Amikor már nincs tovább? (beszélgetés)

Én is egyből arra a bizonyos 7évre gondoltam...De részemről mindig is furcsa volt,hogy két ember ennyi év együttélés után miért nem házas.(bevallom házasságpárti vagyok,és sosem tetszenek az olyan sztorik,ahol leírják,h 18 évesen összejönnek és 27-28évesen meg ami marad az a kalap meg a bot és a nő már nem biztos,hogy idejében,de szedi a sátorfáját.).Esetleg gondolj erre,hogy őt választanád-e férjedül,ennyi veszekedés,sértegetés és megalázás után?Én a történet alapján egyből nem-re gondolnék...És Te?

Más.25 éves vagy,ízig-vérig fiatal és szép Nő!Semmivel sem vagy elkésve,ha tartósan nem vagy boldog,és már szeretkezni sem tud vele önfeledten,akkor ideje lépned.Ez az én véleményem.

Sziasztok. Végigolvastam amit írtatok, most én is beleszólnék.

Előbb-utóbb minden kapcsolatban eljön az időszak, amikor ellaposodik, mikor néha a hátunk is borsódzik a párunktól. Azt mondják a kritikus 7. év a ludas, de megy az magától is. Azt írtad, 25 éves vagy. Nagyon fiatalon összeköltöztetek! Talán az volt a hiba. Én is 19 évesen költöztem össze az exemmel, 9(!) évig éltünk együtt, de az utolsó 2 év már kész kínszenvedés volt... Hiába, szerelem már nem volt, de nehezen hevertem ki(ha egyáltalán már túl vagyok rajta), inkább csak megszokásból voltunk már együtt.

Azt tanácsolnám, értékeld a kapcsolatod, mennyire fontos neked, és ha úgy érzed, megéri, beszélj a pároddal, és próbáljátok megmenteni KÖZÖSEN! Ha viszont úgy látod, ő nem akar küzdeni érte(mert nálunk ez volt, mindig csak én küzdöttem a kapcsolatunkért), akkor: tipli... Fiatal vagy, újrakezdheted!

Hát röviden ennyi.:)

köszike!

amúgy próbáltam már csak egy a baj,a múltkor volt egy eset nemet mondtam és az lett van valakim.

amúgy meg nem hiszi hogy én elhagynám.

Mindenekelőtt próbáld megkeresni az okot,ami miatt megváltozott.Az is lehet,hogy mindig ilyen volt,csak a rózsaszín felhőn keresztül ezt nem láttad.Az azonban borítékolható,ha már most nem működik a kapcsolatotok,jobb sajnos nem igen lesz.

Rendezd az életed,nem kell semmit elfogadni,ami nem jó.

:DDD boldogság fel? :DDD sírj aludj és élj és változz környezeted és külsőd csinálj majd újat...

de még nem szakítottak :DDDD na tessék már előre vigasztalunk ha szakítasz vagy sem :DDDD

láttatod hoxára feljössz mán ez van :DDD......

Válasz az elöttem szólóhoz, szerintnem mások tapasztalataira vagy kíváncsi.

Mindenképpen magaddal kell elszámolnod, nekem mennyit ér ez a kapcsolat. De vannak emberek, akikkel alapvetően nehéz. És nem csak férfiakra értem. A párom exe is tönkretette a párom életét, és addig nem is tudta, hogy mekkora szarban élt, amíg nem csöppent bele egy normális életbe. Vannak, akik elvárják, hogy mindent elnézzenek nekik, mert épp idegesek, fáradtak, /betegek: az ex is egy idegbeteg..../ez nem könnyű....

Azt írtad, a láng már nem az igazi. Akkor hagyd kialudni. Fiatal vagy még ahhoz, hogy olyanra pazarold az éveid, aki nem érdemli meg. Nekem az egészben az volt a necces, hogy a családodat szidja. Ez mindennek a teteje, sosem hagynám. A párom exe is folyamatosan ezt tette, gusztustalan dolog.

....ez a se vele se nélküle,ismerős!!!....

én úgy vagyok éljen a szinglisség :D

hat az tuti!:((

azért írtam ide hátha van más is hasonló helyzetbe:(

tudna segíteni vagy legalább tanácsot adni

7 éve ismerjük egymást,decemberben lesz 6 éve,hogy össze költöztünk.eddig is voltak vitáink,de most már nagyon nagyok és nincsen türelmünk egymáshoz.igaz vannak anyagi gondjaink,de ez nem lenne akkora nagy indok.én nem dolgozom,de én mennék,sajnos most munkahely nincsen,amíg volt addig meg ő nem engedett,hogy segítsek neki a vállalkozásában.ő 29 éves én 25 de semmi élet kedvem nincsen,annyira lehord néha,a csalásomat is mindig szidja.másnap meg azt várja tőlem annyi sértegetés és vita után,hogy vígan nagy mosollyal szeretkezünk.,de úgy érzem,hogy szeretem,de nem úgy,nem azzal a lánggal,amikor mindig annyira megaláz.

vajon tényleg ez lenne a vég?már nincsen tovább ezt nem lehet már menteni?