Akaratos 3 évesek:) Rugás, harapás és egyéb dolgok... (beszélgetős fórum)

Csiga,

ha ilyen idohuzos dolog van este, vagy ez a pelusos amit meseltel, akkor szinten egy cipoben jarunk.

Ami nalam bevalik ilyenkor: van olyan amit nagyon szeret, esetleg egyik epp kedvenc mesekonyv, vagy a mese folytatasa, amit a multkor elkezdtem (van ilyen folytatasos mesenk, amit fejbol mondok) stb. Tehat ilyenkor mikor meg jatszani szeretne, huzza az idot lefekveskor, rugdos stb., akkor azt mondom, hogy szeretne-e hogy abbol olvassak (pl.)? Es akkor ha epp olyan kedve van, akkor azt mondja igen, akkor ahhoz kotom, hogyha szepen ra tudom adni a pelust. Vagy ha azt mondja nem, az nem erdekli, akkor olyat probalok meg ajanlani, ami erdekli. Elobb utobb lehet ilyet talalni. Es akkor ilyen kis csellel en el tudom erni hogy ne legyen rugdosas amig a pelust feladom, es utana is mint a kezesbarany szepen lefekszik, mert hallgatni akarja a folytatast pl. :-) Tehat a lenyeg, keress olyan dolgot amihez kotheted feltetelul, hogyha o igy meg igy viselkedik...

szóval ezzel sem vagyok egyedül:)

Ezennel a mai napon megfogadtam, hogy még kicsit sem ütök rá, megpróbálok még következetesebb lenni. Persze ez az a dolog, amit mindenki tud, hogy ez a nyitja mindennek, mégis annyira nehéz...

Na de azért vagyunk szülők, hogy ne fogjanak ki rajtunk ezek a lurkók.

A kisfiam a nap nagy részében egyébként egy tündér, imádom és hálát adok az égnek, hogy van, csak amikor előbújik a kisördög, akkor nagyon nehéz..

Szerintem ilyen próbálkozások minden gyereknél vannak :)

Nálunk kb. fél éve egyszer úgy döntött a lányom, hogy Ő bizony nem fog aludni, nem fog lefeküdni. Elég kétségbeejtő helyzet volt... Napokig ment,m hogy százszor visszahívott, éhes-szomjas-kakilni kell-pisilni kell stb

Annak ellenére hogy előtte 3 éven át szépen beállt napi rutin szerint zajlottak az estéink, vacsi-fürdés-mese-alvás... Láttam rajta, hogy játékból csinálja, élvezi hogy ugrálunk körülötte, de nyilván valami miatt felborult az addigi alvási szokása, nem tudott könnyen elaludni. Igyekeztem ezeket a felkeléseketzúgy intézni hogy a lehető legkevesebb "élvezet" legyen benne, pl. eleinte ha wc-re kérdzkedett mentem vele, megvártam amíg elkészül - persze nagyon soká tartott - utána puszi, szeretgetés, betakargatás, stb stb stb Tíz perc múlv megint fent volt. Ezen változtattam, ha már biztos voltam benne, hogy semmi gondja nem lehet, mégis jött pisilni, akkor kitereltem, de nem beszélgettem, nem jópofiztam vele. Amíg ült a wc-n otthagytam, csak annyit mondtam szóüljon ha kész. Előbb utóbb elunta - igaz volt hogy 3/4 órát ült ott egyedül - és szólt hogy akkor inkább visszamenne. Az esti többedik lefekvéskor már mellőztem a beszélgetést, puszizkodást, ölelgetést, mert az egészet arra használta, hogy húzza az időt. Igyekeztem mindent a leggyorsabban elintézni és azonnal vissza az ágyba. Ha csak úgy kijött, akkor szintén beszélgetés nélkül visszavittem. Egy idő után elunta.

A csúcs az volt, amikor alvás helyett szólt, hogy hánynia kell. Persze rohantam be, de rögtön láttam azt az elégedett huncut csillogást a szemében... - de gondoltam, nem fog ki rajtam :) Kiültettem a szoba közepére egy lavórral, hogy akkor ott várjuk meg amíg hányni fog. Eleinte viccesnek találta, aztán mondta, hogy hallgassunk zenét, meséljünk, játszunk stb. Nem engedetem felkelni, elmondtam, hogy két lehetősége van, vagy tényleg hánynia kell, és akkor lesz szíves a lavórral csücsülni. Vagy ha mégsem kell, akkor visszabújhat az ágyba. Amikor fél óra után is kitartott, szépen átmentünk az apjával a nappaliba. Kitartó volt, közel másfél órát ült ott a félig sötét szoba közepén a lavórral, mire úgy döntött, hogy feladja és inkább alszik. Persze közben Kb negyed óránként bementem, elmondtam, hogy elmehet aludni ha akar, de mást nem lehet csinálni.

