Amióta gyerekem van haragszom a férjemre, hogy neki mindent... (beszélgetés)

A gyermekvállalás egy nagyon fontos döntés és esemény az életben, ami sok pozitív változást hozhat, de ugyanakkor sok nehézséget is jelenthet a párkapcsolatokban. A gyermekvállalás jelentős időt, energiát és figyelmet igényel, ami elterelheti a figyelmet a párkapcsolatról és a kapcsolatban lévő felek egymásról való gondoskodásáról.

A vallomás, hogy "Amióta gyerekem van haragszom a férjemre, hogy neki mindent lehet. Igazságtalan ez a felosztás, hiányzik a régi életem" azt jelenti, hogy a személy, aki ezt mondja, azt érzi, hogy a férje jelenlegi viselkedése és a felosztás, amelyet ők egymás között alkalmaznak, nem egyenlő, és ez növeli a haragját és sértettségét. A vallomás azt is jelzi, hogy a személynek hiányzik valami a régi életéből, és azt érzi, hogy a férjnek lehetősége van, hogy élvezze azokat a dolgokat, amiket ő maga nem tud.

Az ilyen vallomások jelzik, hogy a személynek szüksége van a kommunikációra és a probléma megoldására a férjével, hogy megértsék és orvosolják azokat a konfliktusokat, amiket érez. A gyermekvállalás után a párok gyakran találják magukat azzal a kihívással szemben, hogy újra felépítsék az egyensúlyt a kapcsolatban és a családban. Az egyensúly megtalálása és fenntartása fontos a párkapcsolat stabilitásának és boldogságának fenntartásához.

Az is fontos, hogy a párkapcsolatban érintett felek kérjenek segítséget, ha szükségük van rá, például családterápia segítségével, hogy kezeljék az ilyen konfliktusokat és segítsenek az életben bekövetkezett változások feldolgozásában. Ezenkívül, a kommunikáció és a problémamegoldás fontos, hogy a párok képesek legyenek megérteni és kezelni az érzéseiket, és egymásra találni az életben bekövetkezett változások után.

Eléggé két táborra bomlottak a hozzászólók. De ezesetben mindkét oldalnak igaza van valahol. Egy gyerek alapvető igénye (lenne), hogy nagy családba szülessen. Az édesanyáknak is az lenne az optimális, ha ott lennének a nagymamák, nagynénik, nővérek, akikkel meg lehet osztani a terheket. Valamint alapvetően nem kellene, hogy az ideális apa képe, aki keveszi a részét a teendőkből, csak egy idilli kép legyen.

De sajnos a valóság az, hogy akár akarjuk, akár nem, az elidegenedés és az elmagányosodás jellemzi az embereket. A nagy családok felbomlottak és szétszéledtek. Ezért mindenkinek saját magának kell megoldania a gyereknevelést. Ettől az édesanyák túlterheltek és frusztráltak. Jellemzően az apukák is fáradtak az anyagi háttér megteremtése miatt. Valamint nincsenek felkészítve arra, hogy hogyan vegyék ki a részüket a kisgyermek körüli teendőkből. Nekik ez nem jön ösztönösen.

Hiába homályosítjuk fel a FI-t, hogy az apának vagy a nagyszülőknek hogyan kellene kivenniük a részüket a gyereknevelésből, ha ehhez náluk nem adottak a feltételek. Ezzel inkább csak arcon csapjuk az amúgy is maga alatt lévő édesanyát azzal az idilli képpel, amire esetleg ő csak vágyik. Valamint azt is fölösleges hangoztatni, hogy magának szülte, hiszen erre már úgyis rájött. Mindenkinek joga van kicsit kiborulni, kicsit sajnálni magát, és kicsit dühösnek lenni, mert az élet nehéz. Sok erőt kívánok hozzá, hogy a FI túl tudjon lendülni ezen, és élvezni tudja a gyermekével töltött időt!

Vagy például emlékszem volt olyan,hogy lebetegedtünk mi szülők, anyám első dolga az volt,hogy jött a 2 évesért és hagyta had gyógyuljunk meg.

Szóval nemcsak "lepasszolni" kell a gyereket a nagyszülőnek. Hanem tök sokat tud tőlük tanulni is. Más emberek,más látásmód, más élettapasztalattal.

És te is olyan nagyi leszel, aki nem vigyáz az unokákra? Higy a gyerekeid fel tudjanak majd egy kicsit lélegezni!? Hogy nekik jobb legyen, mint neked?

Én olyan nagymama akarok lenni, aki ott van az unokák életébe! 🥰

Ha jól belefondolsz, akkor te is tudod, hogy ez nem jó így!

