A Túlvilági kapcsolat... (beszélgetés)

Érdekes, amit írsz, mert akár én is írhattam volna.:-) Nálunk is sokszor utolsó pillanatban jött a szerencse. Csak hogy lezárjam soraidat a saját dolgaimmal, páromnak jött a külföldi lehetőség és már két éve ott élünk.:-)

Én is gyakran érzem, hogy valaki vigyázhat ránk.

Nemrég hazaköltöztem egy időre a szüleimhez, amíg megszületett a kisfiam. Fura dolgok történtek a lakásban,miután a babát hazahoztuk. Szerencsére megszűntek, de eléggé ijesztő volt. Megszólalt a csengő többször is, a kapuban senki nem volt. Leestek dolgok a polcról, bekapcsolt a tv magától, illetve a telóm is... Hülyén érezném magam, ha rajtam kívül nem lett volna ott az egész család is, mivel ünnepek voltak. Egyik legdurvább dolog az volt, amikor arra ébredtem, hogy valaki rángatja a lábam, hogy felkeljek. Elbóbiskoltam, a pici pedig már éhes volt és ébren volt, bár nem sírt.

Én úgy elkönyveltem magamban, hogy nagyim szelleme jött haza. Lehet hülyeség, de "megkértem", hogy ne hozza ránk a frászt. Azóta semmi hasonló dolog nem történt.

Van,amiben hiszek, van, amiben nem. Magam sem tudom mit gondoljak, fura volt az egész.

Én nagyon hiszek ezekben, vannak emberek, akik olyan szinten állnak lelkileg, hogy kapcsolatban vannak, lehetnek a túlvilággal. Én is nagyon érzem, hogy az életem alakulásárt kb. 30% - ot kell tennem, nagyon odafigyelni mindennel kapcsolatosan a megérzéseimre, érzéseimre, és ha valami iránt lelkesedem, elkezdeni menni azon az úton, rálépni. Majd alakul minden magától, a dolgom csak menni az úton, tenni a dolgomat, azt a feladatot végezni és ott, ahova valahogy úgy tűnik, véletlenszerűen kerültem. Véletlenek pedig nincsenek.

Lehet, hogy először nem tudjuk mi miért van, de mindennek meg van az oka. Biztos, hogy a túlvilágról próbálnak velünk kapcsolatot teremteni, csak nem mindenki képes észlelni ezeket a jeleket.

Sziasztok! Én is hiszek a témában, vagyis nem konkrétan a túlvilági kapcsolatokban, mert azon szeretteinkel, ismerőseinkel tudunk kapcslatot teremteni, akik haláluk után még 42 napig itt vannak (csak utána kerülnek a túlvilágra). Előfordulhat, hogy 42 nap után is a 2 világ közt ragadnak. Főleg azért, mert lezáratlan ügyük van velünk, vagy valamelyik rokonnal/ismerőssel. Több évig is itt lehetnek, ilyenkor segítenek minket, vigyáznak ránk, "szerencsés fordulatként" észleljük őket. Érdemes figyelni rá, tényleg sokat segíthetnek.

Nekem a legfurcsább az volt, amikor nem volt időm tanulni vizsgára, még a könyvet sem vettem elő, és a vizsgán szinte minden kérdésre tudtam a választ, mert nagyapám hangja folyamatosan mondta a válaszokat (nagyapám mégcsak olvasni sem tudott, és a vizsgakor már több mint 10 éve halott volt). A vizsga 5-ös lett. Senki sem hitte el, hogy nem tanultam. És ez csak 1 a rengeteg eset közül. Persze lehet nevezni szerencsének, vagy sorsfordulatnak:):) Kinek kedve szerint.

Én hiszek ezekben a dolgokban. Istenben is, és a túlvilági lelkekben is. Bár hasonló élményem nem volt, de macskáim vannak. Igaz, náluk sem vettem észre semmi különlegeset. Azon kívül, h igazán fura helyeket tudnak kiválasztani alvásra. :)

Viszont ha nagyon nagy bajban vagyok, vagy sorsdöntő fordulat előtt állok, akkor nem csak Istent kérem, h segítsen, hanem az elhunyt halottaimat is. És igen sokszor voltam már a szakadék szélén, de az utolsó pillanatban mindig megoldódott minden. Olyan dolgokból jöttünk ki szerencsésen, olyan megoldásokkal, amikre korábban gondolni sem tudtam, hiszen vhogy mindig kívülről jött a segítség.

Írok példákat: nagyon durván nem volt pénzünk, éheztünk, amikor a magánnyugdíjpénztár hozamkifizetés: 220.000 Ft - mások semmit se kaptak, vagy pár ezer Ft-ot.

a házunkat már végre akarták hajtani, tesómék az utolsó pillanatban megvették, és kifizettek mindent

albérlet, a tulaj felmondta, fogalmunk se volt, hova menjünk, nem találtunk megfelelőt, pénzünk se nagyon volt kaucióra, mégis maradhattunk.

munka - utolsó pillanatban kaptam egy állást, ami szintén az éhezéstől mentett meg és a lakhatást biztosította.

