Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Még mindig haragszom... fórum

Még mindig haragszom... (beszélgetős fórum)


28. Scherlock (válaszként erre: 22. - Fórumnyitó (anonim))
2022. febr. 8. 19:13
Meggonoszodtál na.
27. 9b10f3d7ff (válaszként erre: 11. - Fórumnyitó (anonim))
2020. szept. 25. 16:28

Egy rákosbetegség kitudja az embert fordítani magából.


Ismerősömnek azt mondta a férje, bárcsak neki is ennyire fájna, hogy megtudja mit él át. Lecurvázta.

Aztán kiderült áttétvolt az agyában is, tehát lehet nem is tudta mit mond. Ez a nő akkor elnézte neki, aztán a halála után megbocsájtotta. Talán ő cselekedett jobban, hiszen neki a harag, a gyűlölet nem marja a lelkét. A harag is beteggé tehet, Nem kell a temetőbe járnod, magadnak kell megfelelned nem másoknak, de a lelkedben jobb lenne, ha elcsitulna már a vihar. Ő már nincs, gondolom szenvedett éppen eleget fizikailag.

26. katt2 (válaszként erre: 22. - Fórumnyitó (anonim))
2020. szept. 25. 14:24

Csak egyetérteni tudok veled. Ha jól belegondolsz, akkor a faluban mindenki mocskol mindenkit, aki eltér a bevett sztereotipiáktól. Tök mindegy, miről van szó. Az emberek alapvetően unatkoznak... Halottakról vagy jót, vagy semmit. Ezzel is csak az a probléma, hogy ez az idézet egy félrefordítás miatt szól így. A valóságban arról szól, hogy halottakról vagy jót, vagy az igazat! Miért kellene "jónak" beállítani valakit, aki megmérgezte a szerettei életét? Egy rohadék volt és nem volna baj, ha ezt mindenki tudná. A röhely az, hogy tudták is, de mennyivel egyszerűbb a megbocsátást hirdetni? Hiszen az egész falu, a "nyáj" ezt harsogja... Akkor nem kell igazából állást foglalni, valójában nem támadható. Vagyis beleolvadsz a jól megszokott, hagyományok alapján elfogadott, támogatott masszába, amit mondjuk faluközösségnek hívnak... végül is ez a kimondatlan céljuk! Mindenki legyen egyforma... Hát, ezt sose tedd! Némi humorral megspékelve: állj két lábra és követeld a jogaidat! :)


Neked ez a két év maga lehetett a pokol. Elvett az életedből két évet, a saját ostobasága, úrhatnámsága, stb okán. Ezért nehéz rajta túltenned magad, nem is fog soha sikerülni, az ilyet nem lehet elfelejteni, pláne nem megbocsájtani! Lesz egy tüske a szívedben és mindig fájni fog... arra vigyázz, hogy ez ne keserítse meg az életedet és hogy soha többé ne forduljon elő. Sajnos, az emberi faj képtelen a normális viselkedésre, ezért kénytelenek vagyunk felvértezni magunkat...


Megdobnak kővel... mélységesen egyetértek! De én csak úgy tudtam, hogy dobd vissza sziklával. De a "törd el a kezét" sokkal jobb! Legyen így mindig, sose hagyd magad. Mi vagy te opportunista? Hát,nem!


Remélem, hogy megerősítettek ennek a két évnek a történései a hitedben. Ha jól gondolom, komoly fordulatot vett az életed. Legyen is így, ne hagyd, hogy mások irányítsák az életedet, mindig tedd azt, amit a szíved diktál. Attól, hogy min mentél keresztül, te nem lettél rosszabb ember... de arra ügyelj, hogy soha többé ne kerülhess ilyen helyzetbe.

2020. szept. 25. 13:20

Haragudj, ha attól jobban érzed magad, bár kétlem.


Kinek tartozol bármiért is magyarázattal?

2020. szept. 25. 12:49

Húha!

20 év együtt élés után ilyet olvasni, elég érdekes. Mi a fenéért voltál vele?

Simán belefér egy beteg ember elhagyása is, ha olyanok az idnokok.


És a témához: Ha nem akarsz menni, akkor ne menj. Ha megkérdezik a rokonok, hogy miért nem, akkor mond, hogy nincs kedved és nem érdemli meg. Nem kell senkit elküldeni a fenébe, egyszerűen meg kell mondani az okát, aztán gondolkodjon rajta, ha még akar.


Vannak ismerőseim, akik még arra sem voltak hajlandóak, hogy eltemessék az apjukat. Teljesen érthető volt az indokuk.


