Alvási apnoe - Légzéskimaradás - A mi történetünk

Olyan szép napnak indult, még a nap is sütött, pedig ez akkoriban igencsak ritkaságszámba ment! A párom is itthon volt, így nem kellett szervezkednem, hogy valaki elkísérjen minket Tanácsadásra! Úgy látszik Valaki odafenn előre tudta, jobb is, ha Ő van velünk, hisz Ő az Apukája Bobónak, ilyenkor a családnak együtt kell lennie!

Mindig korán indulunk el, hogy az elsők között legyünk, de mint a nap folyamán később minden más is, hát ez sem sikerült. Hiába értünk oda a rendelés előtt fél órával, már olyan sokan voltak a váróban, hogy mozdulni sem lehetett!

Ahogy beléptünk le is öltöztettem. Indulás előtt evett, így úgy voltam vele, biztos végzünk, mire újra korogna a pocakja. Kb. 5 perc telt el és elkezdett keservesen sírni, sokan voltak körülötte, keveset is aludt, nyűgös volt, még az Apukája sem tudta megvigasztalni, pedig neki addig mindig sikerült!

Nagy nehezen sorra kerültünk. Szépen leöltöztettem, a tetrapelust odaadtam a Védőnőnek, aki azt, a mérlegre terítette. Minden úgy zajlott, ahogy mindig is. Már nagyon zaklatott volt, sírt, nem eszeveszett módjára, de igencsak hangot adott nemtetszésének.

Doktor nénink elvégeztet az ilyenkor szokásos vizsgálatokat, majd jelezte az Asszisztensek, hogy egészséges, megkaphatja a harmadik havi oltást. A szokásos módon elhelyezkedtünk, Én Bobó fejéhez álltam, fogtam a kezeit, a Védőnő mellettem, Doktornő a lábánál (mi elölről a combba szoktuk kapni az oltásokat). És ekkor felborult körülöttünk a világ!

Bár még mindig sírt, ne volt vészes, de amint a lábára ráfújták a fertőtlenítő sprayt (ami hideg is volt és hirtelen is számára), nem akart levegőt venni. Elkezdtem fújkálni az arcát, hisz ez a sírás közbeni jelenség már máskor is előfordult, sőt más egészséges babáknál is hiszti közben előjön, de ez mégis más volt, nem reagált. Már a védőnő is az arcába fújt, ez is kevés volt. Egyszer csak becsukta a száját, mintha levegőt is vett volna, de utána, hirtelen elkezdett a szája körül kékülni és csak meredt szemekkel bámult rám (ahogy később mondták fixált)!

A Doktornő intett az Asszisztensnek, meg mondott is valamit, de nem értettem, erre Ő lekapott egy hatalmas dobozt, igen az ÚJRAÉLESZTŐ csoda dobozt, de ekkor a Védőnő elkapott és elfordított! Nem volt szükség a dobozra, ahogy a Doktornő felkapta, elkezdett sírni! A születése óta nem örültem ennyire a „felsírásának”. Újra alapos vizsgálat, majd megkaphattam, de nem nyugodott. Valaki kiment szólni a Páromnak, Ő ekkor még persze semmit sem tudott, kint várakozott nyugodtan! Mikor bejött elmondták neki mi történt, ekkor hallottam meg, hogy Bobó 3-4 percig nem vett levegőt (fel sem fogtam, hogy ennyi idő telt el, annyira mosódott a kép).

Bár szó szerint a kórház mellett lakunk nem vállaltam be, hogy én átviszem egyedül (mármint bármilyen egészségügyit végzett személy nélkül), így kihívták a Mentőt! Viszonylag hamar oda is ért (mai napig nem tudom a többi szülő, mit gondolhatott és mennyire ijedt meg ott kint a váróban).

Természetesen rögtön befektettek minket (a Doktornőnk is szólt, hogy legalább 3 napig bent leszünk, így a párom nem jött velünk, hanem hazament összepakolni). A Gasztro-n volt hely, de csak olyan szobában, ahol nem lehetem mellette éjszaka, de Anyaszállásra felvettek, mivel szoptattam.

Bár születése óta mindenki azt hajtogatta, milyen jó az igény szerinti szoptatás (tegyem cicire nyugodtan megnyugtatás céljából is és hasonló „jó” tanácsok), itt közölték velem az orvosok és a nővérkék is, hogy nem Anyuka, ezt nem szabad, majd meg is indokolták, persze egészségügyi szempontból. Valahogy így hangzott: hiába csak nyugtatás céljára használja a cicit, a tej akkor is jön belőle, a poci túlságosan megtelik, ami felnyomja a rekeszizmot, az meg a tüdőt, fekvő helyzetben még rosszabb, ez is okozhat légzési nehézséget. Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy nekem ezt mondták, nem végeztem orvosit, és semmi hasznuk nem volt belőle, hisz így is úgy is a Babám mellett voltam, nem csak etetéskor, így biztos nem az volt a céljuk, hogy "eltávolítsanak" a kórteremből. És igen bár könnyebb volt mindig cicire tennem, ha nyűgös volt, be kellett látnom, hogy maximálisan igazuk volt.

A következő éjszakát már együtt tölthettük, olyan kórterembe kerültünk, ahol már a szülőnek is volt elhelyezve ágy! Minden nap vizsgálatról, vizsgálatra mentünk (EKG,EEG,Kardiológia, Fül-orr-gége, Mellkas röntgen, belefeszítettek egy hengerbe és tulajdon képen karjánál fogva fellógatták, Hasi-UH, Koponya UH, még jó, hogy van kutacsa, Neurológia és vér-vizelet). Szerencsére minden eredmény negatív volt, de az alá helyezett légzésfigyelő éjszakánként, de csak is az éjszakai alvásokkor, állandóan besípolt.

Egy úgynevezett Alváslabor vizsgálat során (egy rakat gépet ráhelyeztek a pici-testére éjszakára) fény derült az akkor már nem is olyan ismeretlen nagy titokra. Alvási apnoe a Bölcsőhalál egyik okozója (Bobó légzése 280 perc alatt ötször maradt ki, több mint tíz másodpercig).

Az eredmény óta is rossz belegondolni, hogy ez a jelenség nálunk eddig is megvolt. Miért nem észleltük? Mert bár ott van a kiságy, benne a szuper légzésfigyelő, mi nem használtuk, hisz olyan jó, ha a Baba együtt alszik a szüleivel (erre most csak annyit tudok mondani, hogy: AHA, persze). Azóta szigorúan kiságy, és hála a Nővérkéknek, már csak 3 óránként eszik és este 8 órától, reggel 6 óráig alszik (tagadhatatlanul jobb az Ő és az Én közérzetem is)!

Fontos elmondanom, ha már leírtam történetünket, hogy Bobó egészséges, nem koraszülött, nincs szervi baja, csupán túl mélyen alszik (sok babánál időbe telik, míg kialakul az, hogy nem árt alvás közben is folyamatosan lélegezni) és ezt senki nem láthatja, erre nem vizsgálják a babákat születésük után illetve ok nélkül! Sok nem épp kellemes tapasztalat után elmondhatom, kellett az a fertőtlenítő spray, mert, ha az nincs, lehet, nem úsztuk volna meg ennyivel!

Jól vagyunk, azóta semmi gond. Az oltást is megkaptuk kicsit megkésve és jóval óvatosabban!

Szeretnék Köszönetet mondani a GYEK Gasztro Nővérkéinek a sok türelemért és segítségért, és természetesen az Orvosoknak, és mindazoknak, akik keze közé került az Én pici fiam!