Gonosz anyósok, ha neked is rosszindulatú az anyósod írj... (beszélgetés)

Szia, szerintem nagy bunkóság volt a párod részéről, hogy nem akart bemutatni az anyjának, ott kezdődik az egész, hogy ha szeret téged, bemutat neki, lesz, ami lesz. Biztos nem mérgesedett volna el ennyire az egész.

Legyen bármilyen idegesítő nőszemély, de bármelyik anyukának az jutna eszébe, ha a fia nem mutatja be a barátnőt, hogy szégyelli azt a barátnőt. Vagy a barátnője utál engem így látatlanul, stb. Mert végülis papolhat neked arról a párod, hogy az anyja milyen kiállhatatlan, de azért mégis minden héten otthon van, tehát mindenhogy úgy jön ki, mintha te lennél a hunyó, te finnyáskodnál ettől a találkozástól. Jól elbaszarintotta már bocsánat.

A történet elején valami olyan folytatástól tartottam, hogy azért nem mutatott be, mert már van menyasszonya otthon. Részéről tapintatlanság volt feléd is, meg az anyja felé is, hogy nem mutatott be, és emiatt egy rossz benyomással indítottatok, nehéz lesz ezt tisztázni, de talán nem lehetetlen. Félretéve a fiús anyák féltékenységét (mert már az is kemény dió), sok dolgot vissza kellene csinálni, ehhez mindketten kelletek, anyósod is. De te is.

Sziasztok!

Nem tudom találkozott-e már hasonló jelenséggel mint az enyém és nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre.Páromat 5 éve ismertem meg külföldön.A húgával volt kint aki nálam egy évvel volt idősebb( mindannyian 25 felett voltunk) összejöttünk és itthon is folytattuk a kapcsolatot.Az anyjával sosem találkoztam csak hallottam róla.Párom annyira sokat nem mesélt csak az tűnt fel,hogy már mikor itthon voltunk sem akart hazavinni bemutatni.Egy pár hónapig külön éltünk az elején,sosem mehettünk hozzájuk.Szülei elváltak.Az anyja az élettársával él meg párom húgával aki külföld óta gyűlöl,mert szerinte elraboltam tőle a bátyját( ami sztem elég beteg felfogás).Teltek lassan a hónapok..összeköltöztünk...párom hazament vasárnapoként pedig mindketten pestiek voltunk..anyuci ilyenkor mindig csomagolt pici fiának kaját egész hétre.De szigorúan 1 személyre mintha én nem is léteznék.Aztán kezdett kideürlni h engem utál.(soha nem találkoztunk) igy telt el pár év..anyuci egyszerűen nem volt rám kíváncsi...szülinapokat párom otthon töltötte csak este talalkoztunk..karacsony,húsvét szintén..már rég együtt laktunk.Egyre jobban idegesített.Anyuka pedig nem akart megismerni,mert gyűlöl..hogy miért rejtély..sosem tettem neki keresztbe..4,5 év után találkoztunk elöször húga szülinapján ahova húga vitte a fél éve felszedett csávót akit anyja az egekig magasztalt és magasztal azóta is,holott én nem dicsekednék vele.Előzékeny voltam és kedves..Nem is volt semmi. aztán kiderült,hogy közölte párommal,hogy ne erőltessük a dolgot. És,hogy ne legyenek olyan események ahol találkozunk.

Meglep,mert az exem szülei imádtak, a barátaim szülei imádnak..gyerek korom óta minden barátom szülője el volt tőlem ájulva,hogy milyen illedelmes, művelt,okos és jó kislány vagyok.Most veszünk együtt lakást és nyárra tervezzük az esküvőt.Tanácstalan vagyok.

Párom állítólag nem tudja rendezni a viszonyt az anyjával,mert nem lehet vele erről beszélni, és meggyőzni.Barátaink akik ismerik azt mondják szerintük nem 100as a nő.

Én azóta lakás miatt 2szer találkoztam vele.Tényleg nagyon idegesítő de mindig kedves voltam és nem talált rajtam fogást de nonstop utál.

Nem tudom mit tegyek..félek így hozzámenni a páromhoz,mert egy rossz anyós sztem egy életet tehet tönkre.

Valakinek van vmi ötlete mit lehet ilyen helyzetben tenni,úgy,hogy én nem kezdeményezhetek,mert párom nem engedi?

Meghívjam-e egyáltalán az esküvőre vagy van arra példa,hogy anyát nem meghívni?

Egyedülálló az esetem vagy más is szívta már így meg?

Nem én kezdtelek sértegetni, sőt kívántam nektek, hogy találjátok meg a közösnevezőt,odáig is elmentem, hogy küldtem egy lóherét is, ami ugye a szerencse jele.

Te indítottad a fórumot, nem titkosat.

Nem mindenkinek egyforma a véleménye,nem kötekedtem, csupán véleményt nyílvánítottam. Észt sem osztok, lehet valamiért nagyobb rálátásom van a dolgakra, mint neked,amit te nem tudhatsz, pontosan azért mert nem ismersz.

Ez is egy okos mondás: A zsenit, egy hajszál választja el az őrülttől.

Szeretheted a költőket, neked zsenik, nekem kicsit defektesek, mint a legtöbb nagy művész.

Ezzel nem azt mondtam, hogy hülyék, csupán a lelkük érzékenyebb. Ezt nem azért írom le, mert nem olvasom őket, pont ellenkezőleg...de nekem ez a véleményem, fogadd el, én is elfogadom, hogy másnak más.

Iskolában is utáltam a verselemzést, mert nem tudtam a tankönyv szerintit elfogadni.

Egy-egy verset másképpen értelmezünk különböző élethelyzetekben, más az értelme, ha vidám vagyok, más, ha szomorú.