A családnak össze kellene tartaniuk!

Az embereknek is össze kellene tartaniuk! Viszont azt tapasztalhatjuk minden felől, hogy széthúzás megy! Nem lepasszolod a gyereket, hogy csavarogj, hanem elviszed a nagyihoz egy éjszakára, hogy elmehess egy moziba, vagy vacsizni! Ez mindenkinek jót tesz és mindenkinek kellemes élmény!

Persze az én szüleimet sem érdekelték az unokák, igaz rohadtul nem is voltak jó szülők!

Édesapám élt csak, és anyósomék, amikor megszülettek a gyerekeim. Anyósomék teljesen elzárkóztak a gyerekektől.Nem igazán érdekelt, mert ők ilyen szülők is voltak állítólag. Csapnivaló egoisták.

Édesapám pótolta mind a három nagyszülőz, annyi szeretet adott az unokáinak.

Vannak olyan nők, szülők is, akik azt gondolják, szülnek egy, vagy több gyereket és essen is hasra mindenki ezután tőlük, hiszen ők egy csodát hoztak erre a világra. Innentől szülő, testvér azért van, hogy az ő kegyeiket lesse.

Ezt egyébként szerintem érzi a szülőpár, a szülei szeretnének-e nagyik lenni?

Annyi oka lehet, hogy esetleg nem. Nem egészséges, belefáradt a munkába, lehet még aktív dolgozó, felnevelték a gyerekeiket, most szeretnének még élni cseppet, kimozdulni, esetleg válás, vagy özvegység miatt párt találni, vagy nyugdíj után nem elég a pénze és még dolgozna.

A lényeg ne akarjuk arra sózni a gyereket, aki nem szeretné.

A gyerekeimre egyetlen egyszer nem vigyáztak a nagyik, nem alhattak náluk sem! Ezt nem tartom helyesnek, mert a gyerekeknek is nagyon fontos emlékek lehetnének! A szülőknek meg esélye lenne egy kis közös, gyerekmentes programhoz, ami erősíti a kapcsolatukat! Kevesebb lenne a válás is!

A nő nem magának szül! Apukára ugyan olyan szüksége van a gyermeknek! Ahogy szükség lenne a nagyszülőkre is!

Én olyan nagymama leszek, aki imádni fog vigyázni a unokáira! Azt szeretném, hogy az unokáknak sok szép emléke legyen rólam! 🥰 Amilyen csodák voltak az én nagyszüleim is , olyan szeretnék én is lenni! 🥰

Én elég hamar egyedül maradtam a kicsivel, elváltunk. Egyszer meg akartam kérni anyámat hogy vigyázzon rá, és reflexből az volt a válasz: Ha borjad, nyaljad!😀

nem mindig úgy alakulnak a dolgok ahogy tervezzük. Sokkal előbb nekem is más döntéseket kellett volna hozni, akkor most más lenne az utam. Ugye ha tudjuk elesünk, előtte leülünk.

Amikor én szültem, akkor nem volt meg gondolatban sem, hogy családnak szülök, hanem a saját felelősségemre az apjukéval együtt.

Úgy kalkuláltam az életem, ha netán valamiért egyedül kellene felnevelni őket, akkor is meglegyenek a feltételek, ne kelljen senkire terhelni a felelősséget, se anyagilag, se érzelmileg, se fizikailag.

A család az egy bónusz. "Magunknak" szülünk a saját felelősségünkre, nem családnak, nem az államnak. Normál esetben úgy neveljük őket, hogy önálló talpraesett felnőttékké váljanak.

Eddig nem volt gondom ezzel, nálam egyik sem volt még puha 🍆😜🤭 gondolkodj el ezen 😅

Ja, és azért mert valaki máshogy látja a világot, hidd el nem baj. Nem kell senkire sem ráerőszakolni magadat, nem biztos h az jó mindenkinek ami neked.....

Igen, mert az emberek nem bírják az igazságot. Sajnos ez az élet területén mindenhol így van.

És fenn tartom, hogy aki olyan eszetlenséget ír,hogy magának szül, az meg is érdemli a sorsát. Én a családnak vagyok híve, mert egy gyermek családba születik, ahol jó esetben vannak rokonok. És igen, nekik is van lehetőség segíteni. Nagyszülők esetben kifejezetten.

Szerintem olvasd el Viola hozzászólását, mert az volt egy bicskanyitogató iromány.

Nem hiszem,hogy alpári lenne, ha valakit szembesültünk azzal,ha hülyeséget beszél 🤔😉