Anya lettem :-)

Három napra rá mentem NST-re, aztán a dokim megvizsgált és mosolyogva közölte, hogy ma szülünk, 2 újjnyira nyitva vagyok! Huh, - mondtam - rendben, akkor hazamegyek a cuccomért, 15 km-re lakom. Azt mondta, hogy valaki hozza be inkább. Jó, apa értesítve: - Hozd cuccom, ma szülünk! Tiszta ideg lett, kb 10 perc múlva ott volt.

Papírok kitöltése, szülőszoba, vizsgálatok, teljesen felpörögtem, annyira boldog voltam. Ami félelem volt bennem, elmúlt. Burkot repesztett az orvos 3 órakor, én magamban mondogattam, meg a babának is, hogy nagyon ügyesek leszünk. Mondták, hogy nyugodtan sétálgassak...

Upsz, apa hol lehet? Kisétáltam a folyosó végére, ott állt halál sápadtan. Kérdeztem: - Nem jössz? Nemsokára itt a pici fiúnk!

Hát ő nem is tudja, kérdi, nem fáj? Mondtam, hogy én jól vagyok, akkor jön vagy nem? Akkor jön... :-)))

Átöltözött a ruhájába, nekem meg jött egy fájás, gondoltam, ez nem is rossz annyira... Örültem. Elfoglaltuk a szülőszobánkat, immár apával. :-) Kértem labdát, hogy nekem az nagyon jó lesz, meg amúgy sem ültem még olyanon, mindig is szerettem volna ilyet....

Nos... eltelt egy óra hossza, nem vészes fájásokkal. A doki jön, vizsgál, apával közli délután 5-kor, hogy a babóca éjfél, egy óra magasságában lesz meg. Apa szétcsúszik... én mondom, nyugi, hamarabb lesz, mindjárt lebeszélem pocakbébivel, hogy jöjjön kifele, mert már nagyon vártam ezt a napot! :-)))

Szülésznőnek mondtam 6 körül, hogy vécéznem kell, kimennék. Azt mondta, hogy megvizsgál előtte, mert ha ezt érzem, jöhet a baba is, de szerinte nem, mert még korai lesz, első baba stb...

Megvizsgált és azt mondta, sehova se menjek, a dokinak telefonáltak gyorsan. Jött is, vizsgál: hupsz, a baba jön kifele! Apa sápadt, masszíroz, kérdezget. Igazság szerint már akkor nem beszéltem. Nem a fájdalom miatt, hanem mert olyan érzés volt, mintha egy másik dimenzióban lettem volna, nagyon a feladatra koncentráltam, hogy mindent jól csináljak. Az orvos mondta, nyomjak... Húúúhaaa, valami nem jó, a számon jön ki sok levegő, lefele nyomni nem fel... Oké, akkor újra! Siker, hát ez sem fáj, érzem, hogy jön egy nagy valami kifele, enyhe feszítő érzés, semmi több. Nyomjunk még egyet! Ott a haja... Haja? Én kopasz voltam, akkor nem is rám hasonlít - gondoltam magamban... Mindegy, nyomok, kicsusszan az én drága kisfiam, akit elképzeltem már annyiszor, hogy milyen lesz. Láttam magam előtt... És egyáltalán nem olyan lett. :-)))

Kire hasonlít ez a kis csupasz béka itt a hasamon? Egyikünkre se... Na sebaj, az enyém biztos, hisz most jött ki! :-) 50 centiméter és 3310 gramm. - Elvágja apuka a köldökzsinórt? Nem, kihagyja, puszilgat engem... A babát odaadják, szopizik, édes, hogy tudja, mit kell csinálni. Én aggódok, hogy nincs is tejcsi, a szülésznő erre megnyomja a mellem és látom, folydogál valami. Oké, nyugodtság, akkor eszik. :-)))

A varrás nem a legjobb, de már poénkodunk. Picurt apával visszahozzák, én még nem tértem magamhoz, hogy megcsináltam, milyen könnyen, boldog vagyok, büszke vagyok magamra. :-)

Éjszakára elvitték. Egész éjszaka nem aludtam, vártam a reggelt, hogy láthassam Őt, a fiam, az én fiamat... Mentem érte, ránéztem és könnyek hulltak a szemeből, oly csodás boldogság könnyek, amit még életemben nem éreztem... De a világon a legjobb dolog, már akkor is tudtam, Ő az... az én drága fiam.