Szomorú anyák napja (beszélgetés)

Könnyes Anyáknapja..

Ma felöltözöm szépen, ahogy minden évben,

ünneplőruhámban a régi illat marad,

csak a szív lesz másabb, mikor házad helyett,

az ismeretlen temető rögös útján halad.

Ma kedvenc virágodat viszem csokorba kötve,

benne lesz az éltető nap derűs sugara,

mely melegséget ad ott a földi mélyben,

és tűzrózsákat hullat árvult sírodra.

Úgy hiányzik Anya a szavak kedvessége,

miket minden találkozáskor jó volt hallani,

hisz mindig tudtam, hogyha bármi bánt is,

vigaszt adó otthonodban vár még valaki.

Ma csak fejfád simíthatom néhány pillanatig,

elfordított tekintettel, ne lásd könnyeimet

és ne érezd a fájdalmat sem, ami sebként éget,

tudva azt, hogy senki nincs, ki őszintén szeret.

Kezed érintése még tavaszt virít bennem,

és virágokkal köszönt minden Anyák napját,

mert hiába vesz körül végtelen üresség,

a szeretet megőrzi szép lelked varázsát [link]

Fáj...nagyon......

Új döntésem született,elmegyek otthonról-nem bírom.

Sehol sem jó.

Anya munkahelye megszűnt-apu roasszul van,miből fizessük a felvett hitelt?

Kiállok a négyesre a diplomámmal....

Talán van,akit érdekel-mi történt azóta...a fájdalom nem enyhül,nem csillapodik,kínoz mindannnyiunkat.

Jönnek a napok egymás után-nélküle,gyertyákkkal,a maradék kis holmijaival,a napi virág vétellel-nem tudunk mit tenni.

Hit?

Miben?

Sirni nem tudok anyuék előtt....elbújok...vezetek,parkolókban állok meg,vagy a kertemet rendezem-de a szivem akkor is velem van.

Igy anyu legalább látja,nem zárkózom be teljesen.Látszat.Legalább engem ne lásson depressziósnak.

Beszéltem ma egy pappal-rögtön azt kérdezte,amint rám nézett-meséljek,mi a baj?

A sógornőmnek legalább anyukméktól nem sikerült az első gyermeket elmarnia.

Nem telefonál,mióta rájött nem családtag nálunk.

Kimondatlanul,de anyuék(is)őt hibáztatják,mert az ő gyerekeiért(főként)ment ki németbe-mert kellett a pénz egyik gyereknek erre-másiknak arra.

Talán nem magára hagyva kellett volna meghalnia egy parkolóban.Talán valaki foghatta volna a kezét.

Anyukám látja-lefoglalom magam,ahogyan tudom,kapálok,füvet nyírok,kertet rendezek,meggyet szedek-főzök-amit tudok...bár főként alszom-rémálmokkal tele.

Néha megtagadom Istent,néha könyörgöm hozzá-esendőek vagyunk mi emberek....és sosem tanulunk még a kaszástól sem....addig nem tartunk tőle,amíg meg nem jelenik...

Egy vágyam van-anyát újra nyugodtnak,boldognak látni-azt hogy apám utál,azt elviselem-de anyu könnyei a lelkem mardossák.

A sógornőm már ott tart,hogy adjam el a saját lakásom,hogy neki legyen pénze.....felajánlottam,költözzenek be oda,rendbetesszük apuval.

Nem élt a lehetőséggel,sőt-a testvérem első házasságából való fiát is anyuék ellen fordította,mert nem tudunk több pénzt adni.

Milyen könnyű egy 15 éves gyereket befolyásolni.

Engem is szívfájdalom nélkül kirakott az utcára anno-mikor náluk laktam(egyik napról a másikra),apáékat becsapta a temetési költségeket illetően....

Egy ilyennek segítsek?

Két gyerek nevelt gyerek,csak a keresztfiam és a pici lány a tesómé.4 évig voltak együtt egyébként.

A sógornőm dunántúlra akarta az első gyermeket tanulni küldeni....ez szeretet?

Megígérte bátyámnak,bármi történik,vigyáz rá....így vigyáz rá.Elvadítja anyuéktól....azóta nem is volt gyerek.

:(((

Hát igen....

Ez most a rendszer vicce vagy a tiéd?

Mert szerintem egyáltalán nem vicces!

Olyan sok mindent csináltunk együtt...még discoba is együtt mentünk,és amikor meg akarták verni,én odafeküdtem rá,ne verjék-vagy amikor a fia megszületett,és verekedni akart,elzavartam,inkább én vertem meg a gyereket,hogy nehogy a rendőrség elvigye.

