A Ti 2, 5 éves gyereketek is elvárja, hogy folyton rá figyeljetek? Hogy lehet ezt kezelni, hogy közben ne is kényeztessük el? (tudásbázis)

védőnő azt mondta túl kell élni, ilyenkor semmi komprommisszumkészség nincs bennük. köszi:)

engem is padlóra küld estére és hiába jön haza apa, akkor is anyával mindent. én próbálom bevonni mindenbe amit csinálnom kell v csinálni szeretnék. pl szeret porszívózni, így mikor takarítok kezébe nyomom, míg azzal elvan én csinálok mást ,meg a konyhában is kap feladatokat.

jobbat nem tudtam kitalálni ezidáig.

Ez a korszak végül is erről szól :) Dacoskodás van nálunk is, csak nem vészes, no majd talán később:)

Ismertem olyan gyereket, aki három éves koráig kisangyal volt, és utána kezdődtek a dacos időszakok, később meg verekedős is lett az oviban.

Az ovitól én is félek, egyelőre el se tudom képzelni, hisz még a játszótérrel is gondja van... (kivéve, ha nincs ott senki :)

Ebből a szempontból nagyon is meg tudlak érteni. Mindenki más meg legyint rá, de még sose beszéltem olyan szülővel, akinek szintén ilyen mimóza gyereke lett volna :) A játszótéren is kilógunk a sorból.

Kedves looli és McKenzi! A kettőtök gyereke együtt akár az enyém is lehetne.

Rettegek , hogy ősztől hogy fogja megszokni az ovit, mert nagyon "antiszociális", ha gyereket lát, menekül.A csúszda sztori pl. pont ilyen nálunk is.

A szobába beküldésen nagyon meg tud sértődni,sír is, de eredménye nincs...

Én kb. 2 hónapja teljesen kikészültem a dacossága miatt, de aztán csillapodott. És most újult erővel újra itt van...:-)

a kisfiam max. huncutkodni szokott, ilyen szempontból elég nyugis gyerek - nálunk más a probléma: fél a gyerekektől. Kerüli a többi gyereket, inkább velem vagy egyedül játszik. Akárhová megyünk kell neki kb. tíz perc mire elmegy mellőlem.

Azzal vigasztalnak, hogy kinövi, és végül is már jobb a helyzet, mint egy éve, de még mindig nagyon mimóza. (múltkor már egészen megbátorodott - ez azt jelenti, hogy sikerült rávennem, hogy akkor is lecsússzon a csúszdán, mikor más gyerekek is csúszdáztak - erre ráüvöltött egy hétéves fiú, három hétbe telt, míg újra rá tudtam venni, hogy bemenjünk a játszótérre.)

a lányom pontosan ezeket csinálja. eddig csak otthon volt ez így, de most bárhol nekiáll sikítva üvölteni, ha nem tetszik neki valami.

itthon ha ez van, akkor beküldöm a szobájába, mert ott lehet tombolni. ha lenyugszik kijön. és kezdi elölről.

nem várja el mindíg, pl mikor alszik azt csinálok, amit a kisebbtől lehet:)

kiváncsi vagyok én is, ki hogy oldja meg.

Mi már ott tartunk hogy 2mp-et se bír várni, ha valami baja van, azonnal hisztizni kezd, dühöng, ha nem ugrok rögtön. Nem lehet tőle beszélgetni, mert azt se hagyja, vagy rosszalkodik közben, vagy folyton közbeszól, vagy velünk párhuzamosan mondja a magáét.

Ha próbálom elmagyarázni, hogy nem szabad így viselkedni, akkor meg felesel, ha megbüntetem, akkor is 2 perc múlva újrakezdi...

...teljesen el vagyok keseredve...:-(