Alkalmatlan vagyok az anyaságra, szar anya vagyok. (beszélgetés)

Az okos gyerekekkel néha baromi nehéz 😅.

Feszegeti a határait, ezzel gyilkolja az idegeidet.

Enyim gyerek is ilyen volt. Nekünk amikor már értelmesebb volt, úgy múlt el. Nagyon kedves, okos és empatikus lányka lett. Most 12 éves, én jobban boldogulok vele nagyobb gyerekként.

Köszönöm a hozzászólásokat!

Az oviban, vagy éppen ha nagy ritkán valaki a családból vigyáz rá, semmi baj nincs vele, szótfogadó, együttmüködő.

Nagyon okos is.

Sokat mondókázunk, énekelünk, ezeket mindet tudja kivülről. Rajzolunk, festünk, gyurmázunk, társasozunk eggyütt. De sajnos ezeknek is általában hiszti a vége, mert kitalál valami olyat amit nem lehet, és ha nem engedjük akkor orditás csapkodás.

Sosem nevettük el neki ezeket, engem ugy neveltek hogy anyára apára nem emelünk kezet. És ezt a részt szeretném tovább vinni.

Az apjával voltak köztünk zűrös helyzetek, de most azt mondom jópár hónapja kiegyensúlyozott az életünk, persze olykor van vita, de az is általában a kislányon.

Én tudom, hogy bennem is van hiba nem csak benne, próbálok is változtatni, "jó anya lenni" aki nem kiabál, nem ideges. Csak ugy érzem néha direkt csinálja, játszik az idegrendszeremmel. Hiába mondok el valamit 100x szépen, ha 101edjére is nem a válasz meg orditás. A figyelem elterelés néha működik, de sokszor csak pár másodpercig, utána folytatja.

Nagyon nehéz.

Apa segít, játszik vele, de ha olyanja van akkor csak anya a jó, az apját elutasitja, hetekig még fürdeni se engedett ki mert ha kimegyek ordít mint akit ölnek.

Én nagyon várom hogy vége legyen ennek a korszaknak, mert lassan nekem kell muszájkabát, meg gumiszoba 🤣

Emberből vagy, jó anya vagy. A dackorszak

után is marad egy kis dac. Szeressed,

mesélj, "dolgozzatok" együtt.

Szerintem ez a mondás úgy szar ahogy van. Nekem sokkal könnyebb most h nagyobbak mint amikor kicsik voltak. Mindig is azt vártam, hogy nőjenek már meg, mert sokkal könnyebb velük.

Fórum nyitó:

Az én fiam is egy rendkívül nehéz természet. Hidd el könnyebb lesz majd. Ez ez ilyen korszak:)

Dehogy vagy szar anya! Nagyon jó anya vagy! Egy szar anyának eszébe sem jut, hogy ő esetleg szar anya.

A dackorszak rettenetesen nehéz tud lenni. Az a baj, hogy eszköztelenek vagyunk ebben a helyzetben, mert sok esetben nem volt előttünk megfelelő példa. Van egy nagyon jó könyv, amit szívből ajánlok. Gyakorlati megoldásokat javasol a nehéz helyzetekre:

[link]

Ezen kívül is vannak kitűnő kisgyermekneveléssel és dackorszakkal foglalkozó könyvek, amik teljesen máshogy világítják meg a helyzetet, és eszközt adnak a kezelésére. Például Danielle Graf - Katja Seide: Kötődő nevelés - A világ legjobban várt babái, akik most megőrjítenek, Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés - Kisgyerekkortól kamaszkorig. Nem varázsszerek, de tényleg sokat segíthetnek.

Mindenképp valamiért lesz ilyen, azaz pl. nincsenek korlátok, talán még nevetgélnek is rajta, hogy csapkod, stb. és azt gondolja, hogy jópofa.

Szerintem senki nem születik sorozatgyilkosnak, csak a környezete teszi azzá.

Bocsánat! Természetesen nem FI kislányára gondolok.

A tesóm unokája hasonló. Most volt 4 éves. Ha látja valaki a szőke fürtjeivel és nagy kék szemeivel, akkor mindenki azt gondolja, hogy egy angyal:DDD

De ha jobban megnézi valaki, akkor látja rajta, hogy épp a következő rosszaságon töri a fejét.

Nem sejti az ember, de lehet, hogy a következő pillanatban rácsap egy jó nagyot a hátára, vagy bokán rúgja, stb. És, hogy tud visítani, ha valaki nem nevetgél rajta, hanem rászól!

Egyértelmű, hogy a szülei rontották el azzal, hogy csak nevetgéltek rajta...

Illetve, a kolléganőm kislánya aki most 6 éves, szintén ilyen. Annyira rossz, hogy a saját nagyszülei nem vigyáznak rá. Nem tudtam, hogy ez van, de amikor megláttam először 4 évesen, már akkor láttam rajta, hogy nagyon eleven. Már a mozdulatain látszik, hogy ő is azon gondolkodik, hogy épp mit kövessen el:DDD

Kívülről roppant vicces, de benne élni nem hiszem, hogy annyira jó lenne...

Csak férfiként tudok hozzászólni. Nem gondollak rossz anyának. Vannak nehezebben kezelhető gyerekek és ez nem mindig a nevelésen múlik. Inkább az alaptermészetüktől. A hisztit rá kell hagyni. Ha látja nincs értelme, akkor le fog róla szokni.