Van egy másik ismerősöm, aki a szülei halála után tudott meg valamit az apjáról, és nagyon dühíti. Neki azt szoktam mondani, hogy ha zavarja az apja, akkor szedje ki a sírból az urnát és dobja ki;) Még nem tette meg...

23. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 21. - Globus)
2020. szept. 25. 12:23
Ugye nem hiszed azt hogy gyászolok? A halála igazi megkönnyebbülés volt. Felszabadító. És nem csak nekem.
22. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 21. - Globus)
2020. szept. 25. 12:21
Dehogynem. Ha tudnád mekkorát változtam. Előnyömre.Milyen másik vęgéről? Kérlek írj valami konkrétat. Talán rossz címet adtam. Lehetett volna ez: A magam részéről lexarom de mit kezdjek az idős rokonokkal ha nem akarom megbántani. És nem kell az ájtatos hazugság, ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel. Nem nem. Ha megdobnak kővel törd el az illető kezét hogy eszébe ne jusson még egyszer dobálni.Rengeteget tanultam ezalatt a hat év alatt. Kritikusabb lettem. Hatékonyabb.
21. globus (válaszként erre: 18. - Fórumnyitó (anonim))
2020. szept. 25. 12:04
De látod, hogy ennyi idő alatt nem vagy jobban. Különben nem született volna ez a fórum. Muszáj lesz másik végéről közelítened, mert belebetegedhetsz.
20. Lávli* (válaszként erre: 19. - Fórumnyitó (anonim))
2020. szept. 25. 11:58
Persze, igazad van, ártalmasabb az elfolytás. Csak ez már túl régóta tart.
19. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 17. - Lávli*)
2020. szept. 25. 11:57
Szerintem sokat segített ez a szó szerint gyilkos düh.Abban hogy ellentmondjak, odacsapjak,tudjak nemet mondani. Hogy többé senki se uralkodhasson rajtam. Hogy kiálljak magamért. Tulajdonképpen már elküldtem pár falubelit a fenébe. Meg is állapították mekkora pofám van és bunkó vagyok. De a rokon az más.
18. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 15. - Globus)
2020. szept. 25. 11:49
De haragudhatok. Bárkire. Ha elfojtanám a haragot sokkal rosszabb lenne.Nem szoktam emiatt a sarokban sírdogálni. Egyszerűen csak nem érdekel, nem megyek oda és nincs emiatt lelkiismeretfurdalásom. Annyi hogy beszólogatnak. Vannak dolgok amiket nem lehet megbocsátani.
17. Lávli* (válaszként erre: 16. - Fórumnyitó (anonim))
2020. szept. 25. 11:46

Tényleg mennyi gyilkos düh van benned 6 év után is 😳

Ez nem egészséges.

16. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 15. - Globus)
2020. szept. 25. 11:43
Nem azzal töltöm a napjaimat, hogy reggeltől estig haragszom. Csak most jön majd a mindenszentek, vele a rokonok. Évente egyszer azért az ember csak kimegy.Mások sem járnak gyakrabban, persze van néhány asszony akinek ez heti program. Eleinte én is kijártam virágokat is ūltettem amit mindig lelegeltek a vadak. Egyre ritkábban mentem végül már sehogy sem. El tudtam engedni, ha hirtelen eljönne a feltámadás saját kezűleg csapnám agyon. De ezt nem mondhatom el senkinek, nem is tudják mi volt. Egy rokonunk tudja, de ő legalább nem piszkál ezért. Mások szerint kötelességem volna rendben tartani. Hát a lófaxt. Mondjuk ezt mondhatnám a rokonoknak is. Ha belegondolok sokat nem veszítenék.
15. globus (válaszként erre: 11. - Fórumnyitó (anonim))
2020. szept. 25. 10:37
Pedig ha megbocsátanál, helyére kerülnének a dolgok. Ez okozza benned az ellentmondást, hogy nem tudtad elengedni. 6 év hosszú idő, azt mondják, még szeretteink esetében is egy évig számít normálisnak a gyászfeldolgozás. Ha nem sikerül, érdemes pszichológushoz fordulni. Nem haragudhatsz élethosszig egy halottra! Mérgezed magad.
14. bozsu55 (válaszként erre: 11. - Fórumnyitó (anonim))
2020. szept. 25. 10:07
Lépj túl, senkinek nem tartozol elszámolással. Magadat ne emészd márcsak azért se mert belebetegszel.
13. katt2 (válaszként erre: 3. - Globus)
2020. szept. 25. 10:04
A szüleim már meghaltak. Hamvasztás és a hamvakat a kertemben temettem el. A tetejére csináltattam egy gránit lapot, rávésettem a nevüket, mást nem. Amikor kimegyek a kertbe, mindig látom a követ és mindig eszembe jutnak azok az évek, amikor még együtt voltunk.
2020. szept. 25. 10:02
Én az a típus vagyok, aki magas fokon letojja, hogy mit gondolnak róla mások, főleg idegenek. Senkinek semmi köze hozzá, hogy mikor, miért, mennyit, kihez mész ki a temetőbe
2020. szept. 25. 09:59
Igen előtte jó volt, de nem tudok megbocsátani. Van rá okom amit nem írok le. Csak azért kérdeztem mert egyik sírral törődök a másikat meg ott egye meg a fene és közel vannak egymáshoz. Nem gyakran járok ki, csak mindenszentekkor persze mindenki feljogosítva érzi magát hogy megszóljon. Van két felnőtt fia ők sem járnak ki. Az utolsó két évben mindenkit elmart maga mellől.Vastagbélrákja volt, az orvosok megmondták hogy nem tudnak segíteni már műtéttel sem, ugyan megműtötték de kivenni nem tudták olyan rossz helyen volt és már áttétes. Mire lett volna a második műtét pont egy nappal előtte halt meg a kórházban.
10. Bless the child (válaszként erre: 9. - Bozsu55)
2020. szept. 25. 09:40
Nem azon a napon megyek
9. bozsu55 (válaszként erre: 7. - Bless the child)
2020. szept. 25. 09:39
Én meg pont akkor az egyszer nem megyek.
2020. szept. 25. 09:28

