Amikor nem megy a szoptatás, pedig van tej (beszélgetés)

Én annyit tennék hozzá az eddigiekhez, hogy néha meg pont az a jó, ha valaki nem nyugszik bele a megoldásba (itt épp a fejés), hanem tovább keresi az okokat...

Az én lányom, mint utóbb kiderült, középsúlyos izom-hipotóniával (oxigénhiány miatti beidegzési probléma) született, ami az egész testére kiterjedt. A jobbra húzó buksiján kívül a szopni nem tudás (nem tudta beszippantani a mellem) volt a másik jel, amire felfigyeltem. Akkor még semmit pontosat nem tudtam a szoptatásról (sajnos), de annyit igen, hogy ez egy automatikus reflex, aminek működnie kell, különben "nagy baj van". Később kiderült, hogy a szájizmok elégtelen működése miatt nem tudta elég nagyra kinyitni a száját ill. rámcuppanni. A 3-4. célirányos Dévény-torna után már érezhető volt a javulás. (Összesen 13 hónapig jártunk..)

A szoptatás mondjuk egy véletlen folytán menekült meg nekünk, mert ha a kórházban nem kapunk bimbóvédőt, valószínűleg abbahagytuk volna a próbálkozást. Más kérdés, hogy a védő egyébként épphogy megnehezíti a babának a szopást - dehát néha még ez is jobb, mint a nem szoptatás. Végül kb. 4 hónaposan tudtuk abbahagyni a védőzést, és még most, 28 hónaposan is szoptatok, napi 2x.

Mindezt csak azért írtam, hogy újra elhangozzon, hogy érdemes nagyon körültekintően eljárni, amikor valaki végleg "feladja" a szoptatást, mert lehet, hogy olyan gond van a háttérben, ami mégis megoldható lenne. (Ahogy előttem is írtak pl. a lenőtt nyelvről.) Persze, részben szerencse kérdése, hogy mi derül ki és mi nem...

Sziasztok!

Kicsit hasonló történt velünk is: nagy cici, sok tej, de legalábbis elég, pici baba. 3 hónapba telt, mire kiderült hogy a kisebbik mellemben kb. fele annyi mirigyállomány van, mint a másikban, ha ebből szopott a baba, éhes maradt. Elkezdtem minden alkalommal a kisebb mellel kezdve két mellből szoptatni. Fél éves korára úgy-ahogy magára talált a gyerek, de több kilóval (!) volt elmaradva az átlagtól. Már majdnem másfél éves volt a lányom, amikor kiderült, hogy izombetegsége van. Valójában nem zsírszövet hiánya van, hanem az izomtömege kevesebb és ezzel párhuzamosan gyengébb az izomereje. Látványra olyan a nyelve is, mintha le lenne tapadva, de alaposan kivizsgálták és ez is az izombetegségből adódik. Most készülünk második babára, félek, hogy ugyanezt kell végigélnem, újabb beteg baba, ugyanazok a nehézségek.

Nekem szerencsére tejem is van (kopp-kopp-kopp), és kizárólag fekve megy is a szoptatás, de el tudom képzelni az érzést, amikor tele a cici és mégsem kell a babának, néha nálunk is előfordul, oltári hiszti kíséretében. Sokáig kerestem az okát, mert nem értettem, sokszor együtt sírtam a kicsivel. Mostmár ha ilyen van, nyúlok is a cumisüvegért, és fejek. Valahogy onnan mindig elfogadja.

Nem szabad idegeskedni az ilyen helyzetek miatt. Ez van, aki meg okoskodik, és nem enged fejni... nem is értem, felnőtt nők vagyunk, mi az, hogy valaki a kórházban nem engedi, hogy fejjünk... szóval az ilyenekkel nem szabad foglalkozni!

Mindenkinek sok sikert és egészséges babákat!

Én a másik fél voltam ebben a kérdésben. Ugyanezt csináltam anyukámmal babaként. És akkor még normális mellszívó sem volt, nagyrészt kézzel fejt. Éjfélkor feküdt, hatkor kelt hat hónapig. Öcsémnél sem volt sokkal jobb a helyzet, de ő azért valamennyire tudott szopizni.

Nekem kevés volt a tejem, és hogy amennyit lehet, annyit megkapjon a lányom, én is fejtem.

Sokan nem értik meg ezeket a dolgokat, mert nekik minden tökéletesen ment. Az ilyeneket legszívesebben lecsapnám, miközben pampognak.

Eleve ennek az egésznek szerintem evolúciós okai vannak. Hisz az ember mindig is közösségben élt, és régen a nők folyamatosan terhesek voltak vagy szoptattak, sok-sok baba volt egy csapatban. Ha valakinek nem ment a szoptatás, szoptatta a babáját az, akinek ment és volt fölösleges teje. Így nem haltak meg azok a babák, akik rossz géneket örököltek.

Nekem nem sikerült a szoptatás,visszakerültünk a kórházba,idegeskedés nem evés,lássuk be ha nincs elég tej nem hagyhatom a gyerekem éhen halni!!

Tápszeres,de nem beteg,nem allergiás.

