Hogyan tovább? Amikor már nem találom a válaszokat.......Velem van a baj? (beszélgetés)

A tabletta libidócsökkentő, az biztos, ezért se tudom szedni.

De nálad jócskán van lelki ok is, szerintem segítségre van szükséged: egy szakemberre.

És nem is kell sokáig találgatnia, hisz az okokkal teljesen tisztában vagy.

Valahogy a fejedbe kéne rendet tenni, úgy értem valahogy el kell vonatkoztatnod a családi háttértől, (talán a vallástól is), mert ez ki fog hatni az egész további életedre.

Sziasztok!

Azért írok mert nekem is hasonló a helyzetem,csak nálunk én nem akarom nagyon.Hogy tiszta legyen a kép,elmondom a háttérsztorit.Alapból egy mélyen katolikus családból származom,ahol mindenki azt vallja,hogy szex csakis házasság után,mert aki nem így teszi az k:rva.Ezért mindig is ki lettem nézve a családból,én voltam a bűnbak,sokszor megvertek,de inkább lelkiekben terrorizáltak.Olyannyira,hogy most 18évesen pszichológushoz kell járnom ,mert lelkiekben érzem hogy össze vagyok törve a családom és a gyermekkorom miatt..Anyám ma sem ért meg,k.rvának tart,mert hogy már lefeküdtem valakivel.Szerinte én vagyok a család szégyene,és ő persze tökéletes..amellett hogy sosem dolgozott,apámmal sosem voltak szerelmesek,apám sokszor megverte,és szerinte csak azért kell szexelni,hogy gyereket vállaljunk,és a nőknek ki kell szolgálni a férfiakat,és eltartani a családot ez a feladatuk.Brutális családi mintát láttam alapból,ahol a szüleim sosem csókolóztak,mert az undorító,és ha a tv-ben hasonló jelenet ment,rögtön át kellett kapcsolni.Emellett,megjött 11éves koromba és azóta rengeteg van.kórházba is kerültem 2éve,és kórosan vérszegény is voltam emiatt.Akkor végeztek rajtam egy hüvelyi ultrahangot,anélkül,hogy megkérdezték volna,szűz vagyok-e még.AZ voltam..Ekkor ismerkedtem meg az első barátommal 16évesen..Vele sosem jöttünk ki jól,a szex is pocsék volt,e azt hittem az természetes,és az első együttlét sem volt emlékezetes,de színleltem hogy jó másfél évig.Mindig ezen görcsöltem,hogy sosem megyek el,és már szerintem a fejembe is rögzült,vagy sokak szerint a sok stressz a családom miatt,és a neveltetés is közrejátszik.Most ott tartok,hogy 18éves vagyok,1éve van egy új barátom,akivel nagyon jól kijövünk,elejétől megvolt a szenvedély,3,5hónap után szexeltünk először,de akkor sem történt meg a csoda várakozásaim ellenére..sosem tudom elengedni magam igazán,és annyi gondom van,hogy koncentrálni sem tudok soha,mindig elkalandoznak a gondolataim..Hetente egyszer találkozunk csak,és van amikor akkor sem szexelünk mert nincs kedvem.Ő nagyon kedves,megért,mindenben támogat,azt állítja hogy ő vár hónapokat is míg rendezem magam lelkiekben,mert szerinte ettől van,és most költözök el itthonról szerencsére.Fogamzásgátlót is szedek,ami elvileg libidócsökkenést okoz,amit érzek is,mert amikor nem szedem 7napig,sokkal jobban kívánom a szexet.Azt viszont nem értem,hogy miért nem jó annyira a szex,hogy elmenjek,és ha szeretem,akkor mi gátol ebben?Remélem megírjátok a véleményeteket!köszi:)

Írj ide,arra felfigyelünk,mert benne van a kedvencek között.

Csakhogy nehogy elmulasszuk tudni:-))

Én is sok boldogságot kívánok,remélem mielőbb pozitív változás áll be nálatok.

Beszélgess vele róla,ne engedd mellé beszélni,mert ok tuti van,csak valami miatt nem mondja meg.

Sok sikert és boldogságot!

Remélem mihamarabb lesz az a fórum......

Addig is erőt és kitartást kívánok!!!!!!!!

