Agresszív gyerekek (beszélgetés)

Szia Gergőanyu!

Nagyon szurkolod neked, hogy beváljon, és várom a beszámolódat az eredményekről!

Nekem elég volt a hisztinél otthagyni a gyereket azzal, hogy ha befejezte, akkor majd tárgyalhatunk. Persze a fél szemem, fél fülem végig ott volt, nehogy baja essen. Szóval én ezt személyesen nem próbáltam ki, nem is az én találmányom. :) Valahol olvastam róla, és pedagógiailag is jónak tartom.

Szia Szuszika!

Ezek nagyon jó tanácsok,ki fogom próbálni,köszönöm szépen!:)

A hisztikkel bizony nálunk az van,hogy igen is kiharcolja,amit akar.Legtöbbször inkább megcsinálom,amit akar,vagy engedem neki,mint sem,hogy a hisztire kerüljön a sor,mert az borzasztó.Tudom,hogy nem jó ez így,de egy idő után inkább megteszem,amit akar,mintsem a hiszti következzen.:(

Ki fogom próbálni ezt a ,,lefogósat",mert ha ez bejönne,nagy segítség lenne.

A jó és a rossz fejecskéknek már ki is találtam,hogy csinálok egy táblát és arra fogjuk ragasztani.

Neked is van babád,esetleg ő is így viselkedett?

Egy kis idő múlva jövök és helyzet jelentek,hogy mennyire voltak hatásosak a tanácsok.

Még egyszer nagyon köszönöm,reméljük,hogy hatni fog.:)

Szia!

A hideg vízzel leöntés, vagy az arc lemosása néha hatásos, csak persze vigyázni kell, hogy ne sérüljön meg. Ez a módszer csak arra való, hogy abbahagyja a hisztit, és ne okozzon önmagának sérüléseket.

Hosszabb távra mást javasolnék. Ha hisztizik a kicsid, ülj le, vedd az öledbe úgy, hogy neked háttal legyen. Egyik kezeddel a kezeit, másik kezeddel a lábait fog le, hogy ne tudjon verekedni, rugdosni. A fejedet fordítsd oldalra, nehogy a fejével megüthessen. Tartsd jó erősen, de ne szorítsd annyira, hogy fájjon neki. Közben próbálj meg higgadt, nyugodt maradni. Ne beszélj hozzá, ne csitítgasd,csak annyit mondj neki időnként - halk, nyugodt hangon -, hogy addig marad így, amíg hisztizik, és amíg bántja anyát. Ha megnyugodott, csak akkor engedd el. Utána mond el neki, hogy ahányszor ilyet csinál, mindig ez lesz, mert félsz, hogy megsérül és a doktor bácsihoz kell vinned.

A másik fontos dolog, hogy a hisztikkel ne harcolhassa ki azt, amit akar, ne engedj neki csak azért, mert nem bírod a cirkuszolását!

Még valami. Ha jól viselkedik, valahová ragassz fel egy jó vagyok képet(napocska, mosolygó fej, stb.), minden engedelmes, jó magaviseletért kapjon egyet, és örülj ennek látványosan. Ha hisztizik, akkor kapjon valami morcos jelet. Ha egy nap több a vidám jel, mint a morcos, akkor a nap végén ajándékozd meg valamivel: játszol vele a kedvenc játékát, séta, ilyenek, és hangsúlyozd, mennyire örülsz. Ha sok a morcos jel, akkor határozottan közöld vele, hogy ma nincs meglepetés, és te ettől szomorú vagy.

Sziasztok!

Nekem egy 2 éves kisfiam van,aki nagyon agresszív.De nem csak mostanában,hanem kb. 6 hónapos kora óta.Nála abban merül ki az agresszív szó jelentése,hogy ha valami nem úgy van,ahogy ő szeretné,vagy nem azt csináljuk,amit ő akar,akkor beveri a hisztit,óriási ordítások,üt-vág,ahol ér,de akkorát,hogy csak úgy csattan.Ha kézben ,,éri" a hiszti,akkor simán lefejel,azt sem finoman...Hiába próbálunk vele bármit csinálni ilyenkor,megmagyarázni vagy elterelni a gondolatát,egyszerűen nem megy.Levágódik a földre és tiszta erőből veri a kőbe,parkettába,falba a fejét.Ma reggel is volt egy ilyen ,,incidens". Alig,hogy felkelt,kb. 5 perc múlva bevágta a hisztit,verte a fejét a parkettába,feltettem a pelenkázóra,ott meg engem rúgott tiszta erőből,meg verdeste a kis fejét.A vége az lett,hogy én távolabb álltam tőle,mert feleslegnek látok ilyenkor már bármit is tenni,agyon mégsem verhetem,az nem vezet sehová.De a nagyi bejött egy pohár vízzel,hogy jól nyakon önti vele,hátha az hat,erre véletlenül túl közel loccsantotta a vizet és a pohár felrepesztette a gyerek száját.Most meg neki van lelkiismeret furdalása,pedig ő csak jót akart.

