Anyós nevelő!! (beszélgetés)

Akkor , hogy is van ez?? KI a JÓ anyós??

Aki soha semmibe nem szól bele semmibe, csak jókat főz és süt meghív ebédre?

Elvállalja bármikor az ubokákat felügyeletre, és nem baj , ha beteg is csak jöjjön is segítsen??

Aki pénzben is segít? Drága ajándékokat vesz?

Minden JÓ neki, amit amenye mond, és soha semmiről nincs véleménye, csak el van , mint a befőtt??

Vagy és komyolyan én tanulni akarok, mint 3x .oros anyós?!

Lehet véleményem a házasságukkal kapcsolatban, vagy épp a gyereknevelésükkel kapcsolatban??

Kérhetek én is segítséget?? Ha valami olyan dolog van, amiben hivatalosan intézkedni kell és nekem már enm megy.Vagy ha netán általában beteg vagyok hivatkozhatok arra, hogy nem érzem magam túl jól??És nem tudom elvállalni az unokákat?

Na menyek , mennyecskék mi a hozzászólás?A vőmről nem akarok beszélni, veszett fejsze nyele lenne.

én már alig várom h a fiaim majd hazahozzanak vkit.))

de minap h olvasgattam ezt a fórumot..elgondolkodtam.../pedig nem vok maradi/..hogy ha egy bokáig piercingezett csajszikával állitana be vajon mit szólnék hozzá??:))DD

de szerencsére normális ízlésük van:))...de hát a szerelem vak...

szóval a téma tetszik...mert igy a meny oldaláról is látom h mit gondoltok másképp...

nagyon szeretnék jó anyós lenni...:))

persze van saját tapasztalatom is amikor én voltam meny..és most is az vok...mi jól kijövünk...de szinte egy korosztály vagyunk..mert a mostani csak 4évvel idősebb mint én..nekem inkább apóssal van gondom...de úgy érzem talán már elfogad.))

Én is valahogyan csak akkor vagyok "túlérzékeny", amikor az anyóssal kell kommunikálni. Így van ez évek óta, vagy mindig is így volt...

Nehezen tűrte, hogy nem ő választotta ki a menyét.

Aztán semmit nem úgy csináltam, ahogyan neki tetszett volna... Aztán egy szép napon úgy megsértett a konyhájában, hogy összepakoltam, s elhagytam a házát a gyerekekkel együtt. Férj még maradt volna, de végül jött velünk.

Azóta minimalizáltam a látogatások és telefonálások számát.

Az utolsó alkalommal, amikor hívott, nagyon őszintén elmondtam, hogy elegem van az egész álszent beképzelt bandából, s ha lehet, akkor CSAK a kicsi fiacskájával beszélgessen, velem ne, mert ennél szívélyesebb hangnemre tőlem nem telik az irányukba. Nem fogom ezentúl véka alá rejteni a véleményemet sem telefonon, sem személyesen. S lám, azóta nem ragaszkodik a gyakori viszontlátásokhoz.

Lehet, hogy bunkó vagyok, de a túlélő-készletem ezt diktálta.

Nagyon jó ötlet köszönöm, ha megoldható lesz akkor mindenképp megcsinálom, legalább a saját megnyugtatásomra, hogy tényleg ezt mondja, én tudom és kész...

Nem baj az, ha valaki anyós komolyan. Én is értem, érzem az ezzel kapcsolatos nehézségeket, de erre a korra meg kell tanulni felnőttként kezelni az ilyen élethelyzeteket, de ha ugye körbenézünk a környezetünkben, sokan vannak akik nem tudnak felnőttként viselkedni, attól függetlenűl, hogy anyós-e vagy nem..

Ez nem túl érzékenység.

Meg is értelek,bár ha szeret az ember valakit akkor mondhat nekem bárki bármit nem hallom meg.

Ez lehet jó is és rossz is.

Mindig azt nézd kimondja akinek a szavára nem kell adni annak mosolyogni kell az arcába,magyarázza el,hogy miért is nem illetek össze?Talán mert szerinte kevesebb időt tölt majd anyucival?Sajna ez az élet rendje!Ha meg más mondja meg és ne köntör falazzon.