Ha ezért rossz anya vagyok legyen,de nem én vagyok az egyedüli.

Szia!

Nekem is így indult, hogy nem tudott szopizni a lányom. A kórházban nem engedtek fejni, pedig majd szét durrant már a cicim... Aztán haza mentünk, fejtem és cumisüvegből kapta. Én is ezt a nézetet vallom, hogy legalább anyatejet kap és az enyémet! Persze nem adtam fel, próbálkoztunk azért közben szopival is... 4 hetes korára megtanult egyedül szopizni (akkor sokkal hosszabb időnek tünt)és 20 hónapos koráig szopizott (persze a végén már csak este).

Nekem is rengeteg tejem volt az elején, mégis mellé kellett táplálni a kórházban, ami aztán ahogy hazaengedtek, a sok idegesség miatt néhány hónap alatt elapadt.

Az volt a legrosszabb, hogy hiába szerettem volna szoptatni, nem tudtam.

Aztán ugye a dilemma, hogy na és a tápszer?

Megmondom őszintén, a fiam sohasem evett olyat.

A gyerekorvos (akinek 3 gyereke volt már akkor) azt tanácsolta, hogy nyugodtan vegyek alacsony zsírtartalmú tejet, amit forralás és hűtés után adhatok a gyereknek.

Tanácsolta ezt azért, mert sohasem volt a családban tejallergiás.

Megpróbáltuk, bevált.

De az tényleg pocsék érzés, mikor a fagyó már tele van az lefejt tejjel, a gyerek meg sír, mert nem tud szopni... pontosabban valami miatt ciciből nem lakik jól vele.

Hát itt nincs ilyesmi. :D

Amúgy az elsőt még otthon szültem.

Most majd dumálhatnak bármit, úgysem értem! :DDD

Majd nézek rájuk naaagy boci szemekkel, egy idő után csak feladják az okoskodást! :DDD

Egyébként itt nem nyomatják annyira ezt a szopi-témát, ha nem akarod, vagy nem megy, adnak tápszert - a legdurvább, hogy még a kétéves gyerekkel is azt itatnak cumisüvegből!!!!!!!

De ez már más téma...

Te bizonyára nem az általam felvázolt "állat" kategóriába tartozol. :)

Valahol azért őt is sajnálom, mert valljuk be, olyan körülmények között, annyi pénzért, hétvégén-ünnepnapon dolgozni: le a kalappal. De miért a szerencsétlen újszülött és újdönsült anyuka kell megszenvedje bárkinek is a klimaxát???

Na, a nővérek sokszínűségéről meg...

Volt olyan, aki mindig minden kimamára rámosolygott, mikor hozta a piciket, a gyerekekre mindig mosolyogva és csillogó tekintettel nézett.

És volt olyan is, aki gyakorlatilag odab*szta (bocsi a szóért) a gyereket az ágyra, vagy épp úgy tolta oda a kiskocsiban, hogy háromszor csapódott az ágy és a fal között, mire megállt, mert el tudtam kapni. És ugyanez az állat a második napon úgy fogta össze a mellbimbómat (akkor még bimbóvédő nálkül voltam), hogy másfél hétig látszott a véraláfutás!!!

Bő egy hónap múlva szülök, de tutira egyik sem fog hozzám nyúlni!!! És a saját fejem után megyek majd, úgyhogy a mellbimbóvédő már megvan, sterilizáló folyadék megvan, ezekkel vonulok szülni!!!

Velem közölték, hogy ilyen mellből nem fogok tudni szoptatni, rácáfoltunk.

Jobb, ha meg sem szólalnak, ha már segíteni nem tudnak vagy nem akarnak, de ezek a negatív bélyegek nagyon károsak.

Szia!

Szinte megkönnyebbülten olvastam soraidat,mert szinte

ugyan ezt éltem-éltük át.2-szer.Talán annyit fűznék hozzá,hogy én azon az osztályon vagyok csecsemő ápolónő,így még több hideget kaptam amikor elővettem a saját mellszívómat és cumis üvegeinket.Nem túlzottan érdekelt /2.alkalommal/a gyerek az első.

Én azt gondolom, mind a két véglet a helytelen információáramlás miatt történhet meg. A nőknek 2-5%-a nem tud szoptatni valamilyen anatómiai rendellenesség miatt, de jóval többen nem szoptatnak, mert a rossz infók miatt a tej elapad vagy úgy tűnik, nincs is.

A túltelítődés is ebből ered, nem jók az infók,aztán persze, hogy csak az ijedtség, riadalom marad mindkét esetben és ritka, hogy megszülessen időben a megoldás és hosszan lehessen folytani a szopit.

Ezek a hibák miatt nem gondolnám, hogy bármelyik anya rossz lenne, és üvegből is lehet szoptatási körülmények között etetni a gyereket és megadni az ta testközelséget, amire vágyik, mert a szoptatás nemcsak az etetésről szól, hanem sokkal többről. De nem kell lemondania erről annak sem, aki üvegből táplál bármi ok miatt. Csak erre figyelni kell.:-)