Agresszív fiú kisiskolások - verik a kislányokat (beszélgetés)

Sziasztok!

Van egy problémás gyerek az osztályunkban (és akkor még igencsak finom voltam), hol lehet annak utána nézni, hogy ez a gyerek nem látogathassa az iskolát.

Már voltak próbálkozások más szülőknek , az önkormi azt mondta, hogy a gyereknek joga van iskolába járni. Olvastam, hogy nem küldehtik el mert pl. verekszik...stb. Ez a gyerek már régen túllépett bizonyos határokat (életveszélyesen megfenyegette az osztálytársait és a tanárát is, ehhez az eszköz nála volt, bent az iskolában!).

Neki joga van az oktatáshoz, de milyen jogai vannak a többieknek? Vicc, ha csak az a megoldás marad, h nekünk kell más iskolába vinni a gyereket.

Falunap volt a minap nálunk. Pár szülővel elkísértük az elsősöket a játszótérre. A tanítónő elsősorban a két rendbontót tartotta szem előtt (mint mondták, a fiú, akiről lentebb írtam már büntetve volt a felső játszótéren, mert már ott rosszalkodott). Én is figyeltem, hogy mit csinál, kivel játszik, mit játszik, stb. Hát, csak ült a járdán és beszélgetett egy társával, mint a jó gyerekek, fél órán keresztül.

Amikor a tanítón nénik elkiáltották magukat, hogy sorakozó és a gyerekek a parkból elkezdtek összefutni, ez a verekedős fiú hirtelen felállt, s úgy meglökte az egyik kislányt, aki mellette futott el, hogy az repülve esett hátra... no comment.

Egy másik példa: Tegnap mesélte apukám, mikor ott voltam náluk.

Húgom elsős volt, mikor behívták aput az iskolába, miszerint a húgom verekszik, és agresszív.

Én erre nem emlékszem, kicsi voltam akkor én is, nem foglalkoztam ilyen dolgokkal. Viszont a testvéremet a mai napig dühíti, tegnap is sírt miatta, pedig már 20 éves elmúlt, hogy milyen igazságtalanság érte akkor.

Ugyanis őt a kisebbségi lányok jól megtépték rendszeresen, és könyvvel fejbe vágták. A húgom erre bokán rúgdosta őket. És a tanító néni mindig csak annyit látott, hogy a testvérem megvédi magát, és a kisebbségi lányok meg sírnak, és ők jaj de jó kislányok a légynek sem ártanak.

És apunak meg azt mondták a húgom agresszív, vigye pszichológushoz. Pedig ő csak megvédte magát.

A tesómat a mai napig olyan mélyen érinti ez a dolog, hogy tegnap is sírt miatta.

Igaz az a tanító néni egy genya volt. A kisebbségi Erzsikére bízta szünetben az osztályt, hogy "Te leszel a felvigyázó, amíg én kimegyek kicsit". A kisebbségi Erzsike meg jól fejbe csapta keménykötésű könyvvel azt a gyereket, aki meg mert moccanni. Elég volt, ha jobbra vagy balra elnézett, a könyvvel akkorát kapott a húgom, hogy a padról pattant vissza az arca.

A tanító néni meg semmit nem látott ebből. Mert mire ő visszajött az osztályba az Erzsike szépen mosolyogva állt a tanári asztal mellett.

DE miután a húgom megtanulta megvédeni magát, nem mertek többet hozzá érni.

Úgyhogy jó ez a taktika, amivel próbálkozol. HA szép szóval nem megy, ez is egy megoldás.

Van gyermeked?

Egyébként tök mindegy, mekkora a gyermeked, akkor sem ütheti/üthetné meg senki! Nincs hozzá joga!

Jó lenne, ha rögzülne már végre benned faház, hogy miről is van szó, nem csak elsiklanál a téma mellett. Most éppen te ellenségeskedsz, úgy hogy bagoly mondja... nincs egy épkézláb mondatod egyébként sem.

Ki írt ilyet??? Én nem. Sőt, ha veszed a fáradságot és visszaolvasol, magam is leírtam, hogy nem az a megoldás, hogy otthon a gyereket jól megverik.

Az viszont nagyon fontos, hogy egészen kisgyermek koruktól fogva tanítsák a másik ember tiszteletére, hogy ne engedjék meg neki az agresszió semmilyen formáját. S mindezt - ismétlem - nem veréssel kell elérni.

Én nem bánom, hogy ezt leírta, mert egy pszichológus szakember tanácsából csak tanulni lehet.

Mellesleg faház fordított helyzetben, friss "bántásokkal" te sem simogatnád meg a gyermekedet bántó másik gyermek buksiját... és itt most nem Éva fiára gondolok, hiszen az én lányomat/és osztálytársait nem ő bántotta. Szóval, a pillanat hevében, meg egyébként is, nem osztottam Éva gondját a fiával kapcsolatban és nem is fogom ezután sem - természetesen az dicsérendő, ha ők tesznek a fiuk rossz magaviselete ellen.