Ha meg meg kell látogatni ha nincs közös téma beszélgess a napsütésről vagy csak a párod beszélgessen vele Te meg nézz mást.Hiába is mondod a párodnak az sosem fog Neked igazat adni egyenlőre,de eljön az az a idő majd amikor igen csak az nehogy későn legyen.Ha igazán szereted ezzel ne is foglalkozz.Az Anyósok már csak ilyenek,tisztelet a kivételnek,mert nem mindegyik ilyen.Csak abból kevés van.

én a helyedben..fognám a telom..és mikor tudom h beszélgetésre kerül sor...a zsebemben beélesitve tartanám a hangfelvevőt..és felvenném....

igy ha arra kerül a sor h bizonyitani kéne h mit is mondott pontosan..akkor elő lehetne venni...persze csak végső esetben....ezzel talán lelehetne állitani a mocskolódásról, hazugságokról.

hozzá teszem h egyszer én is anyós leszek...:)))

Elképesztő, hogy mindannyian mennyire túlérzékenyek vagyunk:)

Nincs olyan aki mindezt tudta kezelni...valahogy eljutni a szeretett férfi agyának azon pontjájhoz, hogy a témáról nyíltan őszintén és értelmesen lehessen beszélni???

nálunk is ez van hogy én túl érzékeny vagyok...

Meg mindent egyből föl veszek!:s

Olyan jó, hogy beszélhetek erről!!!

Annyira nyomaszt ez a téma. Elmondom az én fő sztorimat:

7 hónapja voltunk együtt, és kb ott éltünk anyóssal hármasban. Egy szombat reggel kapok egy telefont, hogy apukám meghalt, ez kb 2 héttel párom apjának halála után (anyóstól már korábban elváltak), mind a kettő teljesen váratlanul. Arra egy héttel kb kettesben maradtam vele (és mert téma volt, hogy beköltözünk a párom apjának lakásába) közölte velem, hogy el kéne hagynom a páromat nem illünk össze. És hogy már beszélgetett erről ez előző barátnőivel is akik ugye végül jól döntöttek. És mivel én így teljesen egyedül álltam a világban, csak a párom volt nekem, ezzel emésztettem magam fél évig. Mígnem egy délután összeestem a konyhában,sírógörcsöt kaptam, és eldöntöttem hogy én ezt elmondom neki, mert nem tudok így élni, mindíg én vagyok a szemét, hogy miért nem megyek szívesen hozzá (anyóshoz)... elmondtam, persze a párom megbeszélte az anyjával, és az anyja elmagyarázta neki, hogy én félreértettem az egészet. És azóta még van 100 sztory amikor nyíltan hazudik, én pedig soha nem hazudtam neki, de azért neki hisz és én vagyok túlérzékeny. húúúúú ezt el kellett mondanom

Nálunk is mindig védi az anyját!:s

De miért várok mást?Hiszen az anyja....

de minden rosszban van vmi jó... és már megállapítottam, miért nem jó ha vna kaja a vínasszonynál....

mert ő a macskájával kajol egy tányérból és még a "szűz Mörájáh" is full macsekszőr....

ma is megyünk a mamikához...

ilyenkor mindig sötét cuccot adok a gyerekre, hogy mikor hazaérünk az apja szemét kiverje a sok macskaszőr; emígyen az anyósnevelést a páromra traktálom ( EGY bizonyos szempontból)

Hat fasza..mit ne mondjak.....

Egyeseknek erdekes erveik vannak a "csokirol, edesegrol"....

Nem mondom, hogy az en krapekem nem kapott edesseget....1 eves, 5 honapos....de mertekkel es igyekszem olyan edesseget adni neki ami megengedheto neha neha...tejes szeletek, keves csokival, turorudi...hasonlok....de ritkan...

Arrol meg hogy nincs amit egyen a mamanal a gyermek ha ehes....hat nem is tudom mit mondjak....fasza nagymama.Gratulalok neki.

