Alvászavar, félelem kisgyermek korban (beszélgetés)

Sziasztok!

Az én 6,5 éves fiam is esti gondokkal küzd pár hónapja. Igazából nem tudom mihez kötni mert nem nevezi meg félelme tárgyát. A lányeg az, hogy míg ők a hugával elalszanak a gyerekszobában, mi maradjunk a mellette levő nappaliban. Ez nem is volt gond, azt a fél órát eltévézgettük ott esténként, de egy ideje már ez nem elég.

Nem tud elaludni. Testi tüneteket produkál. Fája a hasa, fáj a torka, zsibbad az arca, fázik, melege van...a lényeg hogy ébren tartja magát, és a mellette levő ágyon fekvő hugát is a kérdésekkel : -Eszter te már alszol?

Könyörög hogy menjek be hozzá...eleinte hisztinek gondoltam, mérges is voltam de biztosítottam affelől, hogy addig tutira maradunk a nappaliban míg el nem alszik...de nem vált be. Viszont ha mellé fekszem...nem kell öt perc sem és alszik.

Dilemmánk volt a férjemmel, hogy ezzel az odafekvősdivel vajon visszaszoktatjuk-e az altatásra, és elfelejthetjük az önálló alvást...de úgy vagyok már vele, hogy ha kéri, megyek.

Ha szeret velem lenni, biztonságot jelentek számára az csak jó. Pár év múlva már úgysem fogja kérni...nem akarok alapot adni arra, hogy ne is merje.

Nehéz.

egy ember elmegy a nagy bolcs tanitohoz, mondjuk a Buddhahoz, es panaszkodja neki, hogy nem tud aludni. Az oreg azt tanacsolta neki, hogy mielott lefekszik, irja le az osszes gondjat, bajat egy papirra, es rakja a parnaja szelere, igy biztos, hogy a gondok nem fognak reggelre eltunni.

O leirt mindent, es aznap jol aludt.

egyszer en is megcsinaltam es mukodottt.

Lazíts egy kicsit és bízz magadban! Ezt nem csak gyereknevelésre értem, hanem az életed minden területére. Van egy mondás: "Ne vedd az életet túl komolyan.... úgy is el fog múlni" :))

Nem viccelődni szeretnék az állapotodon, hanem inkább, hogy kicsit "felengedj".

És a gyereket sem kell "tökéletesen" nevelni. Csak szeresd és bízz magadban. Ez a leghelyesebb út.

Köszönöm szépen!!!!Tanulságos....és jó tudni egy szakértő véleményét is erről!!!!

Sok erőt és kitartást kívánok Neked is!!!

Mi is hasonló cipőben járunk. Az én kisfiam is, aki márciusban volt 5 éves, pici csecsemőnek, volt, hogy napi 1 órát aludt mindössze. Utána volt egy időszak, addig míg a hugi meg nem született, hogy viszonylag jól végig aludta az éjszakákat. Egy ideig egy szobában aludtak, de szét kellett szedni őket, mert sokszor üvöltött éjjel a fiam, és ezáltal felkeltette a hugit is. 4,5 éves volt, amikor odaadta a huginak a leesés gátlós ágyat, ő kapott egy nagyon szuper, csúszdás galériás ágyat. Azt hittük, hogy de szupi, tetszik neki, majd innentől kezdve azon fog aludni. Igen, aludt 1-2 órát rajta, majd jött ki közénk. Akkor azt mondta először, hogy ő fél a magasban, utána, hogy ő fél a sötétben, és ezer egy kifogás. Amikor a férjem megunta, hogy 3-an alszunk 1 ágyban, akkor betettünk neki a szobába egy fotelágyat. Ha kint elaludt a mi ágyunkba, bevittük, de nem telt el 2 óra, már jött is ki. Kipróbáltuk, hogy ott aludt valamelyikünk az ő szobájában, akkor ha felkelt és szólt, és mi mondtuk, hogy itt vagyunk, aludt tovább. Utána, valahogy az 5. szülinapja környékén végre az emeletes ágyában aludt elég sokáig, míg jött egy villámlással, dörgéssel járó vihar, és vége mindennek. Azóta még az ágyába sem lehet bevinni, a mi ágyunkba alszik felváltva valamelyikünkkel. A kislányomnak elég szólni, ha felkel éjszaka, hogy csicsikáljál, itt vagyunk, ő általában alszik tovább. Én is már alig várom, végre a helyén aludjon a fiam, de egyelőre hajthatatlan.

Egy pszichológus ezt írta egy hasonló cipőben járó anyukának:

A kislánya biztonságérzete a legfontosabb és a leírtak alapján úgy tűnik, hogy neki még nagyon is szüksége van az anyához az elalvásnál, vagy éjszaka, ami egyáltalán nem baj, sőt! Vannak olyan tanulmányok már, amelyek azt igazolják, hogy azok a gyerekek, akik együtt alszanak el a szülőkkel (anyuval vagy apuval), azok később sokkal kiegyensúlyozottabb serdülők, majd felnőttek lesznek! Tehát ne aggódjon, mert bár ez önnek így valószínű, fárasztóbb, a gyereknek nagyon jó lesz a későbbiekben, és ne próbálja őt erről leszoktatni, majd ha a gyerek érett rá, önmagától leválik ilyen szinten is!