A lányom sulijában ennél a 2 gyermeknél nem ez a tapasztalat szülői téren, tehát tényleg csak az marad, hogy a lányomnak meg kell tanulnia önmagát megvédenie. Erre nagyon jó a karate :)

Hogy mit reagálok erre? Örvendetes, hogy ti legalább tudjátok, hogy miért lett olyan, amilyen a fiatok. Nagyon örülnék neki, ha ennél a kisfiúnál is kiderülne az ok, mert akkor lehetne tenni ellene. Azonban amíg a szülők nem viszik szakemberhez...

Amit egy pszichológus mond, elismerem igaz lehet, hiszen ő a szakember.

Közben én is beszéltem egy pszichiáterrel, hogy mit javasol, mint mondjak a lányomnak, hogy viselkedjen a verekedős osztálytársával szemben. A főorvosnő azt mondta :) hogy a lányom adja vissza... magyarán ne hagyja magát! Álljon ki magáért és védje meg magát. Ez a másik oldal ebben a témában.

Úgy hogy én minden reggel úgy indítom útjára: kislányom, inkább kerüld el a kiszámíthatatlan osztálytársaddal az összetűzést, de ha ok nélkül (vagyis szándékosan) megüt, meglök, leköp, fejbevág a táskájával, vagy rálép a kezedre, nyugodtan add vissza neki.

En csak annyit tudok tanacsolni,hogy legyel higgadt es targyilagos!Ertesd meg a nagyival,hogy ti nagyon szeretitek ot,o is titeket,de ez igy nem jo.Es ha igazan szeret titeket,nem sertodik meg,hanem megprobal megerteni es partner lenni a tovabbiakban es a ti felteteleitek alapjan vigyazni a gyerekre.Ha erre azt mondja,hogy oke,megprobal valtoztatni,akkor engedd meg hozza a gyereket,es ha akkor megint csak a baj van belole,akkor tobbet nem.Legalabbis egyedul nem,csak veletek egyutt.

Ha eleve elzarkozik,akkor meg egyertelmu.

Ez igy elirva milyen egyszerunek is nez ki:)

Irok meg par dolgot,ami eszembe jutott.

Az agresszio,(ez eros szo,de van a passziv-agressziv valtozata is,az a rosszabb,az altalaban belefele,onmaga ellen iranyulo)szorongasbol ered,a szorongas valamilyen belso ellentetbol,bizonytalansagbol.

Nalatok sinam lehet,hogy a ket ertekrend amit lat,otthon,es a nagyinal,nem fer ossze a kis fejeben.Lehet nem erti,hogy o ugyanaz a gyerek,ugyanugy viselkedik stb,es az egyik helyen ugyanazert a viselkedesert mindent lehet,a masik helyen,nem,ott szabalyok vannak.

Meg a konnyen szerzett,vagyis erofeszites nelkuli ajandekokat nem is tudja ugy megbecsulni,nem okoz neki akkora,es hosszabban tarto oromot,mintha kierdemelte volna,vagy "megdolgozott,megkuzdott" volna erte.(persze itt gyerekszinten ertek mindent)

Pl egy takaro atcipeles,elhajtogatas utani "jajj,de ugyes vagy!,puszi"sokkal tobbet er,mert tett valamit es az lett dijazva,elismerve.Egy folyamat altal erte el a sikert,es a dijazast is.

Az "ok" nelkuli allando ajandekozas is okozhat benne frusztraciot,ugy erezheti,hogy nem erdemelte meg/ki,de "kijatszotta" a nagyit(a jo szivet),es megvan,de megsem olyan orom.Es meg anyueknak is hazudni "kell" otthon,mert jatszottam a gepen,pedig tudom azt nem szabad.Ezek buntudatot ebreszthetnek benne.

Igy az igazi onfeledt oromerzet,amit egy kierdemelt jutalom(jatek,nyaloka tok mindegy)utan erez,es nyugodtan elvezhet,az elmarad,sot a helyere buntudat,frusztracio lep.Ezt meg nem tudja feldolgozni magaban.

Szoval ez a baj ezzel a jajj en nagyon szeretem,barmit megadok neki dologgal,hogy van am egy ilyen vonzata is.

Mas egy karacsony,egy szulinap,neha egy kis dolog ezek melle,mert az "jar".Igy vannak/vagyunk nevelve,hogy az alkalmak ajandekozassal jarnak,es az tiszta orom.

Ezert is nagyon jo a napi dolgokba beepiteni a jutalmazast szepszoval,elismeressel,mert az az igazi orom,jo erzes.Alkalmakra meg johet az ajandek.

