Nelli baba érkezése

Persze álmomban sem gondoltam volna, hogy lehet ekkora szerencsém, mert még 8 nap volt a kiírt időpontig...de azért reménykedtem, hogy kedden reggel majd arra ébredek, hogy elfolyt a magzatvíz, vagy legalább elment a nyákdugó… Csak az éjszakát ússzam meg!-könyörögtem, mivel a párom éjszakás volt aznap, így nem volt, aki bevigyen a kórházba.

Este 10 óra körül lefeküdtem tv-t nézni, 11-re el is álmosodtam, és kikapcsoltam. Épp hogy elaludtam, megint az előző éjszakáról jól ismert fájdalomra ébredtem. De ez valahogy más volt…ijesztően erős. Ez még néhányszor megismétlődött, de én igyekeztem nem venni tudomást róla, hiszen előbb-utóbb biztosan elmúlik majd, ahogy előző éjszaka is. Éjfélkor nem bírtam tovább, felkapcsoltam a villanyt, mert a fájások elég szabályosnak tűntek, gondoltam lemérem, milyen időközönként jönnek! Magam sem hittem el, de teljesen szabályosan, 7 percenként ismétlődtek. Ennek fele sem tréfa!-gondoltam, és elkezdtem írni egy papírra, hogy mikor és hány másodpercig tartanak. Még ekkor sem voltam biztos benne, hogy ez tényleg az, hiszen én azt hittem, ezek sokkal fájdalmasabbak, mint amit én éreztem! Fél 2-kor már 5 percenként jöttek, és kissé erősödtek! Ekkor felébresztettem az anyukámat, de még nem akartam hívni a mentőket, még mindig nem voltam biztos a dolgomban. A fájások között sietve bedobáltam a hiányzó holmikat a kórházi szatyorba, majd miután még ijesztőbbek lettek a fájások, 1:50-kor kimondtam: Hívjuk a mentőket! Miközben vártuk őket, értesítettem a párom: Megyek a kórházba! Mondta, ő is indul azonnal, és kb. 1-1,5 óra múlva ott van! Miután a mentősök átadtak az ambulancián és felvették az adataimat átöltöztem, és már vittek is fel a szülészetre. Ott egy vizsgálóba kísért az ügyeletes szülésznő és ctg-re tett. Közben jött az ügyeletes orvos és megvizsgált-1 ujjnyira vagyok nyitva, eltart még egy darabig, talán kora délutánig-mondta, majd miután még kikérdezett pár dologról, elment. Magamra maradtam a fájdalmaimmal, amik olykor elviselhetetlennek tűntek, és a levetett bugyimat harapdáltam, amikor már nem bírtam. Néhány fájással később visszajött a szülésznő, és megnézte a ctg-t: Ezek még nagyon gyengécske fájások, még sokat kell erősödniük.-mondta, amin persze elképedtem, mert nem tudtam elképzelni, hogy ezek a fájdalmak még fokozódhatnak. Átkísért egy vajúdó helyiségbe, ahol volt ágy, fotel, tv, stb. Persze nem volt türelmem ezekkel a dolgokkal foglalkozni, inkább kimentem a folyosóra az anyukámhoz, és nagy meglepetésemre már a párom is ott volt! De nem sokáig bírtam, vissza kellett mennem lefeküdni. Negyed ötkor jött a szülésznő, és átkísért egy szülőszobába, ahol volt bordásfal, labda, stb. A szülésznő a labdát ajánlotta, amit ki is próbáltam. Közben megint megvizsgált az orvos, ekkor két ujjnyira voltam nyitva. A szomszéd szülőszobában is épp egy szülés zajlott, mindent lehetett hallani, mivel minden ajtó tárva volt-ez kissé elterelte a figyelmemet a fájásokról! Miután a másik szülés befejeződött, visszajött az orvos, és újra megvizsgált-még mindig két ujjnyi. Ritkultak a fájások?-kérdezte. –Azt nem figyeltem, de gyengülni gyengültek azt hiszem-mondtam. Bólogatott, majd elment. Műszakváltás előtt visszajött a szülésznővel együtt, még egyszer megvizsgált. –Ezt már meghagyjuk a következő műszaknak!-mondta, én pedig nem törődve a nyers modorral örültem, mert tudtam, hogy az én dokim lesz a „következő műszak”! Az elkövetkezendő percekben sok doki jött-ment a folyosón, csak épp az enyém nem. Ekkorra már a férjemnek is sikerült beszabadulni, ami nem volt egyszerű, nem akarták beengedni. Így ketten már gyorsabban repült az idő. Fájdalmamban apa kezét harapdáltam és szorongattam, nyögdécseltem. Egy darabig nem jött orvos, csak szülésznők, akik időnként ctg-re kötöttek, de minden rendben volt. A fájások még mindig 5 percesek voltak. 8 körül jött egy teljesen idegen doki, akit még soha életemben nem láttam, és közölte: mivel nem nagyon haladnak a dolgok, burkot repesztünk. Miután éreztem a meleg folyadékot szétömleni, a szülésznő tanácsára lemásztam az ágyról, és visszaültem a labdára. Ekkor felgyorsultak az események: 3 majd 2 percenként jöttek a fájások, amiket már csak üvöltve tudtam elviselni. Fél 9 körül visszajött a szülésznő, és kérdezte, szeretném-e, ha az orvosom vezetné le a szülést, mert itt van a kórházban, de csak most tudta meg, hogy a szülőszobán vagyok. Mondtam:-Ha tud jönni, persze! Hamarosan visszajött a férjem, aki a burokrepesztés előtt elment reggelizni, így megint volt mibe fojtani a fájdalmakat. (az ő kezébe-szegényem!)

