Anyák napja... (beszélgetés)

Szerintem nincs olyan életkor, amikor az ember azt mondja, nem nehéz feldolgozni egy anya elvesztését. Mindíg megmarad egy tátongó űr az ember szívében, márhogyan is alakul a további élete....

11 éve, a gyilkos kór majd nem elragadta tőlem az Anyukámat. Kettő évig gyötörtem, hogy menjen orvoshoz, hál a JÓ ISTENNEK, az utolsó pillanatban visszaadta. Azóta annyit imádkoztam, és köszönöm, hogy talán az égen lévő csillag is kevés, hozzá képest.Hugicám, nagyon tudom mit éltél meg, és csodállak, hogy szavakba tudtad önteni ilyen gyönyörűen. Igen, nem véletlen, hogy Ő a Ti fiatok, és "megérdemeltétek" biztos vagyok benne, hogy Anyukád segített ebben, és "Veletek van"!!!!!!!!!!!!!!!!!A könnyeimen át, csak annyit tudok mondani: Gratulálok, és sok BOLDOG ANYÁK NAPJÁT!!!

Gratulálok,Timikém,nagyon szívhez szólóan írtad le ezt a cikket,könnyeket csalt a szemembe.Igaz ugyan,hogy az én anyukám,aki már 9 éve elment,még megérhette,hogy 5 dédunokáját is láthassa,,de a 13 unoka mellett őket is ugyan úgy imádta.

Nagyon jó lett a cikked, megkönnyeztem én is, mint oly sokan még! Nagyon helyes kisfiad van! Az én anyukám még hála Istennek él, és remélem még nagyon sokáig így is lesz, mert nem tudom mihez kezdenék nélküle! Tegnap együtt sírtunk az unokaöcsém (anyuék nevelik) anyáknapi ünnepségén, sok ilyet szeretnék még megélni!

Nagyon megható amit írtál.Sajnos nekem 14 anyák napja jutott csak.Azóta a temetőbe járok .

én is olvasok közt voltam....természetesen

nagyon szép amit irtál:)egyben megható is

Nagyon szép amit írtál! Könnyezve olvastam a soraidat!

SAjnos nekem sem adatott meg, hogy anya a karjába tarthassa Bencét. De hiszem és érzem, hogy tud rólunk, s nem véletlen, hogy éppen ezt az angyali kis fickót kaptuk az élettől ajándékba.

Szep amit irtal,es megsirattal... az en anyukam sem el mar,de Te szerencsesebb voltal,en 17 eves voltam mikor elment. Most,hogy kisbabam van,minden nap azt kerdezem,hogy miert tette velem ezt az elet...

Május első vasárnapja Anyák napja! Mennyi minden fér bele ebbe a két szóba...öröm, bánat, szeretet, várakozás...S hányféleképpen lehet megélni ezt a napot...Gyerekként, magunk készítette ajándékkal a kezünkben, anyaként, zsebkendőt szorongatva az ünnepségen, nagymamaként, várva az unokákat és emlékekkel, melyek a szeretett mamáról szólnak.

Ugrás a teljes írásra: Anyák napja...