Még mindig haragszom... (beszélgetés)

Egy rákosbetegség kitudja az embert fordítani magából.

Ismerősömnek azt mondta a férje, bárcsak neki is ennyire fájna, hogy megtudja mit él át. Lecurvázta.

Aztán kiderült áttétvolt az agyában is, tehát lehet nem is tudta mit mond. Ez a nő akkor elnézte neki, aztán a halála után megbocsájtotta. Talán ő cselekedett jobban, hiszen neki a harag, a gyűlölet nem marja a lelkét. A harag is beteggé tehet, Nem kell a temetőbe járnod, magadnak kell megfelelned nem másoknak, de a lelkedben jobb lenne, ha elcsitulna már a vihar. Ő már nincs, gondolom szenvedett éppen eleget fizikailag.

Csak egyetérteni tudok veled. Ha jól belegondolsz, akkor a faluban mindenki mocskol mindenkit, aki eltér a bevett sztereotipiáktól. Tök mindegy, miről van szó. Az emberek alapvetően unatkoznak... Halottakról vagy jót, vagy semmit. Ezzel is csak az a probléma, hogy ez az idézet egy félrefordítás miatt szól így. A valóságban arról szól, hogy halottakról vagy jót, vagy az igazat! Miért kellene "jónak" beállítani valakit, aki megmérgezte a szerettei életét? Egy rohadék volt és nem volna baj, ha ezt mindenki tudná. A röhely az, hogy tudták is, de mennyivel egyszerűbb a megbocsátást hirdetni? Hiszen az egész falu, a "nyáj" ezt harsogja... Akkor nem kell igazából állást foglalni, valójában nem támadható. Vagyis beleolvadsz a jól megszokott, hagyományok alapján elfogadott, támogatott masszába, amit mondjuk faluközösségnek hívnak... végül is ez a kimondatlan céljuk! Mindenki legyen egyforma... Hát, ezt sose tedd! Némi humorral megspékelve: állj két lábra és követeld a jogaidat! :)

Neked ez a két év maga lehetett a pokol. Elvett az életedből két évet, a saját ostobasága, úrhatnámsága, stb okán. Ezért nehéz rajta túltenned magad, nem is fog soha sikerülni, az ilyet nem lehet elfelejteni, pláne nem megbocsájtani! Lesz egy tüske a szívedben és mindig fájni fog... arra vigyázz, hogy ez ne keserítse meg az életedet és hogy soha többé ne forduljon elő. Sajnos, az emberi faj képtelen a normális viselkedésre, ezért kénytelenek vagyunk felvértezni magunkat...

Megdobnak kővel... mélységesen egyetértek! De én csak úgy tudtam, hogy dobd vissza sziklával. De a "törd el a kezét" sokkal jobb! Legyen így mindig, sose hagyd magad. Mi vagy te opportunista? Hát,nem!

Remélem, hogy megerősítettek ennek a két évnek a történései a hitedben. Ha jól gondolom, komoly fordulatot vett az életed. Legyen is így, ne hagyd, hogy mások irányítsák az életedet, mindig tedd azt, amit a szíved diktál. Attól, hogy min mentél keresztül, te nem lettél rosszabb ember... de arra ügyelj, hogy soha többé ne kerülhess ilyen helyzetbe.

Haragudj, ha attól jobban érzed magad, bár kétlem.

Kinek tartozol bármiért is magyarázattal?

Húha!

20 év együtt élés után ilyet olvasni, elég érdekes. Mi a fenéért voltál vele?

Simán belefér egy beteg ember elhagyása is, ha olyanok az idnokok.

És a témához: Ha nem akarsz menni, akkor ne menj. Ha megkérdezik a rokonok, hogy miért nem, akkor mond, hogy nincs kedved és nem érdemli meg. Nem kell senkit elküldeni a fenébe, egyszerűen meg kell mondani az okát, aztán gondolkodjon rajta, ha még akar.

Vannak ismerőseim, akik még arra sem voltak hajlandóak, hogy eltemessék az apjukat. Teljesen érthető volt az indokuk.

Van egy másik ismerősöm, aki a szülei halála után tudott meg valamit az apjáról, és nagyon dühíti. Neki azt szoktam mondani, hogy ha zavarja az apja, akkor szedje ki a sírból az urnát és dobja ki;) Még nem tette meg...

Tényleg mennyi gyilkos düh van benned 6 év után is 😳

Ez nem egészséges.

Az utolsó 4 évet leszámítva szép volt a közös életetek?

Nem lehet, hogy a betegsége fordította ki valahogy őt magából? Sajnos vannak betegségek amelyek felborítják az agyát az embernek, belenyúlnak a személyiségébe, és nem jó irányba.

Szerintem szard le, hogy ki mit gondol, és tedd azt ami neked jól esik. Viszont a férjednek talán megbocsájthatnál, hiszen neked se jó ilyen haragot táplálni iránta. Engedd őt el.

Miért dühösködsz még ezen? Felejtsd el!

Miért nem magad okolod azért, mert nem léptél ki időben a házasságodból? Miért viselted el 20 évig?

A falu szája meg... 💩 rája.

Sziasztok!

A téma a temetőbe járás. 20 évig éltem együtt a férjemmel. 6 éve özvegy vagyok, de még mindig olyan dühös vagyok rá amiatt ahogy bánt velünk hogy nem járok ki a sírjához. Tavaly még megbíztam egy embert hogy gondozza a sírt de idén már azt sem. A falusiak persze megszólnak emiatt, de már olyan ritkán járok ki a házból hogy már nem is érdekel. Vagy legyek inkább képmutató? De az mire lenne jó? A helyzet az hogy a sírja mellett a másik soron ott van a dédszülőké akiket tiszteltem és oda járok.