Újra rám kötötték a ctg-t, majd jött az orvos, és megvizsgált:-Bő 3 ujjnyi, de még meg kell várni, amíg a méhszáj teljesen eltűnik! Aztán visszajött az egyik szülésznő, és vizes ruhával törölgette az arcomat, elmagyarázta hogy lélegezzek a fájások közben, és nyugtatott, hogy most már nem sok van hátra! Ekkor már elviselhetetlenek voltak a fájások, én pedig nagyon gyenge voltam. Aztán az egyik fájásnál még mindig a labdán ülve úgy éreztem, most nyomnom kell, nem tudom visszatartani-és nyomtam! Kiabáltam a férjemnek, hogy azonnal menjen egy orvosért, mert ez már tolófájás! Jött is az orvos és két szülésznő, felfektettek az ágyra, miközben már jött a következő fájás-úgy éreztem, szétszakadok! Miközben körülöttem ténykedtek, figyelmeztettek a helyes légzésre, de már nem is hallottam mit beszélnek, annyira magamon kívül voltam! Miután rendesen felfektettek, már látták a baba fejét. Azt mondták, fogjam meg a lábaim a térdeim alatt, tegyem az állam a mellkasomra, és ha jön a következő fájás, fújjam ki a levegőt, és nyomjak egy nagyot! Még ki sem mondták, és már jött is, én pedig igyekeztem így tenni, és úgy tűnt nem is nyomtam túl nagyot, mikor hirtelen minden fájdalom megszűnt, megkönnyebbültem-és babasírást hallottam! -9 óra 43 perc! Kislány!-mondta valaki. Hihetetlen volt, egy tolófájással kint volt a baba! Épp úgy, ahogy előtte megbeszéltük: gyorsan és okosan ki fog bújni!

Apa, aki elindult kifelé a szobából amikor felfektettek az ágyra, a küszöbig ért csak el, amikor hallotta a sírást!

Miután elvágták a köldökzsinórt, elvitték a babát, akit apukája is elkísérhetett! Miután megszületett a méhlepény és összevarrtak (sajnos 3 helyen, mivel a méhszáj is megrepedt két helyen) visszahozták a picit pár percre, majd kivitték megmutatni az anyukámnak! Még két órát feküdhettem a szülőszobán, hihetetlen jó érzés volt fájdalmak nélkül feküdni! Közben megérkezett az orvosom és gratulált a picihez!

Dél előtt nem sokkal levittek az osztályra, ahol két nagyon kedves szobatárs várt. Két órával később hozták a babát is, és megszoptathattam! Sajnos egy nappal tovább kellett a kórházban maradnunk, de az a lényeg, hogy minden rendben ment, és mindketten egészségesen jöhettünk haza!