Anyák napjára (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Anyák napjára
Mi megünnepeltük Aput múlt hétvégén.
Simán csak sütöttem neki egy sütit, de mivel imádja a hasát, nagyon örült neki, és nem is értette, hogy Ő miért?:)
Olyan aranyos volt, nagyon örült:)
Csodás dolog amiben részed van. Élvezd ki a szeretet minden kedves pillanatát.
Én már sajnos ebben az örömben nem részesülök, de az emlékeim előhívom, és átélem minden szép pillanatunkat.
Pl. az anyai ízek, oly sokszor eszembe jutnak mikor főzök valamit, amit Anyukámtól tanultam.
Sohasem tudom olyan finomra elkészíteni,mint ő, pedig nagyon jó volt a mesterem.
Őt nem tudja pótolni semmi és senki.
Szuper!
Igyekezzünk terjeszteni. Mi meg is tartjuk mindezt most vasárnap, Anyum nagyon is örült a kezdeményezésnek. Reméljük Apu is fog.
Jó kis hagyomány lesz ebből:)
Nos, akkor az a javaslatom, aki egyet ért a felvetésemmel, hogy rajtoljunk rá.
Tehát most a hét végén vasárnap tartsunk apák napját, s hirdessük fennhangon a kezdeményezést.
Hogyan gondolom?
Egyszerűen úgy, hogy mindenki a blogjában készüljön erre,hogy aki olvassa tudatosuljon ez a tény, hogy mi magyar anyák, leendő anyukák, feleségek, nagymamák igen igényünk van erre, hogy az apa is ünnepelve legyen!
Hiszen apa nélkül, mi anyák nem lehetnénk.!
Május 2. Vasárnapja Apák-napja!!
Úgy tudom évekkel ezelőtt volt erre próbálkozás, hogy az Apák napját is ünnepeljük. Azt hiszem május 2. vasárnapját próbálták bevezetni.
Azóta nem hallottam erről a próbálkozásról.
És Ti?
Köszönöm szépen, hogy olvastatok.
Sajnos a mai Anyák napján nemcsak én sírdogáltam a temetőben, de az égnek is hullt a könnye.
További szép estét kívánok Néktek.
Én is megkönnyeztem, nagyon szépre sikerült!
Alig fél órája váltam el Anyumtól, el sem tudom képzelni milyen az, amikor Ő nincs.
Minden Anyukának nagyon Boldog Anyák napját. És nem csak erre a napra, mindegyikre!
Én az enyémnek mindent köszönök. Minden tette azért volt, hogy nekünk minden meglegyen. Természetesen Apuval együtt.
Miért nincs hivatalos Apák napja? Ők nem érdemelnek semmit sem?
Anyu, tudod,
néha nehéz jó gyermeknek lenni.
Anyu, tudom,
neked is van, gondod vagy, ezernyi.
...Anyu, látod,
két sorom közt, rejtem Neked álmom.
Anyu, látod,
így, leírva adom át virágom:
Sárga rózsa;
kedvenc színem, hálámnak jelképe,
szép orgona;
Anyák napják gyermeki emléke.
Kék árvácska,
esetlenke, mint lennék nélküled,
bimbózásra
fakadt minden, hogy átadjam Neked.
Drága Anyu,
fogadd tőlem illatozó versem,
"Szeretlek"-et
százezerszer mondanék e percben...
Nagyon szép...
Engem is meghatott.
Gyönyörű a cikked.
Több, mint 10 éve, hogy nekem sem süt Édesanyám kalácsot. Olyan nap nincs, hogy eszembe ne jutna. Elég egy illat, egy mozdulat, egy nevetés, mi hasonló az Övéhez......
Ez igazán nagyon szép és megható. A könnyeim nekem is kicsordultak, éppúgy, mikor édesanyámnak kerestem a megfelelő versikét, amellyel köszöntöttem. Egyetértek azzal, hogy addig kell szeretni őket, amíg velünk vannak. Azt a pofont pedig azért nem felejted, mert hozzád és hozzá tartozik, ez is egy kapocs kettőtök között, mégha nem is szép az emléke. Szerintem meglepődött a helyzeten, ha 45 évvel ezelőtt volt, nem is csoda.
Szép a vers és a cikk is, gratulálok hozzá!
Kutakodtam az emlékeimben, de egy dolog még nagyon fáj... az a pofonod, drága Édesanyám. Ma sem értem, miért kaptam. Tudom, hirtelen haragodban tetted, amit a féltés irányított. Készültem a kamaszkorom csodáira, az első kéz a kézben, ártatlan sétámra, és lelepleződtünk.
Ez a pofon még ma is itt ég az arcomon, de nem haragszom, csak fáj...
A sétánk hosszú séta lett a végén, hiszen 45 éve sétálunk együtt.
Ugrás a teljes írásra: Anyák napjára