Amikor látom hogy tényleg nehezebben alszik el valami miatt, szoktam főzni kamilla-levendula-citromfű teát, az is sokat segített, illetve ha látom hogy zizi délután, este a levendulaolajas masszázs is sokat segít és imádja is :)

Ez is ismerős, a helyzet nálunk is ez, pelus van még éjjelre.

Valószínű, szeretne játszani még. Ilyenkor azt mondom 10 perc,( be is tartom) aztán 9 perc, 8 ...és végül eljutunk a 0-hoz, akkor hozhat 1 autót,pelus, megbeszéljük: sötét van, mindenki alszik.Mesét kér, pár perc és alszik.

mondjuk nem első körben adtam én sem a szájára, hanem magyaráztam, megkértem, hogy ez így nem jó, nem lehet...és tényleg ahogy írtad, lila köd(na de akkor ez is megnyugtató, ha ezzel sem vagyok egyedül) és persze lelkiismeret furdalásos, rossz anya vagyok, nem tudok bánni a gyerekemmel...

Eszembe jutott tegnap óta egy helyzet, amit pédául nem tudok megoldani. Tanácsot kérnék. Este lefekvés, ő még persze nem szeretne, játszana, de már idő van. Éjszakára még van pelusa, így megkérem, hogy feküdjön le, hogy bepelusozhassam, kb 5 perc alatt sikerül, mert ugye ilyenkor kitalál mindent, pisil még a bilibe, iszik, hoz ezt azt az ágyba, ok. Lefekszik és közben elkezd rugdosni, hogy minél tovább tartson a pelusozás. Nem agresszívan, inkább nevetve...Ilyenkor mit lehet tenni, mert nem büntetem azzal ha később fektetem le...

Sziasztok!

Nagyon köszönöm a sok hozzászólást és tanácsokat. Sok mindent kipróbáltunk már, amiket leírtatok, de egyik se vált be. Úgy a kiemelés a közösségből, mint a rácsapás:( aminek valójában az édesanya a legnagyobb elszenvedője, hisz utána ott a nagy lelkiismeret furdalás, bánkódás. A lányom nagyon sokat magyaráz az unokámnak, mit miért ne tegyen, éppen ezért próbálta Ő is meg, hogy vissza adta, hogy érezze fáj neki, de ez se hatott rá. Tanácstalan és eléggé elkeseredett, ezért is kértem itt véleményeket, mert szerintem ez elég általános, sok anyuka küszködik ilyen jellegű problémával.Incifinci írod a sarokba állítást, hát Ő olyan jól elvan ott:) nem büntetés neki!:)Én mondtam a lányomnak, hogy türelem majd kinövi, de hát addig is szeretné kezelni valahogy a dolgot, de azért szeretném ha majd benézne ebbe a fórumba, hogy tudja meg, nem csak Ők vannak így a kicsi fiúkkal:)

Kíváncsian várom, kinél hogyan mennek majd a későbbiekben a dolgok!!

További szép napot! Sziasztok!

Trapiti,

amint irtam, en is valami hasonlot probalok csinalni, vagyis a sarokbaalitas vegulis ilyen, kivonom a jatekbol, nem jatszhat egy ideig. Ehhez nem irtam, de persze en is megbeszelem vele (legalabbis probalom). Szerintem sem jo a szajbacsapas esetemben (harapas). Es nem erek el vele semmit sem! Viszont a sarokbaalitassal sem, hiszen meg mindig csinalja!!! :-(

Nem mondom, elborítja néha az én agyam is a köd, de nincs más lehetőség, mint nyugodtnak maradni, mert különben elveszíti az ember a kontrollt.

Néha úgy érzem, hogy ha pl. itthon félreültetem, nekem is jót tesz, mert az alatt a 4-5 perc alatt én is megnyugszom, utána már egészen másképp beszélek a gyerekkel. Sokkal jobb mintha első körben kiosztottam volna pár pofont. Főleg hogy utána meg mindne normális szülőnek lelkiismeretfurdalása van, vígasztalja a síró gyereket, esetleg máshol is kompenzál. A gyerek meg két dolgot tanul meg, az egyik hogy ha Anya is üthet, akkor Ő is, a másik, hogy úgyis neki lesz igaza...

Nekem lányom van, nem ennyire kifejezetten, de nálunk is előfordult kb. 2 éves kora körül. Ráadásul elég veszélyes is ha verekedni próbál mert magasabb, izmosabb jóval a kortársainál.

Egy dolgot mindig szem előtt tartottam-tartok. Agresszióra agresszióval nem válaszolok. Ha Ő megüt vagy megharap másokat, akkor én nem üthetem meg csak azért hogy megmutassam neki, hogy amit tett az nem jó. Azért meg pláne nem, hogy levezessem az indulatomat. Nem ütjük, sem kicsit sem nagyon, sem a száját, sem a kezét, sem a fenekét.