Amikor börtönbe került,és apu nem foglalkozott vele,én próbáltam megbékíteni,hordtam látogatni a feleségét,adtam fel a csomagokat-a rohadékok egyszer a complettát is kiborították-nem kaphatta meg-én küldtem neki vastag szótárt,mikor magánzárkába volt,mert tél volt,és egy betonülőke volt csak,fázott.......és most mikor jó ember lett-én elfordultam tőle-folyton csak ezen jár az agyam...

Egész nap ezen gondolkoztam, még délelőtt olvastam a cikkedet. Az én testvérem is külföldön dolgozik, sokat aggódom érte. Sokszor azt sem tudjuk, merre jár éppen. A testvéred halála valószínűleg gyors volt, de nagyon kegyetlen, hogy magára hagyva, egyedül érte. Ráadásul nagyon fiatal volt. Hogy épp haragban voltatok, biztosan nagyon gyötör, de ezen már nem tudsz változtatni. Biztosan közel álltatok egymáshoz, de gondolj bele az itt hagyott gyerekek és a felesége helyzetébe. Minden megváltozott az életükben, valószínűleg anyagi gondjaik is vannak/lesznek. Azt hiszem, azt kell cselekedned, amivel a testvéred is meg lenne elégedve. Támogasd a sógornődet, segítsd a gyerekek körül, ha teheted, néha vehetsz egy-egy ruhát vagy valamit, aminek éppen szükségét látod. A lelki támasz mindennél többet ér, még ha nem is voltatok esetleg eddig jóban. Ha anya vagy, nem nehéz átérezned, mik zakatolnak a fejében, amikor már elcsendesednek a gyerekek. Sajnos a halálon már nem tudsz változtatni, így azt kell megkeresned, ahol hasznossá teheted magad. Lehet, hogy eleinte nem veszi majd jó néven a sógornőd, talán nem tudja mire vélni, de legyél kitartó - persze kellő tapintattal. Ha majd megnyugszanak a kedélyek, ha már el tudják fogadni ezt a tragédiát, akkor kicsit visszavonulhatsz, de tudja, hogy mindig számíthat rád. Nézz rájuk időnként, törődj velük.

A testvéred biztosan megbocsájt, ha látja, hogy segítesz a családjának.

Ezt nem tudhattam, akkor ezek szerint mindent megtettél. Sajnálom a keserű élményeket, sajnos mindig abba rúgnak bele, aki jót tesz. A gyerekekkel tarthatod a kapcsolatot, akkor is, ha már nagyobbak lesznek és megértenek dolgokat.

Ebben az esetben valóban magadra fordíts energiát. A testvéred már biztosan régen megbocsájtott, ne rágd ezen magad. Kívánom, hogy sikerüljön megnyugodnod!

Úgy tűnik,új családot kell szervezned magad köré,ezek nem becsülnek meg téged,Jól tetted,hogy távolabbra költöztél.

Építs saját életet..(a gyerekeit meg,ha szereted őket,azért tartsd velük a kapcsolatot,ha ritkán is de rendszeresen)Sok sikert,és kitartást hozzá.

Pont ezen vesztünk össze egy éve kb.,a tesóm 2. feleségén.Náluk laktam,ápoltam-gondoztam a gyerekeket(a pici babának agydaganata volt)piacoztam velük hóba-sárba,aztán mikor nem volt több pénzem,a sógornőm,aki nem az idén barnult le,egyik napról a másikra kirakott.Én vettem az élelmiszert,a többit(mosószer,stb,a gyermeknek a dolgokat)

Azután is jártak hozzzám pénzért,de nekem sem volt.

Elmenekültem Dunántúlra,mert nem bírtam.

Gyermekem nincsen sajnos...így ezt az érzést nem tudom átérezni..

De azóta is segítettem,gyerekekre vigyáztam rájuk,az első gyermeket aki féltestvér és keresztfiam hoztam-vittem hozzájuk.Munka nélküli pénzemből bevásároltam-egészen idáig,míg megint bepróbálkozott megint bepróbálkozott a sógornőm nem kis összeggel,dologgal,holott százezreket vettünk fel a tesóm hazahozatalára,és a dolgok rendezésére....