Ti mit tanácsolnátok???

Sziasztok!

Sajnos én is kezdem megtapasztalni, milyen az agresszív gyerek. Lányom 2 éves múlt és mostanában kezd egyre durvább lenni. Mindenkivel verekszik, harap,nem tud finoman játszani. Nem tudom mi válthata ki nála ezt a viselkedést, mert itthon ezt nem láthatja, mert párommal még csak nem is veszekszünk. Nagyon ritka nálunk a veszekedés, de ha van az se a gyerek előtt. Verekedés meg egyáltalán nincs. Lehet rá ilyen hatással, hogy tudja jön a tesó? Január végére vagyok kiírva, de eléggé megvisel ez a mostani terhesség fizikailag. Állandó fáradtság, gyakori hasfeszülések miatt gyakran vagyok levert, nem bírok már annyit mászkálni vele mint korábban. Lehet ez a kiváltó ok? Vagy láthatta valamelyik mamánál a rossz példát? Nem tudom mit lehetne vele csinálni, hogy leszokjon a durvaságról.

Rég nem volt hozzászólás ezen a topikon, bár azt jelentené ez, hoyg már nem aktuális a téma. Gondoltam, beírom keresőbe az "agresszív" szót, és sajnálatos módon vagy fél tucat témát hozott fel.

Sokat foglalkoztata a dolog. A fiam elsős, és észbontó, mivel kell szembesülni. Ott állunk reggel a folyosón, pakolászunk a táskából és minden ok nélkül a mellettünk elhaladó osztálytársa nekimegy a fiamnak (szemem láttára), aki csak a szekrény miatt nem esik el.

MIÉRT???? Egyszerűen nem értem. Persze engem is elkapott a harciideg, de hát csaknem állok le verekedni vele, de nem értem továbbra sem. Okkal ok nélkül ütik egymást a gyerekek. Fogalmam sincs, mivel lehetne jobb belátásra bírni őket. Na, nem az enyémet, ő olyan kis mulya. Sokszor gondolkodom rajta, nem-e ő lesz az áldozat. Mert ő sosem kezdeményez. Féltem. Elsősök.

És akkor középiskolás korukra agyoncsapják egymást egy erdőben, mert a másik csúnyán nézett rájuk.

Hogy védjem meg a fiam? Nem konkrétan most, hanem hosszú távon. Mi lesz ezekből a gyerekekből?

A kistesónál érthető a "pillanatnyi elmezavar", mert ki szeret második helyre kerülni annál akiket imád- de ez sem feltétlenül kikerülhetetlen, mert el lehet magyarázni nekik szerintem, h mi történik, miért történik, és ,hogy semmi nem fog változni, csak eggyel többen lettünk, de a szeretet is több lesz igy.

Szerintem alapvetően a példamutatás a lényeg.

habár ez megdőlni látszik ancsa6868 tapasztalatainál,hiszen nem gondolom,h késsel hadonásznak a szülei egymásra.

Ha igem megvan a válasz, ha nem akkor Ö ilyen tipus, de nem szabad szerintem abban bizni,h kinövi ,mert ha mégsem, akkor ez kamasz korra nagyon csúnyán elfajulhat.

Akár gyermekpszichológus bevonásával is , de meg kell keresni az okát.

A szülőknek valóban nincs annyi idejük a gyerekekre, amiről nem igazán ők tehetnek, most nem megyek bele a gazdaságpolitikai részébe a dolognak, de hagyni kéne azért többet együtt lenni a családokat, mert ha igy megy, nagyon sok agressziv felnőtt lesz, akik kiirtják egymást és akkor megint jönnek a dinók...

Ha viszont nem dolgoznak 3 műszakban akkor esetleg nem lesz otthon kenyér...

Az igaz,hogy a gyerekek durva korban élnek most, de ezt a durva kort ha tetszik ha nem mi emberek alakitottuk igy. És mindenki csintalan gyerekként kezdte.

Hagyni kell őket, valóban nagyon sok helyzetben van,hogy ha nincs közönség akkor abbahagyják , de a verekedés, állatok bántalmazása, csúnya beszéd szerintem nem tartozik ezek közé.

Ha nem magyarázom el neki 600-szor,hogy ez csúnya dolog, akkor honnan tudná?

Megfelelő értékrendet kell kialakitani bennük, és ennek nagyját akár 3-4 éves korig kell megalapozni,letenni, mert utána egyre inkább kezd beleszólni a " munkánkba" a külvilág.

Szerintem amúgy az Anyák kezében van a Világ sorsa...

Tudok ajánlani mindenkinek egy nagyon jó könyvet ebben a témában, mégpedig Tanya Byron - Sacha Baveystock Kicsi angyalkák című könyvét.

