a hiba, de elsőre felállt a szőr a hátamon. Mostanra már kezdem megszokni...
Már unokám van. Imádom, a menyem nagyon szépen, türelemmel, sok szeretettel neveli, terelgeti.
Nem olyan régen visszakaptam ismerősöktől, hogy nem segítek semmit sem. Nem értem. Szabadidőm nagy részét az unokámmal töltöm, elviszem játszótérre, állatkertbe, magamhoz, vigyázok rá, ha vásárolni akarnak, vagy moziba mennek, vigyázok rá, ha a bölcsöde nem működik, stb. Igaz, nem főzök, nem takarítok, nem mosok, nem vasalok rájuk. Mint kiderült, tulajdonképpen ezt várnának el. Én meg ilyesmire nem érzek késztetést. Sokkal inkább az unokámmal szeretnék nagyon sok közös élményt át- és megélni...
Nem olvastam végig a fórumot, bocsánat, ha csak minden előzmény ellenére hozzászólok.
Az én anyósom maga a katasztrófa. Vagy dicsőíti önmagát, a lányát, ő a szuper és én sajnos alulmaradok. Mindent megold, jól gazdálkodik, neki pénz sem kell sok, mert anélkül is fantasztikus vacsorát varázsol az asztalra. Mindezt megeteti a férjemmel, aki elég "skót" amúgy is. Pedig Ti is tudjátok mennyire drága minden. A másik véglet, hogy sír, neki mennyire kevés a pénze....Persze pedagógusként neki jár a nyári szünet (persze fizetéssel), ő megérdemli.... ( Az én anyám lehet sokkal többet dolgozott és most is azt teszi, kora reggeltől estig és nincs is nyári szünete). Nem az anyósomat akarom bántani, de nem értem miért beszél hülyeségeket, azért, hogy bebizonyítsa a menye mennyire pazarló. Nekem nem adnak kenyeret a két szép szememért.
Tágabb ismerettségi körünkben olyan anyós is akad, aki a vejét és a menyét is pocskondiázza. Nem elég jó neki egyik sem. Pedig a menye már a 2., de az első sem volt jó neki. Én nem láttam benne semmi problémát. Lehet, hogy ezért is bomlott fel a fia házassága. A 2.-ban én is találnék kivetnivalót, de hát boldogok, akkor meg minek piszkálni őket.
És olyan menyet is ismerek, akinek az anyósát szívesen elcserélném az enyémre, még fizetnék felárat is, és őneki mégsem elég jó! Na de neki senki sem elég jó. Még csodálom, hogy a férje megfelel (egyelőre).
Az ilyen embereknek vagy egyszerűen nagyon rossz a természetük, és nem lehet velük kijönni, mindegy, hogy meny, anyós vagy vő az illető, vagy csak pont azt a másikat nem bírják elviselni, mindenki mással jóban vannak.
Én nem pocskondiázom az anyósom sem itt a fórumon, sem a barátnőimnek, csak elmondom, milyen, vagyis pontosabban szólva, én milyennek látom. Bennem is van hiba, de ha összegyűjtenénk, ő győzne. Már régebben írtam, nem is az zavar, milyen anyós, az inkább, hogy nagyinak sem vált be a gyerekeknél. Alapszabály, hogy gyerek előtt senkire semmit nem mondunk, ha igen, csak pozitívat, mert a gyerek befolyásolható. Ő döntse el, neki ki hogy jön be. A mama nem jön be náluk. Sajnos ez van. A papának meg nincs szava, néha úgy tűnik, mintha nem is létezne.
Valamikor régen én is igyekeztem bevágódni nála, sikerült is, mert nem bánt engem (én sem őt), nem utál, de mindig meg akar győzni az ő okosságáról mindenben. Én csak azt szeretném, ha egy egy kicsit odafigyelne az unokáira, ránk. Több, mint 10 év alatt megjegyezhetné, milyen üdítő a kedvencük, mit szeretnek stb... Semmit nem tud róluk, mert NEM érdekli, csak önmaga. Más baj nincs vele.
Na tudjátok, csak ámulok és bámulok... kiss_molly, minden elismerésem a Tiéd. Hogy miért? Mert eddig még csak pocskondiázó, átkozódó sorokat olvastam anyósokról, és íme: egy fiatal teremtés, aki szeretne közelebb kerülni, jó viszonyt kialakítani az anyósával...
Még ilyet!...:))
Ne add fel! Annyi okos tanácsot kaptál, csak használ valamelyik...:)) És maradjál meg mindig ezen az úton és boldog leszel, meglátod.
Köszönöm szépen!
Kitartásom még sok van, dolgozni fogok a témán! A páromért megéri!
Köszönöm a tanácsokat!
Ne akarj te mindenáron eltünni, elmenni, elbújni, mert nem veled van a probléma. Te egyszerűen az anyósok álma vagy. Legyen tartásod, legyen önbizalmad, hisz ez a fiú szeret téged.Neki akarj megfelelni és ne az anyósodnak. Jézusom! Mit Írtál! Idézlek:"Gyerekként kell viselkednem és akkor semmi gond nincs." Már megbocsáss, de ez marhaság!!!Legalább három Milka tehénnyi!
Hogy depis, az valószínű, de lehet, hogy simán önértékelési zavarai vannak. Kóstolgat téged, meddig mehet el, tudja-e a fiát befolyásolni. Lehet-e ő a család Don helyett Donna Corleoneja. Szóval elvesztette-e a fiát vagy az ő szava lesz-e szent a számára.
