Akik örökre itt hagytak...vagy mégsem? A lélek örök.... (beszélgetés)
Amit te átéltél sztem teljesen normális jelenség volt:)
Valószínű a szüleid itt vannak veled...és segítenek ha baj van, amolyan őrangyalaid lettek:)
Akkor én is leíro, a történetem, mert nem nagyon tudom se feldolgozni, se hova tenni. Édesapám 22 éve ment el, édesanyám 4,5. Egyedüli gyerekük vagyok, nagyon szoros, őszinte, jó kapcsolat volt köztünk, jobbat el sem tudok képzelni. Kb 4-5 évvel a halála után egyik éjjel arra ébredtem, h itt áll a hálószobánk ajtajában (a férjemmel és gyerekeimmel laktunk ebben a házban, ők a város másik felében) Annyira tisztán láttam, h az ajtófélfának dőlve, a szokásos félmosollyal az arcán mondta, de nem hanggal hanem valahogy hallottam, h ne féljünk, ha bármikor bajban vagyunk, ő itt van segíteni. Nem tudom leírni, milyen érzés volt. Nem álom volt az biztos, az eszemmel tudtam, h nem lehet itt, de annyira élő volt, h hihetetlen. Hirtelen felültem, és odanéztem, persze semmit nem láttam, a férjem is felköltöttem, h "itt volt apu". Nem tudtam megmagyarázni, de a mai napig tisztán emlékszem az érzésre. Mint írtam, édesanyám 4,5 éve ment el. Valamelyik nap ledőltem egy kicsit, a szemem csukva volt, de nem aludtam - legalábbis azt mondom, de ki tudja. Egyszer csak teljesen tisztán láttam, h édesanyám bejön az ajtón, megáll és mosolyog. 87 évesen ment el, amit láttam kb 60 éves korában nézett úgy ki, nyugodt volt és mosolygott, nem mondott semmit. Annyira tisztán láttam őt, mint akkor aput. Meg is szólaltam, h anyu, te itt vagy? Annyira boldog lettem, kinyitottam a szemem h jobban lássam, és persze nem volt ott.
Ami furcsa, h mindket eset kb 4-5 évvel a haláluk után volt. Nagyon gyakran álmodok velük a mai napig, de mindig valamilyen élethelyzetek, ahogy az ember álmodik, szerencsére soha nem rosszat, hanem itt vagy ott vagyunk, vmit csinálunk,stb. De igy ahogy itt "láttam" őket azon az 1-1 alkalmon, soha semmikor nem láttam a haláluk óta.
Egyébként gondolni sokat szoktam rájuk, de - mint ahogy sokan mondják - valahogy "beszélgetni' nem szoktam velük. Nem érzem azt, h "tudnék" beszélgetni, vagy hogy válaszolnának. A jelenlétüket néha érzem, de nem olyan konkrét formában, mint ahogy azt némelyik hozzászóló itt mondta. Mit gondoltok?
Arra eddig nem is gondoltam, h néhány étel amit nem szerettem de ők igen, most nekem is kedves és finom, de most h itt olvasom, vannak ilyen ételek, ez biztos tényleg úgy van, ahogy írjátok.
Néha van úgy, hogy itt vannak azok akik elmentek...
Ők mikor jönnek hozzám...akkor olyan emelkedett hangulatban vagyok...érzékeny és boldog vagyok...közben szomorú...de érzem őket az energiájukat,:))
És ez tök jó érzés...
Figyeld a jeleket!
Akik azt mondják nincs jel...az kissé máskép lát dolgokat, a jelek azok vannak, csak észre kell vennünk!
Sziasztok!
Néhány hete a barátomat veszítettem el és néha még nekem is nehéz elhinni, hogy megmagyarázhatatlan dolgok történnek velem, körülöttem. Eléggé szkeptikus vagyok ezen a területen, de ha én képes vagyok érzékelni dolgokat, akkor nagy a valószínűsége, hogy léteznek is. Nem akarok semmit belemagyarázni, semmibe, mert magamat csapnám be, ezért merem azt állítani, hogy létezik valami megfoghatatlan, számunkra ismeretlen kommunikációs forma, amivel üzennek nekünk, azok,akiket szerettünk. Persze ettől még a fájdalom, fájdalom marad,de mégis megnyugtató, hogy van valami a földi léten kívül is.
Ez az:))
Köszönöm.
" Ha emlegettek köztetek leszek,de fáj ha látom könnyetek.
Ha rólam szóltok, mosolyogjatok,emlékem így áldás lesz rajtatok.
Ez is érdekes.Annyira nem kerített hatalmába a szomorúság.A nővéremmel sokat beszélünk róluk csupa vicces sztori jut eszünkbe és sokat nevetünk.
Ápolom a nagymamámat.Nemsokára ő is csatlakozik anyuékhoz.Én úgy képzelem hogy akik elmennek azok együtt vannak valahol,és nagyon vidámak.Néznek drukkolnak néha segítenek.Találkozunk még velük.
Te is beszélgess anyuddal sokat pótapudról.De ha rám hallgatsz a vidám vicces dolgokat idézzétek fel.
Olyan fura ez...én is most olyan dolgokat nézegettem, amit nem tudom miért nézek, anyu párja dolgozott egy cégnél és a honlapjukat néztem, mintha ő akarná nézni...
Szegényke...hogy bírtad ki?
Részvétem
Az én szüleim 2 év alatt mentek el.Anyu tavaly ősszel.Most itt lakom a házukban.Jelek nincsenek de tudom hogy bárhol vannak jól vannak.De jobban főzök egy ideje..a kert is csodás és imádok porszívózni :)
Sose voltam házias.Szerintem segítenek.Talán vigyáznak is rám,ránk.
mert már jár az agyam,nem figyeltem..és ilyenkor az van,hogy pihi:DD
szép estét..:)
én nem szeretem,ha valaki kijön velem..
most kimegyek hozzá egyedül..és kíváncsi leszek mit tudok kiejteni..eddig nem sokat...csak egy-egy szót..lehet mert voltak mellettem..
én például nem szeretem,ha jön velem valaki..eddig még nem voltam kint teljesen egyedül..mindig apuval..mikor ő ment,mentem én is..mi is beszélünk hozzá...
igazából az elején napi szinten szinte kimentünk..valahogy megnyugodtam utána..most már hétvégenként megyek ki!
További ajánlott fórumok:
- Vajon mi lesz, ha örökre egyedül maradok?
- Ha nem jön a baba, vagy jön, de mégsem
- Ki találta fel a hétfőt és a többiek miért hagyták?
- Szerelem: cserben hagytak az érzéseim.. mi történik velem?
- Hol lehet jelenteni, hogy két kutyát magukra hagytak?
- Parkolási bírság. Lehetséges, hogy megbüntettek de nem hagytak róla jelzést?