A súlyos(abb) mozgássérültek nagy része valóban 4 fal között él és alig mozdul ki? (beszélgetős fórum)

IGEN VANNAK, AKIK TUDNAK DOLGOZNI, AKIKNEK VAN LEHETŐSÉGÜK, DE SAJNOS SOKAN VANNAK AZOK, AKIKNEK NINCS LEHETŐSÉGÜK ERRE.

AMI AZ IDŐSEKET ILLETI, - SAJNOS SOK MINDEN BELESZÓL ABBA, HOGY KI HOGYAN ÉLI AZ ÉLETÉT.

ERRŐL SAJNOS SOKAT, NEM TUDOK MONDANI NEKED.

Nyilván van amelyik dolgozik, de úgy tudom az sajnos csak 1 töredéke a mozgássérült társadalomnak aki tud dolgozni, a nagyobb részük úgy tudom hogy nem tud.

Sokszor az idősek se válasszák a magányt.... betegek, messze él a család stb..

Igen, ebben van igazság, de mégis más! Az idősek többnyire maguk válasszák az életformát, a bezártságot!

Ahhoz sajnos nem kell idősnek lenni és betegnek, ismerek sok olyan középkorú férfit, vagy nőt, aki hasonlóan ingerszegényen, zárkózottan éli az életét!

Természetesen a mozgássérült emberek más elbírálás alá esnek ebben az eserben! Ott vannak kényszerítő körülmények sajnos!

Én több mozgássérült emberrel vagyok baráti viszonyban, szeretem őket, aranyosak és kedvesek, sokszor vidámak!

Több dolgozik közülök, ahogy tud!

Azt tudom, hogy én természetesen kezelem őket, és bizony néha még koccanunk is, nincs ezzel semmi baj!

Ők is emberek, csak más élet jutott nekik!

Remekül kezlted a helyzetet. Én is jártam már így, és hasonlóan viselkedtem.

Megköszöntem, hogy arrébb húzódott, Ő meg elmosolyodott és utánna mentem tovább.

Ez nekik is jobb, mintha sápitoznál stb. Az mindkét félnek kellemetlen. A helyzeteket természetesen kell kezelni, az a legjobb mindenkinek, mert nem kínos!

Ahogy írod is, aki kizárólag csak otthon tartózkodik, annak lényegesen nehezebb az életben történő kommunikáció, mert kevés emberrel találkozik, és akkor sem tud mit kezdeni velük. Lényegesen szerencsésebbek azok, akik résztvesznek az életben, a mindennapokban!

Nem szeretném anyukádat cáfolni, de mivel egy ideje beszélgetünk, azt mondom, hogy tudsz beszélgetni, de valószínűleg azzal, aki ezt szívesen is teszed! Szerintem egy ide sokkal oldottabb vagy, mint évekkel ezelőtt!

Igen az ingerszegény életmód valóban dominálhat nálad is, ennek ellenére azt mondom, hogy mivel több téma is érdekel, így sok mindenről lehet veled beszélgetni, amennyiben a téma téged is érdekel és persze a másik fél is kommunikatív.

Én is találkoztam zárkózott mozgássérült emberekkel, de nagyon nyitottakkal is! Élmény volt velük beszélgetni, noha a mozgás korlátozottság részükről is igaz, de motoros kocsival mindenhova elgurulnak, így van társaság és beszélgetnek!

Az unalmas, szablonos, "protokoláris" csevegés, magyarul a kötelező udvarisságon túl nem menő beszélgetés, engem is untat, és hamar eltávozom onnan.

Az remek dolog, a motoros kocsi, mert önállóan is tudsz közlekedni, még akkor is ha inkább, csak a közelben teszed meg, az említett problémák miatt!

Az is jó, hogy nem zárkózol el attól, hogy kilépj a házatok kapuján és kirándulj a családoddal stb.

Valóban azon múlik minden, hogy ki milyen súlyos állapotban van! Több ismerősöm és barátom van, aki mozgássérült! Ezek közül van, aki dolgozik, Ő van a legnezebb helyzetben, mert nem tud venni keres kocsit, mivel a házban ahol lakik, nem tudja tárolni. Igy a közlekedése sok erőt igényel, de segítenek neki ebben többen is. A városban többször átszáll buszokra,de mindíg kedvesek és segítőkészen vele! Igaz már ismerik is a vonalon.

Soha nem okozott gondot a veletek való kommunikáció! Úgy beszélek a mozgássérültekkel, mint bárki mással! Örülnek neki, ahogy én is a társaságuknak! A szánakozás tényleg nem jó!

Nehéz,szinte lehetetlen eltalálni az aranyközéputat.én ha m. sérültet látok, ösztönösen elszomorodok és ugy kommunikáluk. De legközelebb kipróbálom fülig érő szájjal, - szivesen segitek, ha szükséges .

Majd megirom az eredményt, nem kell sokat várni, várounkbn több intézet is van m. sérültek részére.

Sehogy sem szwrwtnéj "reagálni". Egyrészt önkéntelen, mert ha látsz valakit, aki akadályozva van dolgokban, akkor segítenék például.

Másrészt meg, ha úgy bánnál vele, mintha nem lenne sérült, akkor meg megsértődik. Hogy miért nem látod, hogy ő sérült és mit képzelsz. Te nem vagy az, nem értheted, ő mit érez, szóval szégyelld magad.

Anélkül, hogy bárki pártját akarnám fogni:

A férjem élete utolsó 10 évét járásképtelen állapotban töltötte, kerekesszékes volt.

Néha eltoltam egy kis sörözésre, az egyik helyre befért a széke és behajtási lehetőség is volt az oldalajtónál. A WC-t is tudta használni, mert elég tágas volt.

Azt tapasztaltam, hogy amint az asztalnál ült, és gyakorlatilag nem látszott a kerekesszéke, nem volt probléma.

Amikor haverokkal találkoztunk, nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy lefelé nézve kell kezet fogni, beszélgetni.

Volt, aki ezt őszintén meg is erősítette.

Nem sajnálat volt ez, hanem zavar.

Amikor jó sokára elektromos kerekesszéket kapott, sokat "mászkált" vele a faluban, vásárolt, fotózott. Az egyik söröző kerthelyiségébe is "beült" a program végén.

PONTOSAN!

Mikor anya vitt kocsit íratni stb, érdekes nem szánakozva nézett a felíró orvos, barátságos volt kedves mosolygós.