Anorexiás voltam...nem is tudtam...

Azzal kezdem, hogy 164 cm vagyok és kb. 50-51 kg. Ez a súlyom teljesen reális már. Hozzáteszem már...

Az én történetem a következőképpen történt: egy fiú közölte velem, hogy adja le kb. 2 kg-ot, mert akkor "formásabb" lennék. Hát el is kezdtem diétázni...lassan, lassan lement a 2 kg. Tényleg jobban tetszettem magamnak. Jól éreztem magamat a bőrömben. Ez kb. 3 éve volt már. 48 kg ez volt a magammal szemben a felállított súlyideál.

Ez időszakban még nem tudtam, hogy hogyan kell fogyókúrázni...vagyis nem tudtam, hogy mi az a kcal, mi hizlal jobban vagy sem... Nos, ez azóta gyökeresen megváltozott.

A történet ott folytatódik, hogy jött a nagy Ő. A legszerencsésebb vagyok, igazi férfi és a mai napig a párocskám. Egy éjjel fájt a pocakom...nem volt jó az anyagcserém, valami olyat ehettem, amitől "bennragadt a pocakomban". Javasolta, hogy vegyek be egy kicsi hashajtót... Hát itt indultam el az anorexia útján...

Rájöttem ugyanis, hogy a hashajtóval gyorsabb az anyagcserém...vagyis iszonyú gyorsan fogyok...és ez tetszett. Ennek negatív hatásaira nem is gondoltam! Én hülye! Szóval egy idő után szépen hozzászokott a szervezetem, egyre több hashajtót vettem be...nem volt elég. Kétségbeesésemben ezt követően kipróbáltam szinte valamennyi fogyókúrás szert, szűzteát, mindent, amire azt ígérték, hogy fogyni fogok.

Így utólag egyik terméktől sem fogytam semmit, csak sok-sok pénzben kerültek ezek a kuruzslók által (és gyógyszertárakban) is kapható fogyasztószerek.

A mérleg eredmény 44 kg. Kórosan sovány mondhatni... Mellem már nem volt, a bőröm száradt és a hajam fokozatosan el is kezdett hullani. Eleinte nem is foglalkoztam vele, majd nő új haj, gondoltam... Persze! Én hülye! Ha nincs miből, úgy nehéz a szervezetnek hajat építeni.

A tüneteim egyébként, amire fel sem figyeltem:

- állandóan fáradt voltam

- alig érdekeltek a dolgok/emberek

- csak és kizárólag az étel körül forogtak a gondolataim

- szexet egyáltalán nem kívántam, ha belegondoltam, hogy "kell", akkor borsózott a hátam

- homályosan láttam mindig

- éjszaka folyamatosan vádligörcsöm volt

- nem volt rendszeres anyagcserém

- szinte mindig a mérlegen álltam, nézegettem a testsúlyomat

- mindent mértem súlyra, hogy mennyit eszek és hány kalória van benne, megtanultam mindennek a kalóriaértékét… De hülye vagyok!!! Ez így már utólag nagyon szánalmas.

- és hullott a hajam!

Huhh…tudnám még sorolni… Majd a hajam hullása térített igazából észre, illetve, hogy a mérlegre már nem állok fel. Nem méregetem magamat. Így utólag „fegyőrként” szolgált a mérleg…hát tényleg kell nekem egy fegyőr? Kérdeztem magamtól…

Nos, mindez vagy 3 évig tartott, időközben a dús, gyönyörű hajkoronám mintegy ¾-ét elveszítettem… Már-már kopaszodáshoz hasonló foltok jelentek meg a fejtetőmön…

Nos: felhagytam az állandó koplalással és jóízűen el kezdtem falatozni, így fel is szedtem jó pár kilót.. Próbálok nem „zabálni”, hanem mértékkel enni. Majd utánanéztem, hogy mitől hullhat a hajam… A fő ok az alultápláltság és a nem megfelelő vitamin bevitele volt. Ráadásul a fogyókúra miatt a menstruációm is elfelejtett megjönni… Vagyis mintegy 4 hónapig nem volt semmi, amikor is elmentem egy nődokihoz. A hormonháztartásomat is megpiszkálta az állandó koplalás…

Aztán elkezdtem észhez térni… Utána olvastam és rájöttem, hogy évekig anorexiás voltam! Ez a tény villámként csapott belém… Döbbenet, hogy ezt észre sem veszi, aki ebben él.

Felfogtam, hogy ételre szüksége van a szervezetnek!

A hajam miatt voltam az utóbbi időben egy csomó orvosnál és remélhetőleg most már abbamarad véglegesen a hajhullás. A babahajaim el is kezdtek nőni.

Most jól érezem magamat, és elfogadom a testemet úgy, ahogyan van. Sőt! A férfiak tekintete sokkal többször pásztáz végig, mint 44 kg-osan. Ugyanis nőies lettem!

Kérdezem magamtól: megérte -6 kg-ért?! Hát persze, hogy N E M!

Így mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne vigye túlzásba a fogyókúrát és a diétát csakis orvos segítségével végezze!