A "Producerek"-ről
Nemrég láttam az elmúlt év legjobb előadásának címét kiérdemlő "Producerek" című musicalt a Madách Szinházban. A véleményem természetesen szubjektív... Volt már jobb előadás, de rosszabb is a Madáchban.
Haumann Péter fergeteges komédiázásával nem okozott csalódást. Lehet, hogy Oroszlány Szonja jól játszik, de ebben a szereposztásban egy szinte ismeretlen jó táncos, jó hangú ifjú szinésznő alakítja a szőke bombázót, amit jól eltalált...
Örültem, amikor jó másfél hónappal az előadás előtt jegyet kaptam a "Producerek"-re. Igaz kicsit borsosnak tartottam a jegyárakat, de vigasztalt a pénztárnál kifüggesztett tájékoztató, hogy milyen darabokat sorolnak még ebbe az árkategóriába. Az is előzetes vigasznak számított, hogy élő zenekar működik közre, ami sajnos manapság már ritkaságnak számít...
Látványos szinpadképpel indítanak, aztán kicsit laposabbá válik a "cselekmény". Nem lenne helyes itt és most a cselekményről ismertetést adni, pedig van cselekmény.
Egy ilyen műnél a zenétől vár többet az ember. Na itt nem kell attól tartani, hogy az utcán fütyürészni fogják a dalokat a ma már nem létező suszterinasok. Ugyanis nincs olyan dallam ami megragadna az ember fülében. Amikor a "Macskák"-at először láttam, a dalok úgy hatottak, mintha már hallottam volna őket, ami persze lehetséges is, hisz mire nálunk bemutatták, több dala a világslágerek közé küzdötte fel magát. Ebben az esetben nem kell attól tartani, hogy a rádiók kívánságműsorait elársztják az ilyen jellegű kérések...
A darab profi módon, de az én szememben egy kicsit amerikásra van megcsinálva. Van tűzijáték, puffogtatás, flitterfelhő, gomolygó köd, látványos jelmezek és minden ami egy amerikai sikerdarabhoz kell. Ha a betétdarab kicsit bugyuta vagy paródiába hajlik az rendben van. Na, de ennyire? Ez már kicsit túlzásnak tűnik, a világégest kirobbantó diktátort még az amerikaiak nem túl alaposn történelemtudásának ismeretében sem kellene ennyire pojácássá tenni.
A primadonnás hitleráji belépő nem humorossá válik, inkább kicsit viszolyogtatóvá, mert már túltengenek a szarkasztikus elemek. Ez vonatkozik a drabális neonácit alakító szerzőre is, aki az én szememben valahogy túljátsza a különben sok lehetőséget magába foglaló alakot, talán szőkébben kellett volna ellenszenvessé válnia.
A másság túlhangsúlyozása is kicsit erőltetettnek tűnik, a rendező aszisztens alakítása mégis remekül játszott epizód szerep.
Tetszett a szép szőkeség, a svéd Ula alakítása, tánc és énektudása és egész karaktere. Jól játszik a fiatal színésznő.
Kár, hogy a botcsinálta producerré váló könyvelő szerepére nem talált a rendező alkatilag jobb figurát.
Annak kifejezetten örültem, hogy a hármas szereposztásból Haumann Pétert sikerült kifogni. Nagyszerüen játszik, fergetegesen komédiázik, szinte magával ragadja a darabot. Különösen tetszett a börtön jelenetben.(Kár, hogy a jegyváltáskor nem lehet eldönteni, hogy melyik szereposztásban látható a darab, bár ez esetben talán szerncsénk volt.)
Végső soron rosszat nem lehet mondani a darabról, de sok jót sem. S ez talán a túl amerikásra hangolt rendezői felfogásnak tudható be.
Ha választani lehetne, akkor inkább negyedszer a "Macskák", mint másodszor a "Producerek".
Azért tessenek sokan megnézni a musicelt, hátha csak az én maradi felfogásom tükröződik a rövid ismertetőben...
Írta: Hápi, 2007. január 11. 20:58
Fórumozz a témáról: A "Producerek"-ről fórum (eddig 2 hozzászólás)