Azért az durva, hogy a gyerek nem tud mit enni... szép dolog mondhatom. Nálunk még nincs gyerek, de a sógórnőm lányát etette palacsintával és azt mondta a gyerek, hogy már fáj a hasa az édestől... erre ő azt mondta, hogy meg kell enni, és ha megedted akkor kapsz egy kis csokit...

szerintetek hogy kell egy gyereket lebeszélni a helyes tápálkozásról? Talán így? Az én gyerekemnél biztos harc lesz, de nem ad neki állandóan csak édességet, ráadásul nem túl jó fajtát az tuti!!!

Az ünnephez nem kell más, csak egy kis fenyőgally, néhány

masni, és Te. Az ünnepnap maga az ünnep!

Annamari0825 naplójából....

Ez most nagyon ideklappolt...

Sziasztok!

Nekem is van "egy anyósom".

Most hogy közeleg a Karácsony van is aggodalmam épp elég...

Neki van egy idióta filozófiája, hogy mindenen spórolni a végletekig...( még egyszer nem mondta, hogy vacsizzunk nála és már nem egyszer előfordult, hogy a gyerek hamarabb lett éhes és szegénykém mondta, hogy hamm, de a mama hűtőjében sosincs semmi, max a macskának.)

Szóval a gond ( azon kívül hogy van), hogy úúúúúútálja a Karácsonyt, a fenyőfa egy felesleges pénzkidobás, meg az egész körülöttelévő hajcihő... ő az ajándékozást úgy oldja meg, hogy telerak egy borítékot és olyankor mindenkin túl akar tenni.

De fenyőfa és nem hogy fenyőfa, de még egy ágacska sincs.

Én azt akarom, hogy a gyerekmnek a Karácsony lenne az egyik legkedvesebb ünnepe és hogy annak meglegyen a megfelelő varázsa...úgy ahogyan anno nekem is a drága szüleim ezt megteremtették.

A páromnak is mi mutattuk meg, mi az hogy Karácsony... ő sem szerette, most meg már várja, hogy díszítsük együtt a fát stb.

Milyen jó ez a fórum... most ,míg írom is a bajom...addig is jönnek az ötletek, hogy mit és hogyan kell majd lemeccselnem a mama kedvessel... és talán nincs is szükségem tanácsra... inkább volt hol kiírjam magamból....

de azért ha van ötlet, szívesen veszem... :)

anyósmentes szép napocskát mindenkinek!

Első anyós: Okoskodó, korlátolt, ha kérdezett valamit nrm hitte el a választ,PL: Hányadika van? Megmondtam hányadika van... azt mondta az nem lehet,Mikor lesz a gyerek óvódai ünnepsége??? Mondtam mikor, válasz: az nem akkor lesz!!

Áskálodott a hátam mögött, mindenkinek kibeszélt, minek tanulok, ő sem tanult mégis milyen jól megvan...mindenbe beleszólt,

A fia amikor megcsalt, többször is, az is az én hibám, és egy feleségnek meg kell bocsájtani, mert nem a fia tehet róla, hanem én...

Humorérzék nulla, könyv az életben nem volt a kezében, de szuper okos nőnek tartotta magát, és mindenrő, és mindenkiről megvolt a véleménye!

A mostani anyósom: Kedves, mosolygós, édes nő... nagyon érzékeny, soha nem szól bele semmibe, de akkor mond véleményt, ad tanácsot ha kérjük, fantasztikus humorérzék, azt éreztem első pillanattól amint megismertem, hogy vele egy hullámhosszon vagyok. Könyvekről, filmről, a régi egyetemi éveiről, gyereknevelésről, mindenről szeretek vele beszélgetni, szeretem a társaságát...Ő egy szuper anyós , szeretnék olyan lenni mint ő

Sziasztok!

Én most szörnyen haragszom anyósra!Szegény férjecske már 2 hete hívogatja mert beszélni akar vele,de mindig le rázza!Tegnap is!Szegény férjemet meg bántja hogy miért nem tudnak beszélni!Persze anyós nem jelentkezik!Meg nem kérdezi hogy vannak az unokák!:s

Azt viszont ki mondottan utálom mikor telefonon beszélünk akkor mindíg sajnálkozik hogy hogy nem látja az unokáit!Bezzeg amikor itt van le se szarja őket....:s