Végül igazad van, nem is kell meghallgatni a tiéddtől eltérő véleményeket.

Mindenki maga dönt, miként éljen, milyen megalkuvásokra és milyen áldozatokra képes.Az élet maga egy csatatér, ahol mindannyiam sebeket kapunk. Fájdalmaink, kudarcaink ugyanúgy jellemeznek bennünket, mint örömeink.

a foganat megszoktam:)Végre valami más téma:))))

A naplómba vannak fotók..

Te valahogy fura vagy...de nem fogok veled vitázni, hisz nem tudod ki vagyok, nem ismerjük egymást..

de úgy osztod nekem az észt mintha valami nagy tudás birtokosa lennél.

Elég kötekedős vagy...nem szeretem az ilyen embereket...miért nem tudsz te írni valami kedveset?

csak bántsd a másikat...

mindegy mivel ne ismerjük személyesen egymást, így kár a vitáért...lehet ha személyesen ismernénk egymást lehet kiderülne, nem is gondolkodunk másképp.

Imádom az idézeteket, de van önálló gondolatom is.

Ezek az idézetek nem butaságok, imádok olvasni...és általában az olyan írásokat szeretem, amikből tanulhatok.

Nem "okoska" nem szoktam, sőt írni sem tudok.

Viszont neked nem ártana, ha nem csupán idézetekből táplálkoznál, elkelne ha lennének önálló gondolataid is, talán megtanulnál a sorokközt is olvasni, akkor rájönnél nem azt írtam, hogy hülyék, csupán lelkisérültek.

Ízlelgesd, nem ugyanaz a kettő, talán majd ráébredsz.

Ez nagyon jó..be is másolom magamnak:)

köszike, igazad van minek agyalok én azon, amit mások elb---ak?

Neked ezt nem kell lenyelned. Nem a te dolgod. Nem tudsz rajta változtatni, akármit is csinálsz. Az sem a te dolgod, hogy nem kér a fiából. Ezen sem tudsz változtatni. Egy dolgot tudsz tenni és ebben az ügyben ez az egyetlen dolgod: szeresd ezt az embert és tedd elviselhetőbbé neki azt, hogy az anyjával milyen a kapcsolata.

Imádod az idézeteket, tessék itt van egy ;)Adj Uram erőt,

hogy amit nem tudok megváltoztatni,

azzal együtt tudjak élni!

Adj Uram bátorságot,

hogy amit meg tudok változtatni,

azt megtegyem!

Adj Uram bölcsességet,

hogy meg tudjam különböztetni

egyiket a másiktól!

Remélem ma már kevésbé:))))

Ne keress felesleges problémákat van enélkül is.

A férjed is lépjen túl ezen, mert így sokkal nehezebb élni, mint anya nélkül. Felesleges keseregni változtathatatlan helyzeteken.

Ez olyan gyerekes: nem annak a játéknak örül a gyerek ami már meg van, hanem azon kesereg, ami még nincs meg.

Rossz örökösen elégedetlenkedni, az tönkre teszi az egészséget. Ki tudja, hogy a párodnak mitől lett a betegsége? Lehet attól, hogy állandóan ezzel stresszeli magát. Ha megtanítod magaddal boldogan élni, akkor minden mellékes lesz számára, még az anyja is.

És milyen a fogad? Megszoktad már?:) Ha az van lefotózva, akkor gyönyörűek:)))))

Azt hittem, hogy a kislánya megváltoztatja mert elvileg imádja...

De szerintem az anyját és az öccsét jobban!

Ha ilyen, akkor miért zavar ha nem keresi a fiát?

Ha gonosz, akkor kerüld és ne foglalkozz vele.

Neked nem kell ezzel kezdened semmit!

Na erre mit mondjak?

Tudtad, hogy ilyen, azt gondoltad, hogy megváltoztatod?

Páromnak fél tüdeje van, tudod mit jelent ez?

Párom anyja kezdettől fogva leszrta a gyermekét...sőt még a terhességét is titkolta, elszorította a hasát anno...mond meg nekem mit szeressek egy ilyen emberen?

Ezekkel nem tudok mit kezdeni...hiába próbálok...

Akkor neked biztos nem ilyen anyósod...

Én nem tiltani akarom, de szerintem az beteges, h. minden nap munka után az öccsével oda megy+ mikor hazajön a párom még telefonon is hívják egymást!!! Képzeld magad a helyembe! Vágjak hozzá jó pofát? ezekért a dolgokért hagyta ott minden korábbi b.nője!

Én úgy vélem, hogy azért nem jövök ki a párom anyjával, mert zavar milyen anya!

itt hagyta a gyerekét, és ezt valahogy nem tudom lenyelni...és a páromat sem keresi, még a múltat meglehetne javítani...de a párom hiába közeledik ha az anyja nem kér a fiából...nekem talán ettől van bajom...emberileg..nincs bajom vele...ő úgy él mint akinek sosem volt gyermeke...és én ettől hányok!

Szuper, hogy így megértitek az idézetet, de azért ti is kipróbálhatjátok.

Én lehet, hogy rosszindulatú vagyok, de elmondom néhány utamat, amit végigjárhatnátok az én cipőmbe:)

A szülésem előtt 2 héttel halt meg az anyukám 40 évesen, és a szülésemet követő napon temették. A szülésem előtti napon műtötték a férjemet daganattal először, majd 2 hónap múlva másodszor, aztán jött a kemoterápia, majd meghalt az apukám 55 évesen, majd a férjem szülei. Ők szép kort éltek meg, de végig kellett néznem, hogy apósom 1 évig küzd a rákkal és a nagymamám 1,5 évig. Aztán voltam munkanélküli sokáig, elvesztettem a lakásomat és még sorolhatnám.

Örültem volna, ha csak egy gonosz anyóssal kell megküzdenem.