Sokat javíthat a hétköznapokon, ha apuka többet tudna segíteni. Nem írtad mennyit segít, de biztos jót tenne több énidő és kikapcsolódás. Jobban viselnéd az éjszakai felébredéseket is.

Kitartást kívánok!

Pár év és könnyebb lesz.

Pszichológus mindkettőtőknek.

Ha a gyerek a figyelem felhívásnak használja a rosszalkodást akkor többet, másképp kell vele foglalkozni.

amennyiben az ovi is jelzi, hogy van viselkedés probléma, akkor mindenképp pedagógiai szakszolgálathoz és pszichológushoz kell fordulni.

Fórumok lényege, hogy a beírók saját maguk eldöntik alkalmatlan vagy , vagy nem. Te kijelentetted, hogy nem.

Nekem pedig az a véleményem, hogy jó anya vagy, bárki példát vehet tőled.

Jaj, tényleg!

Köszi!

Mennyire tartod magad önzőnek? Mennyi időt fordítasz rá? Csak a gyermekedet tudod nehezen viselni, vagy általában az embereket? Mennyire vagy következetes? A gyereknevelésnél nagyon fontos, de nem könnyű.

Mondta neked valaha valaki, hogy rossz anya lennél?

Teljesen egyetértek.

A FI-nak meghalt az édesanyja.

Hát igen, az enyém is addig hisztizik míg főznöm kell, vagy egyéb házimunkát csinálni. Már megpróbáltam abba is bevonni, nagyon élvezi. Nyilván utána nekem melósabb összetakarítani utána, de megéri ha jó a kedve.

Aztán ha leülök vele könyvet nézegetni vagy kirakózni egyből nem jut eszébe hisztizni.

Szerintem a gyerekekkel foglalkozni kell, azaz közös játék, közös tanulások, sokszor elmondani neki mindent, azaz mesélni, mesélni mesélni.

Szoktál vele játszani? Rajzoltok együtt? Mondokáztok? Olvasol neki meséket?

Ez mind nagyon fontos!

Ha csak hagyod, csak kiabálsz vele, ha csapkodod, ha bünteted, akkor sajnos ez van.

Ettől nem vagy szaranya, csak az a baj, hogy egyre inkább a fejedre fog nőni és majd kamaszkorában már nem fogsz tudni mit tenni vele, nem fogod tudni megóvni.

Most kell tenned valamit!

Ha egyedül nem megy, akkor nyugodtan fordulj szakemberhez. Pszichiáter, pszichológus, de az is lehet, hogy óvónéni is tud segíteni.

Anyukád nincs? Nem ad tippeket? Vagy barátnő, vagy bárki?

Az óvónők mit mondanak, hogy viselkedik az oviban, ott is ilyen?

Mennyit foglalkozol vele otthon? Sok gyerek annyira unja magát, h azért hisztizik.

Nem vagy rossz anya.

Sokan érzik így.

Először is magadban kell ezt rendezned. A gyermekeink a mi tükörképünk. Ha otthon csapkodsz, ő is csapkod, ha kiabálsz, ő is ordít.

Ez egy örökös harc, ki kell tartani! A bolti dologra reagálva, direkt bosszant téged, engedd el, és nem fogja többet csinálni. Avagy pakoltasd vissza vele, ha nem hajlandó, mond azt hogy akkor beviszed a boltvezetőhöz vagy ilyesmi. Vida Ágnest olvass, hátha segít.

Sokáig nem is akartam gyereket. A 20as éveimben kirázott a hideg ha kisgyereket láttam. Sőt, nem is lehet gyerekem azt mondták. Aztán meghalt anya, és rá 2hétre megfogant a lányom. Eszembe nem jutott elvetetni.

Az eleje sem volt gyaloggalopp, bár jó baba volt, de nulla segítséggel, egy majdnem széthullott kapcsolattal sokszor azt hittem feladom.

Aztán úgy ahogy összerázódtunk, mindig tettem a dologom. Próbáltam és most is próbálok neki megadni mindent amit csak tudok.

Most 3.5 éves, ovis, éjszakánként még mindig felkel 1x 2x 3x mikor hogy. De nem is ez a legnagyobb baj.

Elviselhetetlen sokszor, mindenért ordít, felesel, csap vág, sehova nem lehet vele elmenni, mert direkt a rosszat csinálja. Pl boltban ledobálja a termékeket, elrohan, hisztizik, kiabál..

Szar anya vagyok... Nem tudok jó pofár vágni a viselkedéséhez, nem tudom kezelni. Semmi nem segít, büntethetem,kiabálhatok, ha véletlen eljár a kezem én jobban sírok utána mint ő... De nagyon könnyen elszakad a cérna, és legszivesebben én is toporzékolnék vagy orditanék.

Nem ugy kell elképzelni hogy agyonverem, de csaptam már a popsijára, vagy a kezére, mikor már tényleg tehetetlen voltam.

De a legrosszabb amit teszek vele ilyenkor az a szeretet megvonás. Egyszerüen miután 1.5 óraig csinálta a balhét, nem tudom rögtön ugyan ugy szeretni mint előtte.

Mert ő ha lenyugszik ugyan ugy bujik, meg szeret. De én szar anya vagyok, mert nem tudok túllépni ezeken rögtön. Van hogy már délután azt várom mikor megy reggel ovodába. :(

Mit tehetnék?

Szeretem nagyon, de annyira elegem van a viselkedéséből. Nem vagyok alkalmas arra hogy ezt kezelni tudjam. :(