A százhuszonötezer-kétszázhatodik fogyástörténet. :) II.

Küzdöttem, mint egy oroszlán, de senki, semmilyen eredményt nem tapasztalt. Még én sem, ugyanis nem álltam mérlegre, s a varrónők segítségével nem buggyadoztak a hájaim a kívülállók számára. :D

Külön hála és köszönet a páromnak, aki 21. éve nem azért tart ki mellettem, ahogyan kinézek. ;)

Az öltözködés azért is kritikus volt számomra, mert amíg szülések, 3 év GYES ellenére 48-56 kg voltam, akkor is csinosnak láttak, ha az ólajtót vettem magamra. :D Tehát soha nem kellett különös gonddal válogatnom a ruhadarabokat.

2014 szeptemberében azt vettem észre, hogy lötyög a csuklómon a fémcsatos óra. Néhány napig csavargattam a fejemet, aztán ráálltam a mérlegre, majd rohantam kamillázni: mínusz 10 kg februárhoz képest. Hm. Jó!

Első utam az óráshoz vezetett, aki kiszedett két szemet az óra csatjából. Vigyorogva mondtam: -10 kg múlva újra jövök. :D

Az eredményen felbuzdulva folytattam az addig alkalmazott módszert.

Volt, aki a fogyásomat látva aggódni kezdett: nincs-e valami bajom. (Eddig nem derült ki semmi.)

A megoldást számomra a paleo hozta. (Az mellett, hogy gondoskodtam a minimum napi 2 liter folyadék beviteléről, és igyekeztem 18 óra után nem enni.)

Bevallom: képtelen voltam a munkám mellett a szokatlan alapanyagokat beszerezni; újfajta főzési technikát megtanulni. Egyébként sem vagyok konyhatündér. Azon a területen többnyire kötelességtudásból teljesítek, többek szerint nem rosszul. Végül is tudok főzni, csak éppen baromiraaaaaaaa utálok.

Maradt az étel rendelése. Sikerült egy jó szállítót találnom. Reggel fél hatig mindig megérkezett a kaja; és a hétvégéket is meg tudtam oldani.

A sikert (egy év alatt mínusz 16-18 kg) a paleo mellett egy csodálatos gyümölcsnek is köszönhetem, mégpedig a magyar jonatánalmának.

Gyerekkorom kedvenc eledele az utóbbi 10-15 évben teljesen eltűnt (legalábbis Budapesten). Köszöntem szépen, de nem kértem az agyon-összevissza-keresztezett, "nemesített" ida..., jona... förtelmekből. Inkább nem ettem almát. (A starkingnak még a szagától is rosszul vagyok.) Vagy maradt a szinte megfizethetetlen, de számomra még ehető zöldalma.

Onnan fogva, hogy felfedeztem a jó minőségű almát, volt, hogy egy nap 6-8 is elfogyott belőle. Ha éhes vagyok, csak elnyelek 1, 2, 3 darabot, s már rendben is van minden.

A kenyeret, és a sajtot nem tudtam teljesen kiiktatni. Az előbbiből csak teljes kiőrlésűt fogyasztok, az utóbbi mennyiségét igyekszem a minimumra szorítani.

A mérlegelőben látható visszaesés oka: lazítottam a paleo étrenden, valamint lecsúszott 1-2 Sportszelet, Milka is. :)

Nem állítom, hogy ez az egyedül üdvözítő étrend, de nekem ez vált be, mert ezt vagyok képes (úgy-ahogy) betartani. Rizs, tészta, krumpli felejtve; bűnözésnek ott a sajt és a natúr joghurt, amit szintén nagyon szeretek.

És még egy fontos dolog, amire rájöttem: nem szabad „kampányolni”!

Nem biztos, hogy a korábban alkalmazott legkülönbözőbb módszerekben volt a hiba. Hanem inkább abban, hogy hiába vetettem bele magamat bármelyikbe hatalmas elszántsággal, kb. 3 hónap eredménytelenség után feladtam. Pedig a változás minimum 3-4 hónap után jelentkezik. Nálam legalábbis így volt. (És arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a pajzsmirigybetegeknek sokkal nehezebb, mint akik egészségesen, ám helytelen életmód miatt küzdenek túlsúllyal.)

Tehát mindenki súlyproblémájára van megoldás, "csak" meg kell találni.

Sajnos a keresgélés hosszú ideig is eltarthat, de az eredményért megéri kutatni, és kitartani a kiszemelt módszer mellett. :)

Kívánom, hogy másoknak ne kerüljön annyi évébe, mint nekem!