Én már láttam a TV-ben azt a sorozatot, ami alapján a könyv készült. Nekem nagyon meggyőző volt, ki is próbáltunk néhány ott látott módszert a saját családunkban. Nekünk beváltak.

Valószínű, most fogtok megkövezni!! Nem baj.

Ha azért végiggondoljátok, mennyi mennyi kegyetlenséget látott hajdan az ember, élő, "főműsor"időben, kezdve az Ember-állat egymás ellen című kőkorszaki "filmnél", egészen a élve felgyújtásokon át a középkorban, a második világháborún át, mi mindent láttak eleink a saját szemeikkel, s VALAHOGY MÉGSE HALT KI AZ EMBERISÉG....Én úgy gondolom, kinővi ezt az embergyerek, nem kéne vele túlzottan foglalkozni, van egy "varázsszó", elterelés...Mi is olyanok voltunk, minél jobban láttuk, hogy idegesíti valami a szüleinket, annál jobban csináltuk, vagy nem? Én legalábbis, ilyen voltam. BOCS, AKIT ESETLEG MEGSÉRTETTEM!!! Ha azt látja a gyerek, hogy nem foglalkozik senki a hisztijével, előbb-utóbb abba is hagyja, mert minek csinálja, ha nem foglalkozik vele a kutya se??? Szerintem, az óvis verekedések legegyszerűbb leállítási módja, ha az óvó néni igenis kiszedi a "főkolompost" a többiek közül, és kitalál valamit, amivel elterelheti a figyelmét. Pl. egy olyan játékkal, amiben, esetleg kiugrálhatja magát, levezetheti a feszültségét, s imádják a gyerekek. Na, persze, nem jutalomként...

És, ha nagyon, nagyon őszinték vagyunk, mi hogy vezetjük le a stresszt, az idegességet?? Ha nem is ütjük meg azt, aki megbánt minket, "csúnyákat" mondunk rá, ha esetleg nem is trágár szavakat, de a hangsúlyból a gyerek is észreveszi, hogy nem dicséret volt, amit hallott!!!

Szóval...minden emberhez megvan a kulcs, minden ember más és más, ettől kerek a világ....

Tudjátok gyakran hiszem azt pedagóguként, hogy mégis megváltoztathatjuk a világot! Sok-sok türelemmel és ahogy mondjátok példaadással, hiszen ez a legfontosabb.De aztán kissé szomorúan rájövök, hogy "hozott anyagból" dolgozom.Ahogy mondjátok: amit lát és tapasztal otthon az a leginkább meghatározó. És én nemcsak a szülőket, de a médiát is felelőssé teszem!! Láttatok mostanában gyerekeknek szóló újabb típusú rajzfilmeket??? Borzasztó nagyon nagy részük!

Pedig a gyerekek nem születnek agresszívnak, azzá lesznek.....ki vagy kik miatt?

Jó téma!!!!!

Aktuális nagyon!

ma végig néztem az óvodás csoportomon, gyakran figyelem őket, játékukat, viselkedésüket, fejlődésüket. Sok mindent megtud ezekből a megfigyeléskből egy óvónő!

Nos!!!

Rápillantottam a nagycsoportososkra, 6 fiú és egy lány, együtt játszanak, fél perc sem telt el, egy kis kocka miatt indul a veszekedés, vannak vezetős személyek akik már kiabálnak, a sértett fél, már visít, és akkor kb. két perc múlva lendülnek a kezek, illetve a lábak, csattan egy pofon, dobban egy rúgás, és az egész gyerek sereg egymást püföli, és nem egy csattanásról van szó, addig ütöm míg érem szitu, rég nem szól ez a dolog a kis kockáról, a konfliktust már elfelejtették, de nekik ez a megoldás.Beszélhetsz nekik a szeretetről, a jóságról, ne bántsd társad fájhat neki, inkább símogasd szerezz neki örömet!!! Próbálom őket ösztönözni, hogy nem a verekedés a megoldása a konfliktusoknak, kössünk kicsi , de erős kompromisszumot, játszunk együtt, ne legyünk önzőek. De a szituációt látva, nekem rögtön egy mostani divatos sorozat jut eszembe, japán csihi - puhi rajz eposz, se kezdete se vége, csak egymás bántása!! A másik, ami eszembe jutott, otthon ugyanezt látják, a szülők nemtörődömsége, mindig másban keresik a hibát, majd jól megmondom a magamét, anyázok egy jót!!!

Hát hova jutunk??

Persze tisztelet a kivételnek, mert van még jó szülő!!!

Ami elborzasztott a legjobban, és ez a szörnyű!!!!!!!!!!!

A kis három éves látta, figyelte őket, és emelte a kezét, rájuk lőtt a kis ujjaikkal, és azt mondta, nesze nektek!!!!!!!!!!!

már itt kezdődik

és ez elszomorít!!!