:-)))))))))))))

Természetesen!Egyetértek mindenben,sőt nem is a betegségekkel összefüggő dolgokat hoztam fel,csak arra tértem ki,hogy egyeseknél bizony számít az,hogy elvette a nőt 60 kg,és 10 év múlva 90.és ő nem vonzódik ahhoz a típushoz.Természetesen szülés után a nők 95%-a vastagabb,és menjen a fenébe az a férj aki nem érti meg,de amit az egészből ki akarok hozni,hogy kell törődni magával az ember lányának,és hát a pasiknak sem árt.Én is megszültem a magaméit,nem is keveset,nem betegszem bele a fogyóba,de próbálom magam "tartani".:-)))))))))))))

Természetesen ez még nem garantálja a párkapcsolati sikert!!!

Hát pedig sokan vannak akik vagy betegség következményeként híznak meg,vagy a terhességek után nem tudnak vissza fogyni,vagy csak olyan az alkatuk.Ha a párjuk emiatt ábrándul ki belőlük,ott nem is volt szerelem,max illúzió.

Én magamról tudom,hogy sosem bírtam a 48kg-ot elkerülni bármennyit is ettem.Aztán kivették a manduláimat,akkor az első gyerekem már 5 éves volt,és egy éven belül híztam 20 kg-ot ugyan azzal az életmóddal ahogy előtte éltem.Sőt,az első 10-nek örültem mint majom a farkának,de azután már jobban figyeltem mit mennyit eszek,és mennyit mozgok.Mégis rám jött a másik 10 kg is.

Igaz,most 3 gyerek után nem mondanám,hogy kövér vagyok,de pl a hasam nem megy le.És nem is fog,azt mondta a doki nyugodjak bele,vagy ha annyira zavar meg lehet műteni.Hát annyira meg nem lehet fontos a külső,hogy kés alá feküdjek feleslegesen.A férjem ki is tért a hitéből amikor megemlítettem neki,örül,hogy nem vagyok olyan gebe mint régen.De ha mondjuk egy normál súlyra hízok,akkor most lehet,hogy kövér lennék,és nem biztos,hogy le tudnám adni.Mondjuk az sem biztos,hogy annyira le akarnám ha jól érezném magam,mert én abban az időben nagyon meggyűlöltem a gebeséget,irtó rondának találom.Azon kívül pedig lehet egy molett ember is nagyon kellemes ember,és tud nagyon harmonikus jó kinézetű lenni.

Az biztos,hogy sok múlik az étkezési mozgási szokásokon,hogy kinek milyen súlya van,de alkati adottság is az is biztos.Én férfiba sem szerettem sosem a vékonyakat,mindig a mackós típus vonzott.

De ha lefogyna,vagy hízna,azért nem ábrándulnék ki belőle.Ha mondjuk megcsalna,nem tisztelne,nem szeretne..stb..na azért igen.

Bocs Tamianyu!

Nem vitatkozni akarok,a kor az eltelik mindenkin,ha akarja,akkor is ha nem....

A betegség,az ősz haj sajnos megesnek.....

De az elhízással nem értek egyet,nem kell ezt elfogadni,ha valakinek nem tetszik.Ez nem olyan mint az idő múlása,hogy el kell fogadni....dehogy kell!!!!

Ez egy normális házasságban ami érzelmi alapokra épül,és nem a külsőségek tartják össze kizárt.

A jóban-rosszban mindent magába foglal szerintem.Akkor is szeretem a férjem ha elhízott,ha beteg lesz,ha megőszül...stb..

A szépség múlandó,ezt mindannyian tudjuk.

Az meg már nem kis baj,aki ezt nem akarja elfogadni,de akkor nem a másikban van a hiba...

Te most vagy 27 éves,10 éve együtt vagytok,akkor az azt jelenti,hogy szinte gyerekek voltatok amikor össze kerültetek.Sajnos az ismeretségi körömben ezek a kapcsolatok majdnem mind tönkre mentek 8-10 év után.Ez a hátránya az első szerelemnek,hogy nem éltétek ki előtte magatokat,nincsenek tapasztalatok más irányból.A férjed valószínű tudja,hogy remek anya feleség vagy,de ami kimaradt az életéből valószínű arról álmodozik most,hogy megpróbálja más nőkkel is.

Hiszen be is látja vele van a baj.És ha szervi ok nem áll a háttérben,akkor szerintem csak erre lehet gondolni.Ha meg nem is csal,de biztosan megtenné.Max a lelkiismerete tartja vissza.

Beszélj vele róla,először tuti tagadni fog,de ha megvan a megfelelő bizalom köztetek,akkor előbb utóbb megmondja az igazat mi a baja.Keressetek fel szakembert ha meg akarjátok menteni a házasságotokat,egy próbát szerintem megérne...