Az utolsó 4 évet leszámítva szép volt a közös életetek?


Nem lehet, hogy a betegsége fordította ki valahogy őt magából? Sajnos vannak betegségek amelyek felborítják az agyát az embernek, belenyúlnak a személyiségébe, és nem jó irányba.


Szerintem szard le, hogy ki mit gondol, és tedd azt ami neked jól esik. Viszont a férjednek talán megbocsájthatnál, hiszen neked se jó ilyen haragot táplálni iránta. Engedd őt el.

2020. szept. 25. 09:19
En se járok temetőbe, pedig nem haragszom a szeretteimre. Egy évben egyszer kimegyek, ennyi. A szívemben ők még élnek. Nem a temetőbe járkálás a mércéje a szeretetnek
2020. szept. 25. 09:16
Hamvasztás volt. Nem húsz évig éltünk rosszul. Az utolsó négy évben kiderült hogy halálos beteg. Na attól kezdve csak bántott.Pedig senki más rá sem nézett, én gondoskodtam róla. Úgy gondolom pont ezért nem kellett volna azt bántani aki törődik vele. Szerintem undorító dolog lelépni ha a másik megbetegszik.És most lehet írkálni hogy ja akkor magadnak kerested. Meglehet. Gondolom én vagyok a hülye amiért becsületesen kitartottam. Ez is lehet. De én komolyan gondolom a holtodiglan, egészségben- betegségben. Blabla, nyilván tudjátok. Most nem is párkapcsolat elemzéséből van szó. Nekem nem fér bele valakit a bajban elhagyni. De ennél többre nem vagyok hajlandó, az utolsó két évben mindent tönkretett. Akkor már többet volt kórházban mint otthon.
5. Amaunet (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
2020. szept. 25. 09:01

Miért dühösködsz még ezen? Felejtsd el!


Miért nem magad okolod azért, mert nem léptél ki időben a házasságodból? Miért viselted el 20 évig?


A falu szája meg... 💩 rája.

2020. szept. 25. 08:57
Tedd azt, amit a szíved diktál.
3. globus (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
2020. szept. 25. 08:51
Ilyen esetekben praktikusabb a hamvasztás, és egy pici urnasír, amit lefednek és semmi gondozást nem igényel. Urnafalban aztán még a semminél is kevesebbet.
2020. szept. 25. 08:43
Hát ha évek óta nem jártál a sírjához, akkor most hirtelen miért tennéd? Biztos megszokták már a falu lakói is, hogy így történik.
2020. szept. 25. 08:40

Sziasztok!

A téma a temetőbe járás. 20 évig éltem együtt a férjemmel. 6 éve özvegy vagyok, de még mindig olyan dühös vagyok rá amiatt ahogy bánt velünk hogy nem járok ki a sírjához. Tavaly még megbíztam egy embert hogy gondozza a sírt de idén már azt sem. A falusiak persze megszólnak emiatt, de már olyan ritkán járok ki a házból hogy már nem is érdekel. Vagy legyek inkább képmutató? De az mire lenne jó? A helyzet az hogy a sírja mellett a másik soron ott van a dédszülőké akiket tiszteltem és oda járok.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook