Fogyásaim története, avagy, hogyan fogyjunk le lassan, tudatosan, tartósan....

Az egész 9 éves koromban kezdődött, mikor anyáék elváltak. Elköltöztem anyával a megszokott környezetből, barátoktól, szomorú voltam, felborult az amúgy stabil lelkiállapotom, amit egy biztos család adott meg. Depressziós lettem, és állandóan beteg voltam, anya szülői kérésre megismételtette velem a 4. osztályt, mert többet voltam otthon betegen, mint iskolában... Elkezdtem + 5-8 kg-ot termelni évente, így az amúgy teljesen egészséges súlyom és testalkatom kibillentve...

15 éves koromra elértem, hogy 78 kg legyek, ennyivel ballagtam el az általános iskolából.

Ezután kicsivel, 2005 augusztusában költöztem ki anyával és mostoha apuval {anya 2,5 évvel a válása után találkozott egy úriemberrel, akivel már 9 éve együtt vannak) Dublinba, Írországba. Ott kezdtem a gimit, de feljebb tettek a 10.-be (hál' Istennek, így behozhattam az ismételt évet) és 3 év alatt végeztem. Na de ne ugorjunk ennyire előre. Gimnazistaként ugyebár minden ciki, ami a "tucat embereknek" nem jön be.

Derékig érő szőke hajam volt (eredetileg fakó szőke a hajam) és ugyebár duci voltam, és próbáltam beilleszkedni egy teljesen új közegbe, teljesen új városban egy abszolút idegen nyelven. Betöltöttem a 16-ot és döntöttem, változtatnom kell, a futáshoz még nem volt elég erőm, kint nem táncoltam sehol, így szépen lassan elkezdtem otthon tornázni, blokkolni a cukor és a fehér liszt bevitelt. Rengeteg gyümölcsöt, zöldséget ettem és light joghurtot. Próbáltam a cukros üdítőket teára és vízre cserélni és működött!:) Fél év alatt 78 kg-ról lefogytam, szépen lassan komótosan 62-63-ra.

Zsigerből jött minden, ha nassolni akartam (ami már nem volt jellemző) almát ettem vagy valamilyen zöldséget, rengeteg gyümölcslevet ittam és zöldséglevet. Büszke voltam magamra, mert sikerült. 2006. nyár végéig elértem a 61 kg-t, majd átléptem egy határt, jött a szeptember, 11. osztály, találkoztam a volt barátommal, az osztálytársaimmal és szembesítettek a kövérségemmel {igen.. 61 kg-osan is..} abbahagytam az evést, 2 hét alatt 55 kg-ra fogytam, elkezdett hullani a hajam, lefogyott az arcom, eltűnt az akkor még egészséges 70/C-s mellem, lötyögött rajtam a 36-os nadrágom, imádtam, hogy kilátszott a csípőcsontom, hogy azt veszem fel reggel, amit csak szeretnék, mert minden jól állt, de anyukám megijedt tőlem. Iskolaidőben könnyű volt palástolni, hogy nem eszem, mivel reggel 9-től délután fél 5-ig tanítás volt (angol-ír iskolarendszer), 7-8 körül értem haza minden nap, akkor meg működött az „anya nem eszem 6 után” szöveg... de őt nem lehet kijátszani, működik az anyaszenzora :) szépen lassan elkezdtem enni... és ahogy a nagykönyvben meg van írva, a dupláját szedtem fel... 2006-2009 között két hosszú kapcsolat után leérettségizve, 1 év óvónéniskedés után 2009 júliusában hazaköltöztünk anyával Magyarországra.

Akkor ismertem meg a párom, akivel azóta is boldogítjuk egymást. Szerelmes lettem, és úgy döntöttem, hogy ha a sors ilyen kis kedves volt velem és boldogságot adott egy kis fizikus szerepében, akkor mindent megteszek, hogy büszke legyen rám. (Ilyenkor persze minden barátunk egyhangúan mondta, hogy de hát ő így szeretett belém, minek/kinek akarok megfelelni? Ha egyszer ő 73 kg-osan is szeret...hát MAGAMNAK!)

Akkor regisztráltam fel a Hoxára, bújtam a diétákat, sikersztorikat, mindent, amit csak lehetett... és októberben elkezdtem kalóriaszámlálással fogyókúrázni, akkor 73 kg kezdő súllyal. Decemberi szülinapomra már 65 kg voltam (a képem is akkor készült) és így szépen lassan komótosan 2010 márciusára elértem a 60-61 kg-ot hihetetlen büszkén, és magabiztosan néztem ki a nagyvilágba mondván, hogy megint sikerült!

Pedig nem csináltam semmi ördöngöset, csak kalóriát számláltam (1000 Kcalt ettem max. naponta) illetve nem ettem fehér lisztet és cukrot, ezzel már csodát művelhet az ember, pláne ha nullás a vércsoportja... (tapasztalat). Csakhogy jött az óriási cunami, egy családi tragédia testében... Párom édesanyja kórházba került március 16-án... Megállt a szíve, és az újraélesztés közben agyi károsodást szenvedett...kómába esett. Mivel közel állt hozzám, és az ember lánya mindent átérez, ha a párjáról van szó, nos én is így tettem...

Mindegy volt, hogy mennyit ettem, vagy mozogtam, jöttek vissza a nagy nehezen leküzdött kilók... 2010. május-júniusára 70 kg-ot tapostam újra. Totális letargia, magamba zuhantam, de nem adtam fel, újabb kutatások, hogyan fogyjak le úgy, hogy eszem, mozgok, de mégis fogyok... kecske is jóllakjon, káposzta is megmaradjon stratégiával útnak indultam... és összebarátkoztam, itt hoxán egy leányzóval (Binkyvel), aki testkontrollal fogyott sokat, őt is kifaggattam és mint kiderült, anya is ezzel fogyott szülés után vissza 60-65 kg-ra.

Pár hétig kutatgattam, majd egy nap úgy döntöttem, rendben, akkor ez lesz. Most két hete étkezem a testkontroll szabályai szerint (Harvey & Marylin Diamond könyve) és már 3,5 kg mínusznál tartok: a lényege, hogy délelőtt csak és kizárólag gyümölcsöt (ha lehet egyfélét) és déltől este 8-ig zöldséggel párosítva lehet enni, szénhidrátot, keményítőt stb. és láss csodát, hat. :) Most a célom, heti 1-1,5 kg-os fogyással szépen lassan elérni a 60 kg-t, emellett, ha megközelítem a 63-65 kg-ot (162 centihez, elvileg 59 kg kéne, hogy legyek, normális állapotban, mert erős csontozatú vagyok) akkor elkezdek futni, most még kifulladok... Szóval, ősz végére remélem, elérem a célom.

Kicsit hosszúra sikeredett, ne haragudjatok, nem így terveztem. Nem olvasom át, így lehet, hogy kusza lesz 1-2 helyet, mert szerintem az első gondolatok mindig jobbak, mint újra meg újra elolvasottak:)

Remélem nektek is sikerül lefogynotok!

Sikeres fogyókúrázást - diétázást!