Aki beszélgetés közben nem néz rebbenés nélkül a szemedbe, annak vagy kötőhártya gyulladása van vagy becstelen dolgon töri a fejét vagy hazudik vagy szenvedélybeteg. Ezt soha ne felejtsd el!
Ha még a kezével valami pótcselekvést is csinál, akkor ezen dolgok valamelyikében (kivéve a kötőhártyagyulladást!!!!!) biztos lehetsz.
Azért nem ártana orvosi segítség, de van aki elutasítja.Hülyeség!!!Anyám is ezt tette, amikor még stagnálhatott volna az Alzeimer kór tünete, de hallani sem akart róla és egy év alatt teljesen leépült én meg ápolom, mert megszakad a szívem miatta.
Talán írhatnál képeslapot neki, de valami alkalomra ha lehet.Nem kell sokat írni, csak pár kedves és nem tolakodó szót.
Lehet, hogy nem kéne észrevenni a durcikat és úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi.
Most bocsánatot kérek, de majd holnap ill. ma folytatom! Addig is talán valaki továbbfűzi a gondolataimat.
Minden jót neked!
Köszönöm, hogy írtatok!
Szerintem nem velem lehet a legnagyobb baj. Ha beszélgetni próbáltam vele, általában elbeszélt mellettem és nem tartotta a szemkontaktust. Teljesen elzárkózik tőlem, nem próbált eddig megismerni, de ahogy észrevettem, a fiával és szinte mindenkivel ugyanígy beszélget, egyedül az Édesanyjával más a helyzet.
Általában tartotta magát előttem, de a páromnak szinte minden este sír valami miatt. Az orvosnak a gondolatát sem mertem eddig felvetni, mert nem vagyok olyan viszonyban vele. Biztosan azt hinné, hogy dilinyósnak hiszem.
Orvoshoz nem megy el, de megpróbál tenni ellene. A depressziója miatt jár el sportolni rendszeresen: úszik, fut, túrázik (ezek a dolgok segítik az endorfin termelését).
Lehet, a legjobb az lenne, ha egy időre nem hallana rólam. Általában az okozza a problémát, hogyha azt hallja, hogy a páromat tudom lenyűgözni valamivel. (például, ha főzök valami olyat, amit addig csak ő tudott elkészíteni neki, vagy valamit, amit ő sem főzött még soha, mert nem volt gusztusa marhagyomrot, vagy szívet, nyelvet főzni. Ha náluk vagyok, nem simogathatom a párom, nem vehetek neki kaját, főzni meg pláne nem főzhetek. Gyerekként kell viselkednem és akkor semmi gond nincs.)
Nem szokott agresszíven viselkedni. Amikor valami durva dolgot közöl vele, azt mosolyogva, vagy általában közömbös arckifejezéssel mondja valamilyen mozgás, például mosogatás, répapucolás, vagy kevergetés közben, de soha nem a szemembe nézve. Általában ledöbbenek rajta.
Meg lehet törni valakit kedvességgel? Jó dolog, hogy hülyének tettetem magam? Vagy egyenesen mondjam a szemébe, hogy nem azért vagyok, hogy az ő életét tegyem tönkre, hanem, hogy a fiát tegyem boldoggá? (persze enyhébb formában)
Egyelőre nem találkozok Vele egy ideig, mert a nyár végével kevesebb időm is lesz és világosan megmondta, hogy mostanában ne kérdezgessem, hogy mehetek-e hozzájuk.
Szerintetek írhatok neki levelet, vagy képeslapot? Vagy hagyjam békén szegény nőt?
Köszönök mindent!
Szia! Ehhez bizony nem csak time kell, hanem kiváló project is! De most kicsit kicaplatok a konyhába, mert a férjem elment a menyemért (a fiam most Balatonbogláron hangtechnikuskodik szabadidejében), ugyanis délutános az én kincsem, én meg addig sütök neki rántott sajtot vacsorára.
Egyébként ez a kislány szerintem az anyósok álma!
Pfúúú anyám ez kemény dió!
Sajnos nekem én sem tudok semmi okosat mondani.
Szia! Olvastam már reggel is a gondjaidról, és vártam valaki talán tud tanácsokat adni! Adrildi, hol vagy ? Szükség lenne rád!
Nagyon nehéz mondani valamit, mert ez egy speciális helyzet a depresszió miatt. Az a betegség súlyosságától függően nagyon nehéz helyzeteket teremt! Ha belegondolok, én milyen kérdéseket tennék fel, talán segít ötleteket adni, de ez egyáltalán nem biztos! Megkérdezném, hogy jár- e orvoshoz, szed- e gyógyszereket! Lehet-e vele egyáltalán kommunikálni, vagy teljesen elzárkózik a saját világába? Az un. metakommunikációs jelek milyenek? Ha szembe nézel vele , lehet-e szemkonntaktust kialakítani, vagy elsétál a tekintete? Amikor az agressziója megnyilvánul, csak veled szemben ilyen, vagy bárki is lehetnél? Ez egy nem tudományos kérdezősködés, de ha szemben állsz vele, ne azt hallgasd amit mond, hanem a gesztusokra figyelj! Pár nap alatt ez kicsit sok, de talán előre visz!Amíg nem deríted ki honnan indul, a betegségéből, a régi életéből, stb, stb...,addig csak csapkolódás van, és megoldás nem születik! Remélem más is tesz ehhez a dologhoz pár tapasztalatot, és sikerül Neked valamilyen közbülső megoldást találni!