Semmi baj nincs az együtt alvással, sőt, a gyerek fejlődése szempontjából a lehető legegészségesebb! Igazából disszertációt is tudnék önnek erről írni, mert a kedvenc témám és egészen az ősemberig visszanyúlik a magyarázat kezdete, így túl hosszú lenne leírni!

Egy másik hozzászólásnál azt volt, hogy van, aki csak 6 éves kora körül, mielőtt iskolába megy tud csak leszakadni az anyáról.

Kitartást Neked is!

Tudom!!Csak nagyon sajnálom szegényt!!!És néha tehetetlen vagyok,mert nem tudom,épp az adott helyzetet hogy lehet legokosabban kezelni.Amúgy is egy nagyon erős,akaratos jellem,és ilyenkor,amikor fél,a megnyugtatása sem egyszerű!!!!

Kevés dolog van,ami hatásos,és az is csak rövid ideig......

Kedves Moncsi!

Ne legyen lelkiismeret-furdalásod, az érzékenysége nem miattad van! És az érzékenységet én pozitív értelemben értettem.

Köszönöm,hogy megosztottad velem a tapasztalatodat!!Igyekszem megfogadni a tanácsot!!!

Igen,ő alapból egy érzékeny kislány,sajnos ez miattam van.Végig idegeskedtem vele a terhességemet,és állítólag így hatott ki rá.

Lehet, hogy ütődöttnek tartasz, de valamilyen szinten örülhetsz ennek a korszaknak is. Ugyanis a hasonló korú gyerekek sem egyformák, vannak érzékenyebbek (a tied is, ezek szerint). Ez az érzékenység abban nyilvánul meg, hogy észlelnek, érzékelnek olyan dolgokat is, ami a felnőttek többségének "láthatatlan" marad. És mivel nem tud neki nevet adni és nagy többségében a felnőttek sem hiszik el a "meséit" a bizonytalansága félelemmé alakul. Tapasztalatból tudom, én is ilyen kisgyerek voltam...

Amit tanácsolni tudok, nem kell túlreagálni a dolgokat, de mindenképp érezze azt, hogy bár mikor mellette állnak a szülei, akár éjjel is, ha felriad és fél, biztonságban van.

Eddíg ez nálunk sem okozott gondot.De most valami miatt ez lett.....

Én is szívesen aludnék vele,csak mivel 2 gyerekem van,így a másik is megköveteli.Azt szoktam csinálni,hogy megvárjuk ,míg a kicsi elalszik,és utána megye oda...:)

Köszönöm,hogy írtál!!

Igen....nálunk is megvan a napirend.És az esti rituálék is.Ezt így csináljuk már születésük óta.

Vacsi,fürdés,mesenézés,egy kis hancúr,esti mese olvasás,sok-sok jó éjt-puszi és alvás.:D

Remélem tényleg csak erről van szó,hogy összekeveri a valóságot a mesevilággal.Sajnos túl aggódós vagyok.És talán ezt sem szabadna,mert kihat rá is!

A gyerekeknek kettős tudatuk van még, a valóság és a fantázia világa, amit gyakran összekevernek. Szerintem ez lehet nálatok is. Teljesen természetes dolog. Jó ötleteket írtak a többiek, szerintem érdemes bevetni őket.

Nem tudom hogy zajlik nálatok, de érdemes esti rituálékat bevezetni, ami mindig minden este ugyanúgy történik. Pl fürdés, kis hancúr, meseolvasás, jóéjt puszi, stb. De nekik tényleg fontos a sorrend és a rendszer.

Nagyban megkönnyítette a nagynénémék és a gyerek mindennapjait. Azóta már az unokahúgomnak is van gyereke, tehát ez egy régi történet.

Egyébként érdekes dolog ez a sötétségtől való félelem. Egyesek azt mondják, hogy megmagyarázhatatlan, mások, hogy a gyereket még látnak olyan dolgokat amit mi nem, vagy pedig ami nálam is van, hogy bár felnőtt vagyok, de félek a sötétségtől, és azzal magyarázzuk, hogy annak idején becsuktam magam a sötétbe és nem találtam a kilincset. Amikor rám találtak kapartam a falat és anyu szerint sosem látott még olyan félelmet senki szemében.

Köszönöm.

Nem mondanám,hogy túl erősnek érzem,de már jó 1 hónapja tart.Van,hogy egy éjszaka 6-szor kel,és abból 2-szer fél is.De van,hogy simán elalszik.És a napokban olyan is előfordult,hogy felkelt,betakartam,és egy szó nélkül visszaaludt.De tegnap este őrjöngéssel kezdődött az este......

Teljesen változó.