Nálunk az vált be - de ebbnen nagyon következetesnek kell lenni, és lehetőség szerint nyugodtnak maradni - hogy ha közösségben valami ilyesmi történik, én azonnal kiemelem Őt a játékból, a gyerekek közül. Félreültetem, és elmondom, hogy most azért kellett abbahagynia a játékot, mert amit csinált az nem elfogadható, fájt a másiknak. Sokszor van, hogy más kezdi, akkor sem tűröm el, ilyenkor megbeszéljük, hogy attól hogy más rosszat csinál, Neki még nem szabad, ugyanúgy kiültetem. Egy darabig próbálgatta, hogy meddig bírom - bírtam :)

Mielőtt visszaengedem játszani visszakérdezem Tőle, hogy tudja-e miért kellett félreülnie. Szinte mindig tudja, de eleinte mondott pl. olyat hogy azért mert Ő rossz vagy mert én nem szeretem, ilyenkor azt is megbeszéltük, hogy nem ez volt az ok, én akkor is nagyon szeretem ha rosszalkodik, de a másikat bántani semmiképp sem lehet.

Most 4 éves, semmiféle ilyen problémánk nincsen sem itthon, sem máshol, sem az óvodában.

sziasztok

Az én kisfiam 2 éves 5 hónapos. Sajnos nálunk is vannak hasonló problémák.

Minden ok nélkül pl. a játszótéren a homokozóban a mellette békésen játszó kisgyereket megüti, ellöki.

Hát ég is az arcom rendesen ilyenkor...

Ha jön hozzánk kisgyerek mindig nagyon "gonosz" vele, irigykedik, ami még talán természetesnek is mondható ebben a korban, de megüti, ellöki stb.

Harapás nincs, de ez is bőven elég.

Sok dolgot próbáltam már én is, ha a kezére ütök sír és látom rajta hogy nem érti anya miért bántja őt, szóval nem vezet sehová...

Próbálom magyarázni neki mindig, de sajnos eddig sikertelenül :-(

Szerintem a harapas az egyik olyan problema, amire meg nem tudtam sikeres megoldast talalni.

A sarokbaallitas egyfajta kenyszermegoldas. Azt akarom vele kifejezni, hogy nem megengedheto a folytatasa valamint a harapas nem kivarhato amig belatja hogy megsem harapunk.

Ahogy eszrevettem altalaban egy kisebb testver el ezzel a modszerrel es a nagyobbik gyerek "terrorizalasa" vagy bantasa utan.

Nekem a kozepso gyerek azt hiszem mintegy vedekezeskent, sajat visszavago fegyverkent hasznalja. Mivel o fizikailag gyengebb, ezert valami nagyon hatasosat kellett kitalalnia.

Azert is nehezen megfoghato a dolog, mert a nagyobbik gyerek mar eleg rafkos ahhoz, hogy tudja mikor jon el az ido, hogy bantsa a kisebbet, hogy en ne vegyem eszre, tehat emiatt megakadalyozni sem tudom a kivalto okot!

Szerintem egyebkent a harapas az egyik legnehezebben kezelheto dolog, eppen a megfoghatatlansaga, a megmagyarazhatatlansaga miatt.

Mert ha pl. a gyerek valami veszelyeset csinal, akkor en altalaban megmutatom neki, miert is veszelyes ez. Tehat ha mondjuk a forro viz vagy suto utan nyul, akkor odaviszem a kezet hogy erezze a forrosagot, es ezzel egyben el is riasztom stb. Ha ki akarna szaladni az uttestre, akkor, ha eppen jon egy olyan duborgo kocsi vagy motor, akkor megfogom a kezet es elindulok az uttest fele, sot, kicsit elorebb is tartom magamnal, tehat nem lesz neki biztonsagerzete, plusz a csunya hang. Tehat kicsit feljen attol az uttesttol! Es kozben elmondani neki (amit tudom, ugyis mindenki csinalja), hogy magyarazom neki, hogy ez nagyon veszelyes stb. Nagyon sokmindent lehetne meg sorolni. Szoval a harapas az egy olyan dolog, aminel elmagyarazassal nem tudsz a gyerek fejebe behatolni es hatni ra. Valamint nem megmutathato (tehat nem harapom meg csak azert, hogy erezze, hogy az faj es azt nem szabad, mert o is visszakaphatja, tehat nem tudok belole egyutterzest sem kivaltani)...

Nálunk is volt ilyen időszak! Nehéz!

Ha harapott, rácsaptunk a szájára elmondtuk: azért kaptad, mert haraptál, ez csúnya dolog. Minden egyes alkalommal közbeléptünk...nem szabad hagyni, mert később az oviban is ugyanezt teszi.

Sziasztok!

Unokám most lesz 3 éves, de már másfél éves kora óta ha közösségben van ( időnként máskor is) verekszik. Most elkezdődött nála a harapás, csapkod mindennel ami a kezében van.Ti hogyan kezelitek ezeket a dolgokat? Várom a hasonló problémával küszködő szülök " tanácsait":)