A társkeresés fortélyai, csapdái III. (beszélgetés)
A "fortélyok" mellőzésével jól pofára lehet esni, különösen az internet világában.
Nincsenek fortélyok,ha jön akár jön
A normálisat úgy értettem, aki egyrészt az alapvető emberi normáknak, másrészt pedig neked megfelel.
... először saját magamhoz kell megérkeznem. :) Mostanában elgondolkodom rajt... igaziból nem voltak nagyon csúnya szakításaim, szóval mint sokszor olvasom, hogy ütik-verik, lelkileg megnyomorítják, terrorizálják a nőket. Inkább azt éreztem mindig, hogy kifutott valami miatt, már nem együtt haladunk, hanem külön-külön... olyankor már nincs értelme. Mivel a gyermekeim apjától 13 éve elváltam, később már nem volt okom a megalkuvásra, hogy a gyerekek, a lakás, a nem létező vagyon és a nemtom mi miatt együtt kell maradni. Nagyon sokat változtam... nagy utat futottam be (és közel se vagyok még a végén), és talán mindig az aktuális állapotomnak megfelelő volt a partnerem, én pedig az ő állapotának megfelelő....
Hehe, nem vagyok bombázó, de köszi... :)) ... és hogy nem akad minden ujjamra egy normális pasi. Milyen az a normális pasi? Mindenkinek más. Ami a szomszédasszonynak normális, az nekem tán nem és fordítva... így nézve már nincsenek is olyan sokan ;), de amikor kész voltam a fogadásra, mindig megjött, aki éppen normális volt...normálisnak tűnt abban a helyzetben.
Tuti, hogy ezután is így lesz. :)
A remíz alatt azt értettem, hogy jó megérkezni egy olyan kapcsolatba, ami végleges. Nincs többé keresgélés, nincs pofára esés a szélhámosok miatt.
Egyébként meg nem értem, hogy egy olyan bombázónak, mint amilyen te vagy, hogy nem akad minden ujjára legalább egy normális pasi? :)
Biztos, hogy az annyira nagyon fontos?... azért a megállók általában többéves kapcsolatok voltak.... szóval nem megpihentünk egy virágon röptünkben. :))
Valahogy úgy vagyok vele, hogy egy kapcsolat bármilyen jellegű is addig tartson, amíg mindkét fél profitál belőle... ha nem így van, akkor el kell engedni a másikat. Addig viszont teljes erőbedobással, egymás felé fordulva... egy utat járva... ;))
Akkor jöhet, hogy ne csak megálló, hanem remíz is legyetek valakivel, egymás életében. :)
Ez jó így ,jól megfogalmaztad.:D)
csak IGAZIK-ban hiszek, akik adott időben és helyen igaziak voltak az életemben, hatottak rám így vagy úgy... és én is hatottam rájuk, valamiképp megálló voltunk egymás életében. :)
Nem hiszek az Igaziban! :)
Hát jön a tavasz a többi majd kiderül,hátha....nekünk is eljön az igazi..
... végülis az, hogy van gyermekem soha nem volt akadály. Már csak egy van itthon, de amúgy amikor elváltam 6 éves volt a kislányom, 3 a fiam... utána hétéves kapcsolatom volt mindjárt, aztán egy 3 éves, és soha nem volt gond a gyerek. Azt vallottam mindig, hogy legyen büszke az a férfi, akit kiválasztunk magunknak.... és büszke is volt. :)
Az elvárásaid teljesen jogosak, az a minimum!
veledjooo-val együtt nem vagytok könnyű helyzetben az biztos. De ne adjátok fel!
Esetleg olvassátok újból el amiket a három részben írtam, hátha találtok valami ötletet az eddigi tapasztalataitok mellé.
A megérzésekre tényleg érdemes hallgatni, de azt se felejtsétek el, hogy kell adni esélyt a másik megismerésére.
isssssssssssss... :))) nah, jaaa... :)))
Jó passzban vagyok, jön a tavasz... :))))
Főleg kell,hogy lehessen beszélgetni is vele.:D))
... és nem mellékesen, ha már a szabadidő kellemes eltöltése a cél, és nem bútornak kell a nagyszobába, akkor néminemű belső érték is szükségeltetik... goooooondolom. ;))
Én is olyat keresek kivel jól érzem magam,ők menekülnek el ha azt mondom négy fiam van.:D)))Az meg ,hogy vannak elvárások,legyen lakása,munkája nem nagy kérés szerintem.
Így van... :)) Mi a gond a hozzáállással szerinted? :)
Drága "trimama" és "veledjooo"! Nem lehet hogy a hozzáállásotok nem klappol? Már nem egy olyan pasit kell keresni, akivel majd családot alapítotok, hanem olyat akivel jól érzitek magatokat! Vagy rosszul látom?
Nehéz hát,ki mondta,hogy nem az?:D))
... nah ja, ahol meg minden klappolt... legalábbis szerintem, ott meg a másik fél érezte úgy, hogy nem klappol eléggé. :)))
Nehééééééééééééééééz ez az élet! :)))
Szerintem is így kell lennie,vagy klappol minden vagy nem.:D))
... biztos volt kevésbé jó tapasztalatuk. :)
...egyszer voltam úgy, hogy összejöttem valakivel, ahol az első pillanatban azt éreztem, hogy NEEEEEEM, ez a pasi nekem nem kell... aztán kerülgetett, kedves volt, udvarias... még jól is nézett ki, és összejöttünk, 3 évet voltunk együtt, de az első megérzésemre kellett volna hallgatnom, hogy NEEEEM szabad. Szóval még egyszer nem követek el olyan hülyeséget, hogy csak úgy randizgatunk, meg járogatunk... megmittomén... Vagy klappol minden vagy nem. :)
Igen,16-23 között vannak,de még mind itthon van.De úgy vettem észre ha elmondom ,már rohannak is el.Pedig nem apát keresek nekik.Önállóak egy hétre is hagytam mát itt őket.
... de nagyobbak már a Te gyermekeid is, nem?
Nekem már csak egyik van itthon, ő is elmúlt 15 éves, szóval ez se akadály... igaziból semmi se akadály, csak olyant nem látok magam körül, aki OK lenne. Rendkívül könnyen ismerkedem, azzal sincs gond.... csak nincs kivel. :)
Ilyen velem is szokott lenni.Bőgök min is?Nem tudom.Hát igen kép alapján nehéz ismerkedni..Látod nekem olyan sincs ki szeretne velem összejönni..nem ugrál senki egy négy gyerekes nőért.
... hát nemtom... olyan idegen volt, meg belenéztem a fotókba, és háááát fotó alapján nem tudnék ismerkedni... ott is azt éreztem, amit a hétkönapokban, nem az a gond, hogy nem lenne, aki szeretne velem összejönni, olyan nincs, akivel én szeretnék... :/ Szerintem azért jött hirtelen ez az őrültség, mert anyum tegnap rákérdezett hogyan állok pasitéren, és mondtam, hogy sehogy... most NINCS, és akkor olyan furi volt... még a könnyem is kijött. ehhhh... asszem rossz napom van ma. :(
További ajánlott fórumok: