A pénznek nincs szaga

"A pénznek nincs szaga" magyarok által használt értelemben, azt jelenti, hogy a pénz forrása nem számít, csak az, hogy van/legyen.

Ez a közmondás arra utal, hogy a pénz értéke nem változik attól függően, honnan származik, és ezért sokan hajlandók elfogadni bármilyen forrásból származó pénzt anélkül, hogy erkölcsi kérdéseket vetnének fel vele kapcsolatban.

A közmondás tehát rávilágít arra az emberi hajlamra, hogy a pénz iránti vágy gyakran felülírhatja az erkölcsi, morális és etikai szempontokat is.

Az eredete a latin "pecunia non olet" kifejezésből származik, amelyet Vespasianus római császárnak tulajdonítanak.

A egyik legenda szerint, amikor Vespasianus fia, Titus megkérdezte apját, hogy nem találja-e undorítónak, hogy pénzt szed be a nyilvános vécék használatából, Vespasianus egy pénzérmét tartott Titus orra alá, és azt mondta, hogy a pénznek nincs szaga.

A második verzió szerint:

Vespasianus egyik fia, Titus, aggódni kezdett az uránium adózása miatt. Vespasianus azonban a két leánya közül egyikének az orra alá tartotta az adót. Amikor felvetette a lánya, Domitilla, hogy a pénznek szaga van, Vespasianus azt mondta: "Pénznek nincs szaga."

Ezt követően bevezették az uránium adót a római közfürdők látogatásáért, hogy az emberek fizessenek a nyilvános vécék használatáért.

Talán ez az eset volt az eredeti kontextusa a mondásnak, amelyet azóta gyakran használnak azzal a jelentéssel, hogy a pénz vagy a vagyon bármi áron történő szerzése, akár erkölcsi megfontolások figyelmen kívül hagyásával is járhat.

A kifejezés mögötti kontextus a római pénzügyi rendszerrel kapcsolatos. A Római Birodalom idején a pénznek nincs szaga azért volt jellemző kifejezés, mert a rómaiak számára a pénz tisztán üzleti szempontból volt fontos. Sok kereskedelmet folytattak az állatok árának eladásával, különösen a húsárusok és a gyapjúkereskedők.

A pénznek nincs szaga azt sugallja, hogy a pénz önmagában sem jó, sem rossz, hanem csak azért fontos, hogy cserébe más értékekért, termékekért vagy szolgáltatásokért cserélhessünk. Ez egyfajta gyakorlatias megközelítés a pénzhez és az üzleti tevékenységhez, és az üzleti szférában elterjedt hozzáállásnak tekinthető.

A mondás az évszázadok során továbbra is releváns maradt, és gyakran "emlegetik", amikor az emberek arról beszélnek, hogy a pénzügyek vagy az üzleti tevékenységek semlegesek lehetnek az erkölcsi vagy etikai kérdésekkel szemben.

Saját véleményem az, hogy a pénz nem boldogít, de jó ha van...

Hisz a "sírba" nem tudjuk magunkkal vinni, így fölösleges egész életünkben megszállottan hajszolni, de egy bizonyos biztonságérzetet tud adni maga a tudat, ha van.

És lehetőségeket egy jobb, könnyebb, vidámabb életre.