A társkeresés fortélyai, csapdái III.

Mivel csak a kontaktus megteremtésére fókuszáltam, nem beszéltem sok más tényezőről, pedig azok is igen fontosak.

Például nem érdemes társkeresésbe fogni rögtön egy olyan szakítás után, ami nagyon megviselt. Ugyanis az "égett hús szaga" messziről érződik. Időt kell hagyni, hogy a veszteség érzése enyhüljön. Persze, könnyű ezt mondani, de tapasztalatból állítom: érdemes minél előbb rendet teremteni a lelkünkben. Különben a jelölt bár lehet, hogy megfogalmazni nem is tudja, hogy pontosan miért, de könnyen megfutamodhat. Ha meg mégis marad: mire jó az, ha valaki sajnálatból kezd foglalkozni velünk? Persze, az ilyen kapcsolatból szerencsés esetben kialakulhat egy igazi barátság; az sem hátrány, de végül is most nem a barátra találás a téma.

Aztán: aki már teljesen bele van keseredve az egyedüllétbe, annak is elég rosszak az esélyei, mert a görcsös akarást a másik fél óhatatlanul érzékeli, és jó eséllyel menekülőre veszi a dolgot.

Persze, tudom, ezt is könnyű mondani annak, aki majd megőrül, mert körülötte mindenki párban van, csak ő szomorkodik otthon egyedül. De van két jó receptem is.

1. társ híján tessék programokat csinálni barátokkal, munkatársakkal, rokonokkal, szomszédokkal, régi iskolatársakkal, a sarki fűszeressel, bárkivel, akivel kicsit is jól érezzük magunkat. Nem hiszek azoknak, akik itt a portálon is (nem kevéssel találkozni!), azon nyavalyognak, hogy nekik SENKIJÜK NINCS. Ezt legfeljebb Robison Crusoe állíthatta, de végül az ő magányába is beállított Péntek. :D Ugyanakkor nem tartom szerencsésnek a társat mondjuk kisállattal pótolni, mert aki nagyon belefelejtkezik ebbe, abból könnyen kutyás, macskás öreg hölgy válhat. (Arról nem is beszélve, hogy talán a végre megtalált igazi mondjuk macskaszőr allergiával rendelkezik.)

2. tessék azt mondani: igaz, hogy most éppen egyedül vagyok itthon este, vagy hét végén, de a világ legjobb társaságát élvezhetem! :)

Buktató lehet az is, ha valaki túl sokáig élt egyedül. Azért, mert annyira megcsontosodhatnak a szokásai, hogy egészen kivételes egyéniség kell ahhoz, hogy tolerálja. S nem biztos, hogy a rendelkezésre álló rövid alatt sikerül ilyennel találkozni. Tehát ezért is fontos, amit egy szakasszal előbb említettem: emberek közé kell menni, megpróbálni feloldódni, s nem pedig a négy fal között a magányosság sebeit nyalogatni.

Ha megismerkedünk egy ígéretes párjelölttel, és felfedezzük, hogy nem minden tökéletes benne, ne essünk abba a tévhitbe, hogy majd mi meg tudjuk változtatni. Nem kérem szépen, ez nem fog menni! Vagy el kell fogadni tokkal-vonóval, vagy keserű csalódás lesz a vége.

Fontos tisztázni magunkban, hogy tulajdonképpen kit keresünk. Ha négy kategóriát veszünk, akkor:

- házastársat,

- élettársat,

- társat, akivel nem élünk ugyan együtt, de mindenben számíthatunk egymásra, vagy csak

- szexpartnert.

A kitűzött célhoz érdemes tartani magunkat, mert könnyen kiderülhet, hogy akivel összemelegedtünk, azzal bizony csak egy "kategóriával" alacsonyabb szintig tud eljutni a kapcsolat.

Van olyan nő, aki azon kesereg, hogy ő már 40 éves és még nem találta meg az igazit. Hát lehet, hogy ott valami nagy baj van, de az is lehet, hogy egyáltalán nem véletlen. Egy bizonyos szintig hiszek az eleve elrendeltetésben. Lehet, hogy a sorsnak olyan célja volt, hogy ne születhessen gyermeke, mert nem lenne egészséges. De az is lehet, hogy az igazi nagy ő még nincs készen a vele való találkozásra.

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban: bármennyire is ígéretes a jelölt, nem szabad úgy rohanni a kapcsolatba, hogy a meglévő bázisunkat teljesen feladjuk. Hány és hány olyan történet van csak ezen a portálon, amikor egy megromlott házasság, kapcsolat után nincs menekvés, mert a vagyont nem lehet megosztani (vagy az egyik fél nem akarja), nincs hová szétköltözni; vagy éppen már nincs is vagyon, mert elúszott például önzőség, felelőtlenség miatt. Gondolom, ezért kapok majd a fórumon: hogy lehet úgy nekiindulni egy kapcsolatnak, hogy eleve rossz véget feltételezünk. Hát úgy kérem, hogy szép, szép a bizalom, de senki sem lát a jövőbe. Nem véletlenül találták ki a házassági szerződés intézményét.

Mindenkit biztatok, aki társat keres: ne féljen a legkorszerűbb eszközt, az internetet erre a célra is használni. Ha elég éberek vagyunk, semmivel nincs nagyobb veszélye, mint a társkeresés bármely más módjának, és sokkal kényelmesebb is.