Hétköznap biztosan nem fogok erre alkalmat keríteni, max péntek délután. Nem akarom hétköznap felidegesíteni magam, hogy a gyerek ne azt lássa, hogy dühösen megyek haza.

(én mindent hamar a lelkemre veszek, és sajnos, ha valami bánt meg is látszik rajtam)

Hétvégén, mikor férjem otthon van a fiúkkal, majd akkor kipihenten, mindent alaposan átgondolva, megyek.

De előre tudom, hogy még ő lesz megsértve, és felkapja majd a vizet, és az lesz rá a válasz, hogy jó, akkor nem kell idehozni a gyereket.

A pszichológus szerint az elmondottak alapján azt látja, hogy egy nagyon erős személyiségű asszonyról van szó, és valóban az ennyi idős emberek nemigen szoktak már változni.

Hát meglátjuk.

Sok sikert!Biztos nem lesz konnyu,de csak a cel lebegjen a szemed elott,hogy jot akarsz!

Ezek utan mar kivancsi lennek ra,hogy mit reagalt a nagyi.Persze ha nem akarod leirni megertem,de en szemelyszerint kivancsi lennek ra.

Ezeket megertem,amiket leirtal.Csaladon belul amugyis elfogultabb az ember,es nem akar ciriburit,amig nem muszaj,ez ertheto.

Visszaterve a takaros sztori nagyon tetszett!Ezt irtam korabban a felelossegrol,hogy mar ilyen kis korban is jo ha kap a gyerek feladatokat,amiket o maga ugyesen meg tud oldani,es utana buszke magara meg a szulo is ra.Ez oriasi lokes neki,es no tole az onbizalma is.

A pszichologus is a rajzolas,tarsasozas,kepfelismeres(pontozott kepek,es mit lat ki belole)technikakat veti be,az mind nagyon jo.

Egyebkent meg sokadjara irom,hogy vita helyett,jobb atbeszelni a dolgokat,abbol mindenki csak elorebb van!Es azert itt eletekrol van szo,mindenkinek erdeke,hogy a sajat gyerekenek normalis legyen a lelki fejlodese,mert kesobb kamaszkorban megtobb problema lehet egy ilyen fel nem tart,meg nem oldott gyerekkori szorongasbol,es akar az egesz eletere kihathat.

Ugyhogy az a szulo(ezt nem rad ertem)aki nem tesz ez ellen,es inkabb homokba dugja a fejet,nem viszi most pszichologushoz a gyereket,az kesobb megtobb gondra,nehezsegre szamithat.

Latszolag(csak) a bantalmazott gyerek erdeke,hogy ne verjek,ne piszkaljak,de igazabol ugyanannyira a sajat eredeke is az agressziv gyereknek,szuleinek,hogy meg idoben kezelve legyen a dolog.Csak sokan ezt nem latjak be.Hat talan majd 8-10 ev mulva.Mikor esetleg belekeveredik egy rossz tarsasagba,vagy tovabb sulyosbodik a helyzet.

Mamám nem is tudja hogy pszichológusnál jártunk a gyerek miatt.

Majd valamelyik nap veszek egy nagy levegőt, elmegyek hozzá egyedül, és elmondom a dolgokat. Komolyan leülök vele, remélem megérti. Ha nem, akkor nem viszem hozzá a fiamat, és kész.

A bébiszitter meg ne nyisson ajtót senkinek!

Hogy miért vittem a mamához a gyereket mégis?

Mert nem akartam kiborítani a bilit.

Meg nem voltam 100%-ig meggyőződve arról, hogy ez rossz a gyereknek.

Mert nagyon szereti.

Meg mert letagadta hogy játszott a gyerek a gépen, vagy tv-zett. Azt mondta csak picit. (gondoltam a pici még nem baj) A fiam meg nem tudja mi a pici, neki egy óra is kevésnek tűnik.

Most kell menni a fiamnak 3x a pszichológushoz. Elvégez vele egy ún tesztet. első órán rajzoltat vele, második órán építenek és társasoznak, harmadik alkalommal meg képekről kell a fiamnak beszélnie.

És akkor állítja fel a diagnózist.

Amúgy tegnap kiderült, hogy ő abban az iskolában az iskolapszichológus, ahova jár a fiam. Mondta tegnap, hogy ma amúgy is meg akarta nézni az elsős osztályokat, bemegy, és megnézi őt óra alatt hogyan viselkedik. Persze úgy, hogy a tanító néni nem tudja, hogy mi ez ügyben külön felkerestük őt.

A 6-osban valaki a gyerekkori tapasztalalat,emleket irta le,hogy anno ez hogy volt.

A 7-esben "APAI nagytenyeres" van emlitve.

Egyikben sem latom,hogy a masik szulo ellen iranyulna vagy buzditana.