Egész nap ezen gondolkoztam, még délelőtt olvastam a cikkedet. Az én testvérem is külföldön dolgozik, sokat aggódom érte. Sokszor azt sem tudjuk, merre jár éppen. A testvéred halála valószínűleg gyors volt, de nagyon kegyetlen, hogy magára hagyva, egyedül érte. Ráadásul nagyon fiatal volt. Hogy épp haragban voltatok, biztosan nagyon gyötör, de ezen már nem tudsz változtatni. Biztosan közel álltatok egymáshoz, de gondolj bele az itt hagyott gyerekek és a felesége helyzetébe. Minden megváltozott az életükben, valószínűleg anyagi gondjaik is vannak/lesznek. Azt hiszem, azt kell cselekedned, amivel a testvéred is meg lenne elégedve. Támogasd a sógornődet, segítsd a gyerekek körül, ha teheted, néha vehetsz egy-egy ruhát vagy valamit, aminek éppen szükségét látod. A lelki támasz mindennél többet ér, még ha nem is voltatok esetleg eddig jóban. Ha anya vagy, nem nehéz átérezned, mik zakatolnak a fejében, amikor már elcsendesednek a gyerekek. Sajnos a halálon már nem tudsz változtatni, így azt kell megkeresned, ahol hasznossá teheted magad. Lehet, hogy eleinte nem veszi majd jó néven a sógornőd, talán nem tudja mire vélni, de legyél kitartó - persze kellő tapintattal. Ha majd megnyugszanak a kedélyek, ha már el tudják fogadni ezt a tragédiát, akkor kicsit visszavonulhatsz, de tudja, hogy mindig számíthat rád. Nézz rájuk időnként, törődj velük.

A testvéred biztosan megbocsájt, ha látja, hogy segítesz a családjának.

Köszönöm,lacipapa....

Hogyan lehet ezen túllépni?

Köszönöm szépen...

Talán egyszer megbocsájt...nagyon megbántam a hülye büszkeségem.....azt mondják,minden egye meggyújtott gyertya,könnycsepp közelebb viszi szerettünket a mennyországhoz-és bár nem neveltek hívőnek-ebben muszály hogy higyjek-mert másképp nem megy....

Itt a neten is van egy oldal,ahol lehet gyertyát gyújtani,nem tudom-ki lehet-e írni a nevét,most nem merem,-de ha érdekel,priviben megírom Neked.

Mindent Köszönök <3

Igen-örökké fájni fog....mert túl büszke,önző az ember,míg tragédia nem történik-és akár ő a bűnös,akár nem,az itt maradottat mardossa a kegyetlen fájdalom....bűntudat....és igaz,a testvérem is tett a veszekedésért-de én maradtam itt-és apám vádló szemei....vagy még sokszor az sem,mert rám sem néz.

Pedig szeretem.

Igen,ezért írtam a cikket-hogy-a te szavaiddal élve-ne hagyjunk elvarratlan szálakat.Talán önző módon..

Testvéremet családi körben,nálunk a lakásban búcsúztattuk-és úgy érzem-nem tudtam tőle igazán elbúcsúzni...talán egy temetéssel könnyebb lett volna....de a hamvai is sajnos a sógornőmet illetik...nála van a polcon..

Köszönöm,hogy megértettél...

Veled érzek..

Anyukám főnöke megkérdezte,mennyi nyugtatót szed anyu,mert a munkatársai nem látnak rajta "semmit".Kiborult nálam a bili.

Mindenki másképp gyászol.

Ki könnyekkel,nagy közönség előtt,ki elbújva,gyertyát gyújtva....

Nagyon fáj,hogy a hamvai a 2. feleségénél vannak-azt kívánta,ha meghal,szórjuk a Berettyóba....

Minden szavaddal arra figyelmeztetsz, hogy a szeretteinket életükben becsüljük meg, legyünk hozzájuk figyelmesek, segítsük őket, ahogy tudjuk.

Annak könnyebb, aki hiszi, hogy van odaát, hogy ott várnak minket, ott rendezhetjük az elvarratlan dolgainkat.

Én nem hiszek ebben, úgy gondolom, a halállal vége egy személyiség történetének.

A napokban voltam temetésen: hatalmas csokrok - amiből a halott már semmit sem érzékel. Többet ér tehát "szerdán", úgy váratlanul egy kis csokor virág, vagy egy hatalmas puszi, mint a temetéskor, vagy a sírhoz kivitt virág.

Az, hogy az ember vádolja magát, mulasztott-e valamiben - az természetes és fájó érzelem.

Vígasztalódást Neked és szüleidnek! De szavaidból okuljunk, ha nem is mindig sikerül az indulatoktól, hogy lehet, holnap már késő...!

Fogadd őszinte részvétem! Szörnyű, ami most történik körülötted, de muszáj kitartanod, mert ha még te is elmennél, lehet azt már a szüleid nem tudnák elviselni, túlélni. Sok-sok erőt küldök Neked!

A gyertyagyújtás pedig nagyon jó dolog, én is szoktam a mai napig néha-néha gyújtani egyet Mamámnak, aki már 8 éve elment, de a mai napig ő az imádott rokonom. Beszélni is szoktam hozzá, és szentül hiszem, hogy hall, és fentről védelmez.

Kitartást!