Anyai ösztön (beszélgetés)

21 éves vagy, már van egy gyereked és megoldatlanok a lakáskörülmények, elvesztheted az állásod... Könyörgöm: ennek tetejébe mi a fészkes fenének még egy gyerek?!

(Bocs a kirohanásért, de ezt nem hagyhattam szó nélkül; még akkor sem, ha már talán elvesztette aktualitását a téma.)

Most nézem, hogy már van egy gyermeked, ezen átsiklottam előbb...

Hát akkor tényleg nem sürgetném a másodikat, bár ismerem az érzést, hogy a másodikra az ember talán jobban vágyik, mint az elsőre, mert akkor már tudja, milyen jó az az érzés..

De asszem, tényleg ráérsz még, próbálj meg a meglévővel minél többet foglalkozni, megéri a ráfordítás...

Aztán meg mindennek eljön az ideje, jobb azért nyugiban vállalni a másodikat, a két gyerek nem egy gyerek, egész más világ, sokkal jobban "ki vagy szolgáltatva" a nehézségeknek..

Hmm.

Én nagyon babapárti vagyok, de nyilván nem lehet a realitásokat figyelmen kívül hagyni.

Viszont egyre inkább meggyőződésem, hogy később az ilyen fajta "visszaszorítás" egyrészt a házasságod, másrészt a babásodás rovására mehet. Szerintem többek között ide IS vezethető vissza a sok nehéz teherbeesés..

Én azt tanácsolom, hogy ne holnap ess teherbe, de innentől kezdve, ha mindketten akarjátok minden cselekedet és döntés a babázás felé irányuljon. Pl. egészséges életmód, és tudatosan olyan munkahely keresése, ahol inkább kevesebb az annyi, de be vagy jelentve, meg olyan lakás keresése, ami babával is alkalmas, stb.. Már ezzel is sokat teszel, igazából már el is kezdted a "szülést", de azért még adsz időt magadnak, hogy jobban átlásd a dolgokat..

Én egyetemistaként szültem, sokmindenről lemondva a gyerekeimért, és imádom őket.. De tény, hogy az elején némi szülői segítség, vagy legalábbis hallgatólagos beleegyezés nélkül nagyobb gubanc is lehetett volna...

Mantrázd magadban, hogy okos lyány vagy, és nem jár az eszeden túl a természet :)

Tényleg eléggé alkalmatlan a helyzet, ahogy leírtad. Idővel el fog múlni ez a nagyon akarás, aztán ha elfogadhatóbbak a viszonyok, és megint rádtör az akarhatnék (amire még bőven van idő), akkor mehet a hajrá.

Ja, hogy már van egy gyermeked? Szerintem akkor is jönni fog a baba, ha akar.

2Nem is tervez senki meghalni mostanában"

:)) félelmetes :DDD

Na, ilyenkor jön az,hogy "becsúszik a baba" :) Jön, ha jönnie kell, ha a szervezeted ennyire kívánja. Amúgy én is szoptattam már álmomban, és sokszor álmodtam saját gyermekkel, pedig még nekem sincs, és nálunk sem fér bele a keretbe.

"Anyukámtól is kértem seggberúgást" de aranyos vagy :)))

Szia!

Én is így vagyok ezzel, de nálunk se fér bele a keretbe :(

Na, így meg főleg.

(nem akarok én rosszat, hidd el)

Ismerek nem egy olyan családot, akik egyik napról a másikra élnek, mégis bevállalták a babát. Azóta még boldogabbak. A környezetük segíti őket kinőtt kisruhákkal, kölcsön babakocsival stb. Nem muszály nagyon drágának lennie egy picur érkezésének.

Tökéletes idő nincs. Lehet 5-10 év múlva sem lesz jobb (látva az ország mai helyzetét)

DE! Ne csak te akard, hanem a párod is, mert ellenkező esetben rámehet a kapcsolatotok is. Ne légy erőszakos, ne csak erről szóljon az élet, hagy higgye, hogy ő magától akarja és nem miattad. :)

Sok sikert és boldogságot

Én 20 éves vagyok. Évek óta érzem ezt a babák iránt, de most elérkezettnek látjuk az időt.

Albérletben élünk mi is, lassan 5 éve vagyok együtt a Párommal.

Mi már számolgattunk, esélytelen, hogy 15-20 éven belül "meg gazdagodjunk", miért maradnék le ez miatt a legszebb, legjobb dologról?

Éhen nem halunk, normális életszínvonalt ütünk meg, ha a saját lakásra, kocsira, tartalékpénzre várnánk, szerintem sosem lenne gyerekünk.

A húsz év egyáltalán nem biztos, sokan a huszas évek elején már képtelen a teherbeesésre, míg a huszas éveik elején simán ment volna.

A "keret" manapság már mindenkinél szűkös, és KISZÁMÍTHATATLAN! Kinek van biztos munkahelye?

Nekem két hete mondta egy főorvos, hogy bátrak vagyunk második gyerekben gondolkodni! ...

Az a baj, hogy nyáron meghírdetik eladásra a házat, amiben élünk. A faluban nincs másik albérlet, és nem is tervez senki meghalni mostanában.

Ha visszaköltözünk Szombathelyre, bukom az állásom, mert nem érnék vissza időben. Az olyan 90ezer minusz havonta, és édesanyámra sem tudom rábízni a Reginát.

Már van egy lányom, aki most másfél éves, elsődleges cél neki mindent megadni.

"A testem minden sejtje kisbabáért ordít"

ezt nem kellene figyelembe venni??Akkor mit??

Ha férfi lennél megértenélek....

Én 21 éves voltam, amikor a fiamat szültem, anyukáméknál laktunk, mert nem volt saját lakásunk, persze volt állásunk, de még segítségre szorultunk. Nagyon nem bántam meg, hogy fiatal anyuka lettem, főleg most, hogy 41 évesen 20 éves a fiam, nagyszerű dolog!!! És az is ritka, hogy manapság egy 21 éves nőnek eszébe jut az anyaság, mert mindenki 30 felett akar szülni, inkább közel a negyvenhez. Így aztán lassan majd megszűnik az is, hogy valaki dédi legyen, örülhetünk, ha az unokáinkat megéljük.

Én azt mondom, ha nem annyira vészesek a körülmények, hogy tényleg nincs mire, hová, stb. szülni, akkor nem hagynám ki a helyedben!!!!