Ez nekem is feltűnt, hogy két különböző szülői hozzáállásról van szó. Én másképp állok hozzá (merem remélni) mint Chanti lányának osztályában a verekedős fiú szülei.

Ezért nem is értem, miért fogadott engem itt ellenségesen.

Meg annyi,hogy nem kell osszekeverni a ket esetet.

Itt nem a ket szoban forgo anyuka gyerekei jarnak egy osztalyba.

Akikrol a Chanti irt,ok megcsak nem is hajlandoak pszichologushoz elvinni a gyerekuket.O azokrol irta le a velemenyet,meg azt a helyzetet vazolta,amivel o talalkozott.Kar ezt barkinek is magara vennie!Ket kulonbozo esetrol,szuloi hozzaallasrol van szo!!!

"Olyat sehol nem olvastam, hogy barki is arra buzditotta volna a masikat, hogy verjen le barkit is."

A 6. és a 7. hsz-ben volt.

A 60-65-ig nem igazan ertem ezeket a hsz-eket.

Van egy anyuka,akinek bantalmazzak a gyereket az iskolaban,errol nyitott egy forumot.Van egy masik anyuka,aki leirta a masik oldalat a dolognak.(Senkinek sem volt kotelezo ide irni.)Erre jottek a velemenyek.Kinek, milyen szemszogbol.Hisz,itt mindekni egy oldalon all,senki sem bantani akarja a masikat,hanem atbeszeleni es megoldast talalni a problemara.

En spec. igyekeztem targyilagos maradni.

Olyat sehol nem olvastam,hogy barki is arra buzditotta volna a masikat,hogy verjen le barkit is.

Lassan ugy allitjatok be a dolgokat,mintha az a szulo lenne a hibas,meg nem normalis akinek bantjak a gyereket.Es ez szomoru!!!

Nehogymar ez egy elfogadott dolog legyen,hogy az egyik gyerek veri a masikat!Barmi is a hattere,es hogy ezt a bantalmazott felnek,csak ugy el kene fogadnia.

Ha ezt komolyan igy gondoljatok,akkor nem is tudom ki nem lat tovabb az orranal?!

En kulso szemlelo kent vegig olvasva,ugy latom,hogy ellensegeskedes volt mind a ket oldalrol oda vissza.Kar ujjal mutogatni!

Amugy meg kedves Eva,ha velemenyeket kertel,en leirom az enyemet.Eloszor is,en ertekelem,hogy leirtad mi volt a pszichologusnal!Tanulsagos lehet sokaknak.

Nem igazan ertem,hogy a szakember,hogy jelenthet ki barmikor is olyat,hogy egy kisgyerek neveleseben barmi is nem a szulo hibaja/felelossege.Esetleg nem kozvetlenul.Ezt ugy ertem,hogy valahol az is a szulo felelossege,hogy milyen kozegbe,kornyezetbe viszi a gyereket(ezt nem bantas kent irom,csak megallapitas).

Termeszetesen megertem,hogy ha beteg stb,nem volt mas valasztas,ha mindenki dolgozott,de irtad,hogy ti tudtatok a nagymama hozzaallasarol,arrol,hogy ha nala van a gyerek mi tortenik,pl oldoklos jatekok,tv,minden meg van neki engedve stb.Ebbol ki lehetett volna kovetkeztetni a dolgokat(de ez mar lenyegtelen,most a szakember fenyt deritett ra)

Innentol meg 2 lehetoseg van.Vagy tovabbra is viszed hozza a gyereket,es lesz ami lesz,vagy nem viszed.A nagymama 71 evesen mar biztos nem fog valtozni,tehat ha tovabbra is viszed hozza,akkor az eddigiek fognak tovabb menni,ha nem,akkor meg lehet majd o megy at es viszi el a gyereket pl a bebiszittertol.Nehez ugy!

Itt ugyis csak velemenyeket lehet leirni,neked kell eldonteni,hogy mit teszel.En ilyen helyzetben nem vinnem oda a gyereket egy ideig.Vagyis csak ugy ha mi is ott vagyunk vele,egyedul nem hagynam ott.A nagymamaval meg jo parszor el kell beszelgetni,hogy ez a ti eletetek,a ti gyereketek,es ti nem igy szeretnetek nevelni,es pont.Es raadasul a szakember szerint is karos amit a gyerekkel tesz.Ha igazan szereti a kisdedunokat,akkor ne artson neki,mert azzal amit most csinal,az art a gyereknek.Es ha tovabbra is semmibe veszi amit ti mondtok,vagy kertek,akkor nem hagyjatok ott tobbet egyedul nala.

Kb igy meg lehetne probalni megertetni vele.

A masik dolog meg,esetleg par ovintezkedes:a mamanal is letiltani az oldoklos jatekokat a gepen,a tv nezest,kenyeztetest,ajandekokat alkalmakra korlatozni,de mint irtad,ezt nem hajlando megerteni.