'véletlenül' találkoztunk egy régi ismerőssel, aki úgy néz ki, külföldi munkalehetőséget tud a páromnak

és még sorolhatnám....

Ilyenek.

Ja, másik ilyen eset. Amikor párom papája meghalt.Ott aludtam náluk a temetés előtti éjszaka. Párom reggel elment dolgozni, apósom pedig készült a temetés utáni torra. A nagy házban voltam, párom szobájában, öltöztem. Apósom kint a külön épületben lévő nyári konyhában (ott lakott a papa, egy szoba+konyha+kamra, tusolni bejárt a nagy házba), várakozott, már kipakolta a nyári konyha előtti teraszra az asztalokat és a poharakat.

Már fel voltam öltözve, mire nagy csörömpölést halottam. Kiszaladtam, addigra após már rég kint volt. Az asztalon a poharak remegtek, azok zörögtek annyira. Mintha megrázta volna valaki az asztalt. Akinek elmeséltem, mindenki a macskát gyanúsította, de mi tudjuk, hogy a macska a közelben sem volt. Mivel apósom egy lépésre volt az ajtótól és a zörgésre ki is lépett, ideje sem lett volna elszaladni. Senki és semmi nem volt ott. És persze a szél sem fújt, de olyan nagy erővel az sem tudta volna megmozdítani.

Most biztosan sok negatív hozzászólást fogsz kapni :) Igen, lehet keresni racionális válaszokat ezekre a dolgokra. A telefonodba beszélő kislány lehetett véletlen. Az anyuka telefonjával szórakozó kislány, akiről azt gondolták a szülei, hogy alszik. A kapun is zöröghetett más. Bármire rá lehet fogni.

Viszont nem gondolom, hogy képzelődtél. Előfordulhatott. Amikor főiskolás éveimet egyedül töltöttem, a nagyszüleim lakásában, én is átéltem fura dolgokat. A felettem lévő lakásban egy rokon lakott, akinek a nappalija (pont a szobám felett volt) hajópadlóval volt lerakva. Mindig lehetett hallani, hogy közlekedik a szobába, mert nyikorgott, recsegett a padló a lábai alatt. Rendesen lehetett hallani a lépteit, ritmusosan. Amikor meghalt, én továbbra is hallottam, hogy valaki járkál ott. Ugye ez lehetetlen, mert senki sem volt a lakásban. Fel is szaladtam egyszer pizsamában a mellette lévő lakásba(ott is rokonok laktak), hogy ők járkálnak-e ott, mert csak nekik volt kulcs a lakáshoz, de azok már aludtak. Átmentek, körülnéztek és senki sem volt a lakásban. Az érdekesség a dologban, hogy ő kórházban halt meg. Amíg a kórházban volt, addig nem hallottam hangokat, miután meghalt, akkor kezdődtek. Ugyanazok a léptek hallatszottak, mint amikor még élt, és ment ki a mosdóba éjszaka. Félelmetes volt.

Engem mindig is foglalkoztatott ez a téma!Hiszek abban ,hogy a gyermekek látják a szellemeket és a macskák is!

Velem és a családommal történt esetek!

Nagypapám és nagynéném halála után különös dolgok történtek a házba és házon kívül4Kezdődött azzal,hogy minden egyes nap délután öt órakor csapódott a kapu kint!Nem volt nyitva,bár kulcsra sem zárva,és senki nem szórakozott!

Apu kiment külföldre dolgozni,így én anyukámmal aludtam lent a szobájukban(kb 20 éve lehetett)..szóval még az a jó kis békebeli sarokülőnk volt a konyhába az a piros műbőr szerű é linóleum lerakva a folyosón,konyhába is!Éjjelente tisztán lehetett hallani,hogy valaki leül,a sarokülőre,mert nyikorgott alattunk is,mikor ráültünk..

Azt is lehetett hallani,hogy valaki járkál a linón mezítláb..huhh még most is kiráz a hideg:(

És végül,az ágyikómban aludtam,és arra ébredtem,hogy valaki huzza le rólam a takarót,de ez már azóta mégegyszer megtörtént velem!Senki nem volt a szobába.....

Majd elfelejtettem..mikor megvettem az első mobilom,rá pár napra éjfél után pár perccel csörgött és egy édes kislány hang szólt bele,hogy szia:)Olyan 3 és 4 év körüli lehetett!Érthetetlen,bár lehet h valaki szórakozott,viszont egy enni idős picinek ilyenkor már ágyban a helye..

Röviden és tömören ennyi:D